Jesse Eisenberg építhette volna saját remek színészi alakítására is második rendezését, ehelyett azonban finoman háttérbe vonult, és átadta a terepet Kieran Culkin csodás izgágaságának. A Rokonszenvedés a független dramedy-k legszebb hagyományait idézve találja meg az egyensúlyt komédia és dráma között.
Persze Eisenberg eddig is a Woody Allen-örökség egyik legpedánsabb kortárs követője volt, nem véletlen, hogy minden neurotikus szónoka a 2010-es években több filmjében (Rómának szeretettel, Café Society) is szerepeltette őt.
A Rokonszenvedés rendezője színészként is a talajt vesztő, szorongó értelmiségi figurákra szakosodott,
csak míg a 2010-es években (A közösségi háló) ez gyakran szinte szociopatikus furcsasággal párosult, mára ezekbe a szerepekbe megérkezett a hétköznapi drámaiság is (például Fleishman bajban van).
És egyelőre úgy tűnik, Eisenberg rendezőként is ezen az úton megy tovább, hiszen első filmje, a When You Finish Saving the World egy diszfunkcionális anya-fia kapcsolatot mutatott be, és egy olyan világot ábrázolt, ahol megszokott a vacsoraasztalnál beszélgetni a kulturális kisajátításról, a főszereplő fiú pedig elsősorban azért lesz szerelmes egy lányba, mert az nagyon érzékenyen beszél a gyarmatosításról. A magyar forgalmazásban Rokonszenvedés címet kapó A Real Pain megőrzi ezt az alkotói attitűdöt, ám most egy minden szempontból érettebb munkát kapunk, ami
alig több, mint 80 percben képes komplexen ábrázolni egy terhelt és nagyon izgalmas rokoni dinamikát.
David (Jesse Eisenberg) és Benji (Kieran Culkin) unokatestvérek, a hétköznapokban azonban nem igazán tartják a kapcsolatot. Most egy családi tragédia miatt találkoznak újra, és ellátogatnak Lengyelországba, ahol egy holokauszttúrán megismerik nagymamájuk múltját, végül pedig annak házához is ellátogatnak. Az utazás során nemcsak a várt problémák kerülnek a felszínre, hanem az is kiderül, hogy a két férfi között milyen kölcsönös szereteten, ugyanakkor kihasználáson alapuló kapcsolat alakult ki az elmúlt évtizedekben.
Eisenberggel kapcsolatban köztudott, hogy maga is lengyel felmenőkkel rendelkezik, és érdekli is családja kelet-európai múltja, több látogatást tett már Lengyelországba. A filmnek van tehát egy önéletrajzi vonulata, ennélfogva nem meglepő, hogy
felteszi az alapvető kérdéseket a második-harmadik generációs bevándorlósorssal kapcsolatban.
Sokkal érdekesebb azonban, hogy miként teszi mindezt. A legtöbb ilyen jellegű felvetést és gondolatot ugyanis annak a Benjinek a szájába adja Eisenberg, aki a film szerint kórosan őszinte, nem tartja be azokat a társadalmi konszenzusokat, amiket szinte mindenki más igen. Ugyanakkor a karakternek van egy komikus vonulata is, így a mozi ilyen irányú kritikai éle a komolyan vehetőség és a túlzások közötti mezsgyén találja magát. Persze az azzal kapcsolatos kérdésfelvetések sem számítanak újszerűnek, hogy mennyire groteszk, hogy manapság turistaként fényképezkedünk és gyűjtjük be a szuveníreket azokon a helyeken, ahol őseink milliói vesztették életüket. Az viszont izgalmas, hogy a transzgenerációs traumákat a film nem úgy ábrázolja, mint amelyeknek közvetlen hatásuk van a mindennapokra, hanem
egy általános szorongást és fásultságot mutat be, a biztos pontok hiányára hívja fel a figyelmet,
és ezt kapcsolja össze a bevándorlómúlttal.
