A 2018-ban alapított Szövegtrafik az egri irodalmi élet izgalmas műhelye, ahol a slam poetry, a szépirodalom és az alternatív művészeti formák szabadon találkoznak. Minden érdeklődőt szeretettel várnak, aki szívesen csatlakozna hozzájuk, és a saját szövegét is megosztaná a műhelytalálkozókon. Galda Gábor Attilával, az egyik alapítóval beszélgettünk a közösség indulásáról, inspirációiról és az egri irodalmi élet pezsgéséről.
KULTer.hu: 2018-ban alakult meg a Szövegtrafik. Mi inspirált titeket a létrehozására, és mi előzte ezt meg?
2017 decemberében, újdonsült egyetemistákként Simon Flóra, Koleszár Bence, Fekete Ottó, Mulyad Szilvi és én összeültünk az egri Békafüttyben, kifejezetten azért, hogy beszélgessünk és ötleteljünk az irodalom jelenlétéről Egerben.
Mind hiányoltuk a városból az irodalom és a slam poetry aktív, hús-vér közegét,
és szerettünk volna mi is részesei lenni egy ilyen közösségnek. Mivel akkoriban nem volt ehhez hasonló a városban, végül elhatároztuk, hogy belevágunk a szervezkedésbe. Tény, hogy korábban már létezett egy egri slam poetry klub Kelet a Slam néven, de azt találtuk, hogy körülbelül egy évvel előttünk inaktívvá váltak. Az Agria folyóirat, az egyetem és a Városi Könyvtár is rendezett persze különféle irodalmi programokat, de az, amit egy fiatal szerzőkből, alkotókból álló irodalmi-művészeti társulás vagy egy dögös slam poetry klub nyújtani tudna, hiányzott a városból.
Alapvető elképzelésünk volt, hogy nem szabunk műfaji határokat,
egyszerre lehetnének jelen a szép- és zsánerirodalmi műfajok, a slam poetry, a rap vagy akár a performansz is, azaz bármi, ami a szövegalkotás művészetének kategóriájába esik. Úgy éreztük, van okunk belevágni, így kijelöltük 2018. február 8-at az első estünk időpontjaként – ami végül teltházas lett! Így ekkorra datáljuk a kör születését is.
KULTer.hu: Hogyan született meg a Szövegtrafik név, és mit jelképez számotokra?
Ez azért érdekes sztori, mert eleinte nem Szövegtrafikként kezdtük meg a működésünket. Eredetileg EKE Literary Circum névvel, egy kisebb, egyetemi körként alakultunk meg, gondoltuk, érdemes először kicsiben kezdeni, hogy megnézzük, mekkora az igény az ilyesmire, és mi lehet belőle. Így bizonyos egyetemi szokásokat megidézve egy klasszikus hangzású, nyilván latinos nevet találtunk ki a körnek, az Eszterházy Károly Egyetem rövidítését is feltüntetve. A végleges nevünket a kör ténylegesen kialakult atmoszférájához és stílusához akartuk igazítani, amihez persze idő kellett. 2019 elejére már teljesen világos volt, hogy a kör két fő szempontja és szervezőelve a megkötések nélküli műfaji diverzitás és az, hogy
eseményeink helyszíneként az alternatív közösségi tereket, a művészeti placcokat és romkocsmákat részesítjük előnyben.
Ezt a szövegdiverzitást és alternatív megközelítést mindenképp jelezni akartuk valahogy, ideje volt tehát megtalálni a kör végleges nevét.
A Szövegtrafik elnevezés ötletét egyébként Parti Nagy Lajos szövegleleménye, annak egyedisége és dinamikája ihlette,
plusz tudat alatt a Dumaszínház nevének logikája is közrejátszott. Egy magyaros órán, a Szódalovaglás és a fenti szempontok nyomvonalán haladva névötleteken agyaltam, és összeirkáltam egy csomó fura szókombinációt a füzetbe. Egyszer csak megszületett a Szövegtrafik kifejezés. A nap folyamán még gondolkodtam rajta, és rájöttem, hogy ez ráadásul a Dumaszínház egy variációjaként is értelmezhető:
nálunk az események főszereplője nem a duma, hanem a szöveg, és a helyszíne nem a színház, hanem mondjuk a trafik.
