A gyarmatosítás során a Dahomey Királyságtól elrabolt kulturális örökségek hazaszállításáról szóló kísérleti dokumentumfilm arra kérdez rá, hogy mit jelent a 21. századi Benin számára a történelmi relikviákon keresztül megélt nemzeti identitás. A formabontó és izgalmas szerkezetű Dahomey – Kik vagyunk? valójában bárki számára azonosulható kérdéseket boncolgat.
Az afrikai Benini Köztársaság 26 darab, a gyarmatosítások során elrabolt műkincset és szobrot kapott vissza a francia államtól 2021-ben. A kincsek valaha a nyugat-afrikai Dahomey Királysághoz tartoztak, amely a 19. századi francia megszállást követően veszítette el önállóságát egészen 1975-ig. A 26 szobor visszajuttatása ellentmondásos érzéseket szült: 130 év után
először kerültek haza komoly spirituális és nemzeti jelentőséggel bíró, a francia megszállás előtti kultúrából származó értéktárgyak.
Sokan azonban sértőnek érezték a kompenzáció mértékét ahhoz képest, hogy továbbra is több ezer jogtalanul elrabolt dahomey-i relikviát őriznek a párizsi múzeumokban.
Az istenekké avanzsált régi királyok szobrainak hazatérése során felszínre bukkanó politikai, kulturális és ideológiai viták tipikus posztkolonialista történetet alkotnak. Mati Diop Arany Medve-díjas filmje azonban az események tárgyilagos illusztrációja helyett arra törekszik, hogy magát a filmnyelvet is megtisztítsa a hagyományos dokumentarista leíró ábrázolástól.
Az egyik szobrot nevezi ki narrátornak, akinek sejtelmes és benyomásokra épülő monológjai vezetnek végig az eseményeken,
máskor benini egyetemisták parázs vitáiba hallgathatunk bele, akik saját nézőpontjukból fejtik ki ellentmondásos érzéseiket. Az ezeket vizuálisan megjelenítő, rejtett kamerás felvételeket idéző, eklektikus képi világ együttese a dokumentumfilmes logikát is megfordítja: nem kívülről próbálja a film megérteni az eseményeket – ezzel akaratlanul is a megszokott értelmezési kliséket hozva magával – hanem belülről, az érintettek szemszögéből fejti ki az álláspontját.
Az elbeszélői módszer megcsavarása azért illeszkedik nagyszerűen a Dahomey-hez, mert így tudja világossá tenni a film,
hogy a gyarmatosítás az egykor megszállt afrikai országokban a tárgyakon és területeken túl a gondolkodásra és a valóság leírására is kiterjedt.
Hiába lett független köztársaság Benin, Dahomey királyai már nem ugyanabba a törzsi kultúrába és tradíciók közé csöppenek vissza, mint amiből annak idején kiszakították őket. Helyette egy idegen, új világba érkeznek, ahol kicsomagolásukat követően a helyi szakemberek a nyugati tudományos zsargon fogalomrendszerében, francia nyelven értekeznek róluk, öntudatlanul is megerősítve és táplálva a gyarmatosított normákat. Ezzel egyidőben a film azt is megmutatja, hogy talán mégis van remény az egykori dahomey-i kultúra újjászületésére, ahogy a tudományos monológok keresztzajában az egyik jelenlévő halk, törzsi éneket kántál a megérkezett vendégek számára. Az ilyen és ehhez hasonló lényegi megfigyelések miatt tudja Mati Diop filmje
rendkívül árnyaltan, de mégis egyszerű eszközökkel közvetíteni a 21. századi Benin rétegzett és ellentmondásos nemzeti identitását.
A film csúcspontját mégsem a szobor köré csoportosuló, hanem a diákok disputáit bemutató képsorok jelentik, ahol a film ügyesen ütközteti a különböző álláspontokat anélkül, hogy egyetlen értelmezést túlzottan megerősítene vagy aláhúzna. Mati Diop kamerája magabiztosan és jó esztétikai szemmel ábrázolja a felszólalók meglesett arckifejezéseinek finom alakulását, a ruházatok stílusát, a vita általános hangulatát.
A Dahomey – Kik vagyunk? részben fiktív elbeszélői nézőpontja miatt tekinthető antidokumentumfilmnek, de áldokumentumfilmnek semmiképpen sem. Egy olyan kimozdított nézőponttal szolgál, amely eltér a hagyományos ábrázolási konvencióktól, de éppen ettől tudja a valóság korábban ismeretlen részeit megvilágítani.
A szobrokat helyezi középre, amitől a körülöttük nyüzsgő, megfigyelt emberi világ idegen civilizációnak tűnik.
A nézőpont apró, de jelentőségteli megváltoztatása nemcsak gyönyörű és szokatlan vizuális képsorok, hanem korábban fel nem tett kérdések kiprovokálásával is szolgál. Miért fontos egyáltalán ezeknek a tárgyaknak a jelenléte?
A film jó érzékkel mutat rá, hogy az identitását kereső, heterogén és széttöredezett társadalomban
nem csupán a birtokbavétel lesz kardinális lépés a nemzeti öntudat megújulása felé, hanem a dolgokról való gondolkodás felszabadítása is.
Ennek az álláspontnak a felbukkanása a filmet nemcsak jellegzetesen posztkolonialista, hanem általános érvényű történetté is emeli. A Dahomey – Kik vagyunk? ezért végső soron a statikus leíráson túllépve aktív cselekvésre, egy 21. századi paradigmaváltásra ösztönző film.
Dahomey – Kik vagyunk? (Dahomey), 2024. Írta és rendezte: Mati Diop. Forgalmazza: Mozinet
A Dahomey – Kik vagyunk? a Magyar Filmadatbázison.