Persze ennek a filmnek ez csak a felszíni rétege, a lengyelországi utazás szinte csak a kezdőlökés ahhoz, hogy főszereplőink elinduljanak azon a szimbolikus úton, ami fontosabb lesz a valósnál. Eisenberg remekül vezeti be Benji karakterét, hiszen eleinte egyáltalán nem értjük a férfi viselkedését, a néző abban a helyzetben van, mint a fiúk útitársai: őszintesége lefegyverző, ugyanakkor helyenként offenzívnek érezzük, hogy mindent kimond, ami eszébe jut. A forgatókönyv igazi erénye, hogy
képes fokozatosan árnyalni Benji viselkedését, egészen addig, míg tényleg megértjük személyiségének eredőit.
Kieran Culkin részben eddigi legismertebb szerepét, az Utódlásból ismert Roman Roy-t viszi tovább ebben a filmben, de most az önutálat, az önvád, az őszinteség, a szeretet és a megvetés olyan különleges elegyét hozza, ami valóban díjra érdemessé teszi az alakítást. A színész képes elhitetni velünk, hogy ezt az embert annak ellenére sem lehet magára hagyni, hogy a viselkedésével szinte minden pillanatban okot ad erre.
Sok vélemény tartja didaktikusnak a mozi egyik legfontosabb jelenetét, a vacsorát, amely alatt Jesse Eisenberg karaktere gyakorlatilag elmondja a történet lényegét, és bár itt kétségtelenül megjelenik a didaxis, a monológ annyira jól működik, hogy efölött szemet tudunk hunyni. Eisenberg színészként és forgatókönyvíróként is tökéletesen sűríti Benji személyiségének lényegét, de még inkább
azt érteti meg a nézővel, hogy az általa alakított David vele szemben tanúsított viselkedésének mi az oka.
Azt hihetnénk, főleg ha a díjszezon alakulásának tudatában nézzük ezt a filmet, hogy ez a történet kizárólag Benjiről szól, és a rendező – karaktere alapvető jellemvonásainak megfelelően – valóban átadja a terepet a látványosabb, nagyobb ívet bejáró mellékalakításnak, ám ez nem jelenti azt, hogy David figurájának ne lennének izgalmas vetületei. A Rokonszenvedés ugyanis egyik férfi működésmódját sem idealizálja: eltérő módon, de rendkívül bizonytalan figurák ők, ennélfogva David kényszerressége, bizonytalansága és döntésképtelensége éppúgy kritika tárgya, mint Benji korábban említett jellemhibái.
Ráadásul a film amellett is hitelesen tud érvelni, hogy
a két férfinek pont az ellentétes irányú, de egyformán akut magánya miatt van szüksége egymásra.
Benjinek meg kell tanulnia beilleszkedni a társadalomba, David pedig nem tűrheti tovább, hogy teljesen megszűnjön cselekvő félnek lenni saját életében. És ilyen szempontból csodálatos az utolsó jelenet is, amikor Jesse Eisenberg karaktere váratlanul átlépi a határokat, és groteszk módon ezáltal nyílik esély arra, hogy ők most már a hétköznapi életben is közelebb kerüljenek egymáshoz.
A Rokonszenvedés az a műve a mostani díjszezonnak, mint a tavalyinak a Téli szünet volt. Csendes, nem vállalja túl magát, mégis minimális külsőségekkel tud sokat elmondani nem mindennapi élethelyzetekről és bonyolult személyiségekről. Jesse Eisenberg nyugodtan érezheti, hogy erre Noah Baumbach vagy Woody Allen is csettintene.
Rokonszenvedés (A Real Pain), 2024. Írta és rendezte: Jesse Eisenberg. Szereplők: Jesse Eisenberg, Kieran Culkin, Will Sharpe, Jennifer Grey, Kurt Egyiawan. Forgalmazó: Fórum Hungary.
A Rokonszenvedés a Magyar Filmadatbázison.