Feldobtam a többieknek, megszavaztuk, így 2019 márciusa óta már a Szövegtrafik neontáblája alatt működünk. Köszönjük PNL-nek és Litkai Gergelyéknek!
KULTer.hu: Jelenleg hányan dolgoztok a Szövegtrafiknál, és milyen feladatokkal foglalkoztok?
A szervezői csapat jelenleg nyolc főből áll, a fent említett alapító tagok közül Simon Flóra és én visszük tovább a stafétát, kiegészülve Bálint Kevin Dániel, Danyi Dominik, Dobosy Timi, Gebúr Balázs, Kis Csaba és Kis Marcell munkájával.
Konkrét feladatköre egyikünknek sincs, de az évek során jól kialakult, hogy ki viszi a szervezés bizonyos folyamatait.
Az irodalmi estek, műhelyek és egyéb események általános előkészületét, leszervezését főleg Flóra és én szoktuk vállalni: tartjuk a kapcsolatot a helyszínekkel, konzultálunk és ötletelünk a különböző együttműködések megvalósításához, illetve kommunikálunk a közönséggel, felolvasókkal, vendégelőadókkal, plusz visszük a közösségimédia-platformokat. A többiek inkább már az események konkrét, aznapi előkészítésével, lebonyolításával és lezárásával foglalatoskodnak, például
Csabi, mint Heves vármegye legnagyobb rocksztárja, a hangtechnikát és a zenészekkel való managementet vállalja,
Balázs egyebek mellett a fotósokat és a szükséges fuvarokat szokta intézni. Gyakran váltogatjuk azt is, hogy éppen melyikünk vezesse le az eseményt, ki legyen az MC. Dobosy Timi tervezőgrafikusként a design és a vizuál felelőse a plakátok, social media tartalmak és grafikák terén. Emellett a zine kiadványaink teljes körű tervezése és nyomdai előkészítése is az ő keze munkájának érdeme, kiegészülve a velem közösen vitt szerkesztői és korrektúrázó feladatokkal.
KULTer.hu: Mi volt az első meghatározó eseményetek vagy projektetek, amely igazán formálta a közösséget?
2019-ben vált igazán pörgőssé a dolog, egészen 2020 első feléig havonta voltak estek, műhelyek és egyéb megmozdulások párhuzamosan; az egri Bíboros gyakorlatilag törzshelyünkké vált, a kör működésének egyik csúcsa abszolút ekkorra datálható. Valószínűleg itt formálódtunk a legtöbbet, kialakultak a törzsarcok és a keménymag. Emiatt nehéz kiemelni egyetlen projektet. Tartottunk nemzetközi irodalmi esteket is külföldi erasmusos hallgatóknak, ahol például egy olasz lány eredeti toszkán nyelvjárásban olvasta fel az első versszakokat Dante Isteni színjátékából, majd
egy nigériai srác lenyomott egy beatboxszal kevert ütős slam szöveget angolul. Az ilyesmi azért örökre megmarad.
Ekkoriban szerveztük meg az országosan meghirdetett slam poetry versenyünket is, valamint kibontakozóban lévő egri művészek kiállításmegnyitóin szerepeltünk az adott festmények alapján írt szövegekkel. Szóval az a bizonyos első meghatározó esemény valahol 2019 egy nyüzsgő éjszakáján történhetett.
KULTer.hu: Milyen sikereket emelnél ki az elmúlt évekből, akár egyéni, akár közösségi szinten?
