Az utóbbi években egyre több kiadó igyekszik digitalizálni a tartalmait, hogy a különböző VTT platformokon minél szélesebb körben elérhetők legyenek a kalandmodulok és a szabálykönyvek. A folyamatosan bővülő digitális innovációk sorában pedig elkerülhetetlen volt az AI megjelenése is, mely azonban erősen megosztotta a közösséget. Vajon tényleg jobbá tudják tenni a játékainkat, vagy a technológia fejlődésével elvész a kreativitás és a lélek a szerepjátékból?
Az AI legnagyobb előnye talán éppen abban rejlik, amire a legtöbb mesélő sóvárog: az improvizáció támogatása. Különösen jól jön ez például a nyílt világú (vagy sandbox-jellegű) rendszerekben. Ezekben a játékokban nem ritka, hogy a játékosok váratlan döntései miatt
percek alatt kell új helyszíneket, karaktereket vagy akár teljes cselekményszálakat megalkotni.
Én például szeretem, ha a játékosaim nem az általam elképzelt tökéletes úton haladnak végig. Legjobb, ha saját megoldásaikon, egyedi gondolkodásmódjukon keresztül jutnak el a konklúzióig. És bár kreatívnak tartom magam, az összes lehetőségre nem lehet előre felkészülni, ezért jól jön, ha nem kell kitalálnom a sokadik segítőnek vagy ellenlábasnak is a motivációját, felszerelését és pontjait. Ilyenkor nagy segítség az AI, hiszen hozzájárul, hogy a kevés időnket hatékonyabban töltsük ki.
Fontosnak tartom, hogy a játékosaim számára megfelelő vizuális illusztráció álljon rendelkezésre, nemcsak az élmény, de a gondolkodás előmozdítása érdekében is. Ehhez jól jöhet például a Dungeon Alchemist, amely
AI segítségével látványos, részletgazdag térképeket generál pillanatok alatt,
vagy a ChatGPT, amely az NPC alkotásban, háttértörténetekben vagy akár mellékszálak alkotásában segít valós időben. Az AI ebben a szerepében nem helyettesíti a mesélőt, inkább egyfajta kreatív társként működik közre, lehetőséget teremtve arra, hogy a kalandmester jobban fókuszáljon az atmoszférára, a karakterdinamikákra és a játékosokkal való interakcióra.
Azonban nem csak a történetmesélés terén jelenthet segítséget:
az adminisztrációs terhek csökkentésében is hatékony eszköz lehet.
Virtuális asztalokkal összekötve egyes rendszerek képesek automatikusan nyomon követni a karakterek statisztikáit, interpretálni a dobások eredményeit vagy akár teljes modulokat generálni. Ez különösen értékes lehet kezdő mesélők számára, akik így bátrabban merhetnek belevágni bonyolultabb kampányokba is anélkül, hogy elvesznének a részletekben.
Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az AI alkalmazása számos etikai kérdést vagy egyéb dilemmát vet fel. Az egyik leggyakoribb kritika, hogy a technológia túlságosan kiszámíthatóvá, sőt sterillé teheti a játékélményt. Az AI által generált történetek, bár strukturáltnak és konzisztensnek tűnnek, gyakran újrahasznosított panelekkel dolgoznak.
Ki a szerzője ezáltal egy AI generálta történetnek?
Meddig számít egy kampány „sajátnak”, ha annak gerincét algoritmusok állították össze? Egy kaland, amit a mesterséges intelligencia állít össze, könnyen elveszítheti azt az egyedi, váratlan ívet, amit egy valódi mesélő öt perc alatt képes elővarázsolni a játékosok improvizációjára reagálva. A szerepjáték egyik legnagyobb vonzereje éppen az emberi interakciókból fakad: a közös ötletelésből, a spontán humorból, a félresikerült próbálkozásokból. Ezeket az élő pillanatokat egy gép – még ha adatbázisok ezreivel dolgozik is – nehezen képes visszaadni.
Mindezek ellenére a mesterséges intelligencia valószínűleg nem fog eltűnni az asztali szerepjátékok világából – különösen az online térben nem. A digitális platformok fejlődésével az AI-alapú támogatások, például az interaktív térképek, valós idejű karakterfrissítések vagy akár a játékállapot szinkronizálása miatt egyre hasznosabb eszközökké válnak. Már most minden egyes játék alkalmával próbálom tesztelni, feszegetni képességeinek határait, hogy miként tudja segíteni a történetünket.
Habár az AI
ügyes társ és sok izgalmas csatát köszönhetünk neki, kellő körültekintéssel kell használni.
Ugyan megtanulja a szabályokat, megismeri a játék világát, ennek ellenére tévedhet, amire a mesélőnek oda kell figyelnie, hiszen ez ronthatja a játékélményt.
A kulcs azonban nem az, hogy hagyjuk, hogy a gép meséljen helyettünk – hanem az, hogy együtt meséljünk vele. A legsikeresebb játékasztalok valószínűleg azok lesznek, ahol a technológia nem uralja, hanem finoman támogatja a játék emberi oldalát. Mert végső soron nem az algoritmusok, hanem a barátaink reakciói, a karakterek közti kapcsolatok és a közösen átélt történetek teszik igazán varázslatossá ezt a hobbit.
Borítókép: The Enchanted Scribe
