A GDAŃSK50 című, 23 képpárt bemutató tárlat 2025 márciusának végén nyílt meg a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban, a Wunderbar Fesztivál részeként. A kiállítás alapkoncepcióját egy apa, jelesül Szentes Lajos 1974-es gdański útjáról készült fotósorozata és fia, Szentes Zágon festőművész, fotográfus 50 évvel később újraalkotott fotórekonstrukciói szolgáltatták.
Köszöntőjében Dr. Kovács Béla Lóránt könyvtárigazgató a párban megtekinthető képeket a sokak által ismert különbségkereső játékhoz hasonlította. A tárlat végignézése közben a szemlélő önkéntelenül is elmerül a részletekben,
keresi a különbségeket, miközben a különböző látványok hasonlóságukkal tüntetnek.
Produktív analógiákat mutatnak a terek, szobrok, látképek mellett a képek részévé komponált, szinte ugyanúgy sétáló, ugyanolyan pozícióban megörökített emberek is. A különbségekre pedig elsősorban a felújított épületek hívják fel a figyelmet: újonnan beépített tetőablakok, modernizált homlokzatok, parkosítások. Kovács Béla Lóránt után Mărcuțiu-Rácz Dóra költő, a kiállítás kurátora rövid, informatív ismertetőjét követően felolvasta a projektet, az utazást, az ottlétet tematizáló, szépirodalmi igényű naplójának első fejezetét, ezzel is egy nagy, közös beavatástörténet részeseivé avatva a szép számú hallgatóság tagjait.
Egy hosszabb passzust én is idézek a naplóból: „Anekdotákról, emlékekről faggatom Zágont, amit ő türelmesen tűr, válaszol, ha tud, és nem hárít, ha nem.
Jövőre lesz kereken ötven éve, hogy az édesapja Gdańskban járt, mondja.
Nem tudom, hogy rögtön akkor fogan meg benne a fotóreprodukció gondolata, vagy már évek óta hordozza magában, esetleg csak később, amikor az első gdański fotó – amit azóta egymás között csak Szikrának nevezünk – felkerül az internetre májusban. Ekkor még keveset tudunk a titokzatos gdański útról, a baráti társaság azóta szétszéledt, a család egyedül Szilágyi Varga Zoltánnal tartotta a kapcsolatot. Zágon édesanyja 1974-ben nem kapott útlevelet, így ő személyesen nem vehetett részt a többállomásos, Krakkót, Gdyniát, Gdańskot és Sopotot érintő kiránduláson. Hogy ez azért történt volna, mert túl fiatalnak vélték, és attól féltek, egyetemistaként nem térne haza, netán túl népesnek ítélték a kirándulócsapatot, azt ma nem tudjuk biztosan, de lehet, akkor sem tudták.
Csupán az egyetemtől kölcsönkapott Exa fényképezőgép láthatott világot, azzal készült ugyanis Szentes Lajos gdański fotósorozata,
35 milliméteres fekete-fehér Fortepan filmre, ötven milliméteres fókusztávolságú objektívvel. Gyanúsan sokáig nézzük a Szikrát, és ekkor még csak egyikünk tudja, miért.”
A kizárólag fekete-fehér képek 24×36-os méretben, azonos képkivágással, azonos fókusztávolságú objektívvel, ám egy jelentős különbséggel készültek: Szentes Lajos az 1974-es úton analóg fényképezőgépet használt, míg fia, Szentes Zágon a digitális gépet részesítette előnyben.
Az eltérő eszközhasználat megalapozta a tér látásmódját, szemléletét is. A fiú egyszerre imitál és újraértelmez.
Adott tehát egy vizuális családi örökség, ami feldolgozást, interpretációt, keretezést kíván. „A legszemélyesebb történetek a leguniverzálisabbak” – fogalmazott a megnyitót követő beszélgetésen a művész. A Korpa Tamás költő vezette disputa során időhurok-jelenségek, a képírás időparadoxonjai, a helyszíni terepmunka viszontagságai, az idő-, tér-, érték- és hangulatszembesítő képpárok ötletei kerültek terítékre. Izgalmas színfolt volt a Könyvtárhoz tartozó Térey János Könyvsarok fotóarchívumából összeállított album körbeadása, amely 30 évvel Szentes Lajos után, 20 évvel Szentes Zágon előtt örökítette meg a lengyel kikötővárost. Térey János gdański útján amatőr, színes fotókat készített – mások mellett – olyan helyszínekről, amelyek véletlenül a GDAŃSK50-nek is a részei. A Szűz Mária katedrális – a világ legnagyobb téglatemploma – a legikonikusabb mind közül, de még a perspektívaválasztás is hasonló.
Nézzünk néhány időhurok-jelenséget konkrétan is a Szentes-anyagokat illetően: a 23-as képpár esetében például ugyanaz a nézőpont vezeti a szemünket. A régi és az új képen is egy óra tűnik fel, a háttérben pedig ugyanannak a toronynak az órája. A régi képen 16 óra 17 percre, az új képen 8 óra 23 percre lehetünk figyelmesek. Egészen más a napszak, mégis két nagyon hasonló látvány tárul elénk. A két kép közötti évtizedekben kicserélték az előtérben lévő órát, de a ZEGARMISTRZ jelzés ugyanaz maradt rajtuk. Az üzletsorok változtak, az első képen tömeg van, néhány ember nézelődik a boltok ablakában, a másodikon a kép előtere kiüresedik.
Az órák az eltérő idő mutatásával kiemelik a változót, a háttérben lévő torony viszont az állandóságot érzékelteti.
A 6-os képpáron szembetűnő néhány architekturális módosulás: 50 év alatt a templomtorony ablakai be lettek falazva, az épületek világosabbá váltak, a 20-as és 14-es képpáron látható ikonikus szobrokon azonban keveset fogott az idő. A beszélgetésen szóba kerültek olyan képek is, amelyek azzal adták fel a leckét a művésznek, hogy egészen speciális, szinte „lehetetlen helyeken” készültek, például egy épület tetején.
Személyes kedvencem a fotópárok közül a 19-es, melynek az És lőn világosság címet adnám, mivel míg az első képen a téglaház sötét tónusú, az újabb képen a fehérre festett fal szinte rikít, bár ehhez a hatáshoz a digitális fényképezés is hozzátesz. Mindkét képen egy házsort látunk, sétáló nőalakkal. A régebbi képen egy idős asszony, a rekonstrukción egy fiatal lány tűnik fel – mindez egyfajta megújulás, ciklikusság benyomását keltheti. A két kép között szembetűnő differencia, hogy
az új képen „kinőtt” egy fasor, vagyis a zöldtelen sivárság után a természet kezdi belakni, sőt, visszahódítani a domesztikált emberi teret.
A megnyitót követően a debreceni Ady Gimnázium dráma tagozatos növendékei – Jene Péter és Pogácsás Bálint – olvastak fel Günter Grass Nobel-díjas író, Gdańsk (németül: Danzig) szülötte Hagymahántás közben című memoárjából, majd rájátszva Gdańsk multikulturális karakterére, kasub népdalok csendültek fel.
A GDAŃSK50 tárlat
az állandóság és a változás játékának állít emléket.
A generációkon átívelő minták újraértékelését, az ember idővel való kapcsolatát és a visszatérés élményének sokféleségét juttathatja a nézők eszébe.
A GDAŃSK50 a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban tekinthető meg április 19-ig.
A borítóképen Korpa Tamás és Szentes Zágon látható.
A fotókat Vass Attila Tamás készítette.