A poszt-Covid időszakában bár ritkultak az eseményeink, de kiadtuk az első és második zine-ünket, programpont voltunk az Utcazenészek Fesztiválján, slameltünk az Egri Bor Ünnepén, valamint a szegedi Törzsasztal Műhellyel és a pesti Prae Kiadó köré gyűlő fiatal szerzőkkel karöltve
elindult a Vándorló Állományok nevű együttműködés,
amely során vetésforgószerűen vendégeli meg egymást saját városaikban a három társulás, közös felolvasások és műhelyek formájában.
KULTer.hu: Kik azok a szerzők, akik a körötökben indultak, és azóta komolyabb irodalmi sikereket értek el?
Fontos, hogy az irodalmi siker vagy szakmai elismerés helyett inkább
a kreativitás, az előadásból adódó izgalom, a szellemi közösségvállalás és a termékeny eszmecserék miatt működtünk mindig is.
Nyilván vannak köztünk, akik célzottan az irodalmi pályán való elhelyezkedésre törekednek, és így fel tudnak mutatni bizonyos sikereket, de olyanok is, akiket a publikálás vagy a szakmai elismerés eleve hidegen hagy. Amikor emlékezetes és meghatározó szöveg hangzik el egy felolvasáson, vagy elmélyült figyelemmel és lelkesedéssel beszélünk róla egy műhelyen – mi ebben mérjük a közösség és az irodalom erejét, sikerét. Így nehéz feladat igazságosan neveket kiemelni, de ezek tekintetében említeném Rump Tímeát, akinek ifjúsági regénye, a Levendula hercegnő a Poket Zsebkönyveknél látott napvilágot, és számos folyóiratban olvashatók versei is. Valamint megsúgom: éppen március végén jelent meg Móni, a báránysellő című verses meséje a Móra Könyvkiadó Lehetne orrszarvúnk című mesegyűjteményében.
Dobosy Timi slammerként indult nálunk, de az igazi alkotói forrását a versekben találta meg,
és azóta rendszeresen publikál, például a Pannon Tükör, a KULTer.hu és a Tiszatáj felületén, valamint több szakmai díjjal is hazatért már a Kortárs Hangon pályázatokról és a Hajdúböszörményi Írótáborból. Mostanra már első verseskötetén dolgozik. Sulyok Valentina verseit, esszéit a Kalligram, a Vigilia és a Műút felületein olvashatjuk, a szépírás és a szakírás területén is jeleskedik, valamint már ő is egyre kötetérettebb szerzőnkké válik. Kis Marcell, Szőke Roland és Mulyad Szilvia szintén a publikálás terepére lépett, büszkélkedhetnek pályázati sikerekkel és antológiamegjelenésekkel is, de a kör falain belül maradva még sokan mások is igazán egyedi és izgalmas szövegvilágokat működtetnek, amelyek (reményeink szerint) hamarosan még több napfényt látnak majd.
KULTer.hu: Felolvasóestek szervezésével és műhelyezéssel is foglalkoztok. Hogyan zajlik egy műhelyfoglalkozás nálatok, és milyen visszajelzéseket kaptok róla a résztvevőktől?
Az irodalmi műhelyeink kis létszámban, 5-8 résztvevővel működnek. Papírtakarékosan kinyomtatva vagy közösen szerkeszthető dokumentumban olvassuk a hozott szövegeket. Támogató hozzáállással, kritikákon és személyes benyomásokon keresztül adunk visszajelzést egymás szövegeire, azok jól és kevésbé jól sikerült aspektusaira. A cincálás mellett
különféle szövegalkotási gyakorlatokat is mozgásba hozunk, mint például a szürrealistáktól eredő automatikus írást
valamilyen fura instrumentális zenére, vagy interpretációs gyakorlatokat véletlenszerűen kapott képek alapján. Néha mozgósítjuk a found art elvét, és a közvetlen környezetünkben fellelhető táblák, itallapok, apróhirdetések, graffitik, kallódó könyvek szövegeit vesszük kölcsön kiindulási alapnak egy új szöveghez. Ezek a gyakorlatok sokszor inspirálóvá válnak és váratlan eredményeket hoznak, hiszen néha azért meg kell rángatni a komfortzóna drótkerítését. A negatív visszajelzés szerencsére ritka, de ha lehetséges, akkor már helyben azoknak tükrében alakítunk a dinamikán, struktúrán.
