Alexander Payne filmje egy másik kor terméke, mégis nagyon jó, hogy most készült el. A The Holdovers bátran emlegethető az év legjobb mozijai között, humánuma, humora és három remek központi karaktere is minden dicséretet megérdemel.
Az ünnepi időszak arról szól, hogy minőségi időt töltünk azokkal, akik a legfontosabbak számunkra. De mi van akkor, ha valakinek nincsenek ilyen emberek az életében?
Mi történik azzal, aki akkor van egyedül, amikor a kultúrában minden a közösség erejét propagálja?
Ezekkel a kérdésekkel indítja útjára legújabb filmjét Alexander Payne, aki hat év szünet után ült ismét a kamera mögé. Payne az elmúlt évtizedekben az amerikai függetlenfilmes szcéna egyik megbízható direktora volt, filmjeiben (Kerülőutak, Nebraska) gyakorta jöttek össze furcsa párosok, hogy aztán a közös utazás mindkét karakter életét előremozdítsa. A The Holdovers ebben az értelemben akár az életmű legpesszimistább darabjának is tekinthető: ebben a történetben ugyanis épp a helyváltoztatás lehetetlensége zárja kalitkába a főszereplőket, és készíti elő a film játékideje során bekövetkező szembenézéseket. A feloldáshoz viszont most is egy utazás visz majd közelebb.
A Barton ódon falai között járunk: a patinás iskolába az Egyesült Államok gazdasági és kulturális elitjének gyerekei járnak. Az iskola büszke szigorú szabályaira, amelyeknek egyik fő propagálója az ókori kultúrákról oktató Paul Hunham (Paul Giamatti).
Mivel a tanár megbuktat egy olyan diákot, akit nem kellett volna, büntetésből neki kell bent maradnia a téli szünetben.
Vele marad az egyik szakácsnő, Mary (Da’Vine Joy Randolph) és néhány diák, idővel azonban egyedül Angus Tully (Dominic Sessa) tart a furcsa párossal. Hármójuk traumákon alapuló barátsága nem a megszokott módon mozdítja majd előre életüket.
Ahogy már a bevezetőben is említettük, Payne mindent megtett azért, hogy filmjét kiemelje a kortárs kontextusból. A szándékosan roncsolt filmanyag,
a feliratok és a régi stúdiólogó mind-mind azért felel, hogy a mától elvonatkoztatva tudjuk értelmezni a látottakat.
És bár a The Holdovers jól illeszkedik a kortárs iskolafilmes trendbe is, korábbi korszakok két megkerülhetetlen klasszikusával még egyértelműbb kapcsolatot ápol: a Good Will Hunting és a Holt költők társasága meghatározó tanár-diák párosai, édesbús hangulata juthat eszünkbe Payne mozija nyomán.
A The Holdovers főleg azért különleges, mert minden adott volt ahhoz, hogy ez a film ne működjön, de legalábbis ne ennyire jól. A főszereplő hármas barátsága nem újdonság (olyannyira nem, hogy hasonló dinamikát a Valami madarak képében manapság a magyar mozikban is láthatunk), ahogy a mozgóképes nosztalgiának is óriási divatja van.
Payne azonban nagyon okosan használja ezeket a kliséket, és valahogy megtalálja bennük az átlagosnál érdekesebb aspektust.
Vegyük például Angus karakterét, aki lehetne az indie filmekben gyakran látott passzív figura klasszikus újrázása, ám ehelyett egy, a saját belső világával is folyamatosan konfliktusban álló fiút kapunk, aki egyetlen dologtól fél igazán: hogy olyan lesz, mint az apja.
Számára a maszkulinitás megélésében nem az okoz nehézséget, mint a korábban említett szorongó hősöknek, hanem épp a minta hiánya.
És ebből a szempontból lesz neki kifejezetten fontos Paul barátsága: végre lesz valaki, akivel tud időt tölteni, és aki választ tud adni a kérdéseire.
Ha már Paul Giamatti karakterénél tartunk, az ő szociális szorongását is remekül oldja fel a film. Bár elsőre meglepőnek tűnik, hogy konkrét okot adnak a közösségtől való felelmének, ez ebben a történetben sokkal jobban működik, mintha valamilyen általános introvertáltsággal indokolnák mindezt. Ki kell emelnünk David Hemingson forgatókönyvét, amely egészen
a film utolsó harmadáig képes titokban tartani a karakter fő motivációját.
És ez az, amiben a The Holdovers újat hoz a korábban említett klasszikusokhoz képest is. A tanárfigura itt nemcsak a feddhetetlen erkölcsöt, hanem a megalkuvást is jelképezi, ám épp ezért tud segíteni a fiúnak; tudja, mik azok a döntések, amiket nem szabad meghozni.
Paul Giamatti és Dominic Sessa is élettel tölti meg a zsémbes öregúr és az undok tinifiú archetípusát, ám rajtuk is túltesz a már most szinte biztos Oscar-esélyesnek tartott Da’Vine Joy Randolph, aki szintén egy sztereotípiából épít öntudatos karaktert.
Mary tisztában van a saját gyásza súlyával, ám épp ezért zavarja nagyon, ha valaki álságos módon próbálja őt sajnálni.
De nagyon fontosak azok a jelenetek is, amikor bizonyítja, hogy látja a közte és az iskola diákjai között feszülő társadalmi különbséget, csak épp nem hajlandó tudomást venni róla. Ő lesz ebben a történetben a rezonőr; bár a nő traumája a legegyértelműbb, mégis ő képes a legracionálisabban viselkedni, így közelíti egymáshoz a két férfit.
Payne témái tehát nagyon is kurrensek: szexizmus, rasszizmus, a férfiasság megélésének problematikája, ám nem teszi ki azokat az idézőjeleket, amelyek egy ilyen értelemben kortárs filmben ott lennének.
Nincs műfaji reflexió, nincsenek popkulturális kikacsintások, csak egy minden ízében tiszteletteljesen elmesélt történet.
A 60 felett járó direktor az amerikai függetlenfilm legszebb hagyományait idézi fel a komikus és tragikus hangvétel virtuóz keverésével, az arányok pontos megtartásával.
Ráadásul a The Holdovers ünnepi filmnek is elsőrangú, és közel sem csak azért, mert december végén játszódik. Sokkal inkább amiatt, mert
a karácsonyi nosztalgia helyett valami sokkal egyetemesebbet társít az ünnephez: az egymásra figyelést,
a különböző szempontok összehangolását, de mindenek előtt a továbblépés lehetőségét. Három főhősünk útja mindennél tisztábban mutatja, hogy sosem késő felismerni a hibáinkat, nem kell adottnak venni a sorsunkat.
Alexander Payne legújabb filmje azt a tételt bizonyítja, hogy
aki nem akar igazán valamit, bizony sokkal nagyobb eséllyel kapja meg.
A The Holdovers ambíciói nem voltak hatalmasak, a film mégis az év egyik titkos gyöngyszeme lett.
The Holdovers, 2023. Rendezte: Alexander Payne. Írta: David Hemingson. Szereplők: Paul Giamatti, Da’Vine Joy Randolph, Dominic Sessa, Carrie Preston. Forgalmazó: Netflix
A The Holdovers a Magyar Filmadatbázison.
