k szüzessége
nem az enyém volt
mégis úgy égetett belülről
mintha combom között forró vassal járnék
tizenkilenc évesen
veszettül róttam az utcákat
pedig addigra sok nő érintett már
aztán évekig koszos lepedők csomós matracok
idegen férfiak idegen szobái
a zugokban ahová k lökött be
nem volt vér csak fájdalom
a behatolás akaratlan durvasága
a nők akik gyakran bonyolódnak
szexuális kalandokba
csak ölelésre vágynak
de k elutasítja minden közeledésem
félreértjük egymást
vigasztalni már nem akarom
hogy melegnek lenni nem betegség
a leszbikusság inkább amolyan kitalált dolog
feltűnési viszketegség unaloműzés
mondja nekem sokszor anyám
ezért ha szüzességem elvesztéséről kérdeznek
mindig egy esetlen behatolásról mesélek
mert azok szerint akik között élek
úgy van jól ha gyereket szülök
ha csüngök férfiak karján
nekem meg k-ra van szükségem
aki elvégzi ezt a munkát
a normális élet reményében
nők romantika forradalom
az apakomplexus nálam fordítva sült el
undorodtam a koros férfiaktól
mert a szép szavak
mindenkit máshogy tartanak fogva
olyan fiúkat kerestem akikről
legszebb éveimet bár lehúztam
arcuk mégsem tükrözte vissza fiatalságom
megcsókoltam őket
és hagytam beszéljenek helyettem
ugyanaz érdekelt minket
nők romantika és forradalom
de hamar megtanultam
alanyi költőkkel lefeküdni nem érdemes
versnek csúfolják az éjszakát
hisz mégsem mindennap fekszik le
egyszerre három lánnyal az ember
így lesz a reggel hónaljszagú és ondófoltos
onnantól csak szemükön keresztül
nézhet egymásra a három lány
utána nem beszélnek egymással
szégyellik magukat
de azért felnőnek
hogy pályán maradnak-e az nem tisztázott
szavaikat visszaszerzik
nem beszélnek már helyettük
de nem is kérdezik tőlük
megbocsátani tudnak-e
Borító: Unsplash