Egy megbízható műhelyben mindenki felelősséggel tartozik a szövegekről megformált kritikáiért,
és azért is, hogy a saját szövegére kapott kritikákat hogyan reagálja le. Viszont nagy nyomot tud hagyni egy írásgyakorlat során szerzett tapasztalat is, és hogy azt követően hogyan tekint saját magára és frissen kapott szövegére a szerző. Az egyik alkalommal egy disszonáns avantgárd jazz zenére kellett automatikus írást csinálni, és az egyik résztvevőnk borzalmasnak vélte a zenét, utálta hallgatni és szöveget írni rá, ami persze tök rendben van, a lényeg ilyenkor épp a szélsőségesebb érzelmek kiváltása. De aztán felolvasta a szöveget, és az egész csoport egyetértett, hogy az volt az egyik legjobb, amit valaha írt. Újabb érv Schiller rohadt almája mellett.
KULTer.hu: Az irodalmi körötök elég nyitott, hiszen különböző háttérrel és tapasztalattal rendelkező alkotók is jelen vannak. Hogyan segítitek az új érdeklődők beilleszkedését?
Az új érdeklődők között rendszeresen van, aki életében először áll mikrofon mögé tömeg előtt, vagy aki még soha nem mutatta meg senkinek egyetlen szövegét sem, de az estre vagy a műhelyünkre elhozza, és ezzel ő és szövege is nyilvánosság elé áll. Tudjuk, hogy mekkora stresszt és szorongást okozhat az ilyen, így törekszünk a minél barátságosabb nyitásra, hogy a hirtelen megkapott figyelem és a tapasztaltabb szerzők jelenléte ne feszélyezze, hanem inkább bátorítsa az újakat is. A felolvasóestek nyilván frontálisak, arra vagy jelentkezik valaki, vagy nem, de a felolvasást követően, a kötetlen beszélgetés és koccintás alatt mindenkinek van lehetősége diskurálni és nyitni. A műhelyek alatt viszont percről percre fontos figyelni, hogyan érdemes alakítani a csoport dinamikáját és a szövegek sorrendjét annak érdekében, hogy az újak is bevonódjanak és már ebből is meglássák, hogyan működik mindez. Egy saját szövegbe másokat beengedni hatalmas megnyílást jelent,
egy transzparens irodalmi műhelyen pedig a kritika mindig a szöveget, és sosem a szerzőt minősíti,
és ennek a hangsúlyozása nem maradhat el soha.
KULTer.hu: Milyen tervekkel vágtatok neki 2025-nek? Vannak új projektek, célok, amelyeket kiemelnél?
Az Egri Közösségi Alapítvány támogatásának hála, idén megvalósíthatunk olyan elképzeléseket, amelyek eddig túl nagy falatnak bizonyultak volna, hiszen egy teljesen nonprofit, zsebből gazdálkodó szervezet vagyunk. Februárban a születésnapi eseményünk vendége Varga Vencel slammer, előadó volt, aki a csapatával egy tök jó stand up-ot, verset és színházat elegyítő előadást nyomott le Meg fogok halni – Egy haláli est Babitscsal és Pilinszkyvel címen.
Soron következő projektünk viszont a harmadik zine-ünk összeállítása és kiadása lesz,
amit egy formabontó, zenét és vizuált is ötvöző lapszámbemutatóval fűszerezünk meg. Tavasz végére, nyár elejére pedig azt tervezzük, hogy meghívjuk a szegedi Törzsasztal Műhelyt és a Háttérzajt egy kétnapos, közös egri eseménysorozatra felolvasással, műhellyel, bazárral és mindenféle városfelfedezős vibe-bal.
A Törzsasztal Műhellyel készített interjúnkat ITT olvashatjátok el.
A borítófotót Tihanyi Krisztina készítette.
