A boldog békeidők emlékére újra kedd estére esett a Random Trip improvizáción alapuló produkciója a hajón, a hétköznapi időpont ellenére a közönség majdnem megtöltötte az A38 koncerttermét. Magasodik a nosztalgiahullám a zene és filmezés vizein is. Ezredfordulós agymenést láthatunk a moziban (nosztalgiavetítések, remake-ek) és a Spoty-n, a nosztalgiamánia pedig kihat az események szervezésére és atmoszférájára is.
A február 10-i Random Tripen az izgalmas zenei kísérletezésen túl egy kis múltidézésben is részünk lehetett. Vizuálok szintjén oldschool hiphop klipekkel, hangzásban a beatboxos szekcióval utazhattunk az időben. DJ Q-Cee sem csak az aktuális trendeket nyomta. A 2000-es évek „lemezlovasainak” speciális effektjei a 2010-es évek house-os vonalával, illetve a freepartyk (amúgy a mainstreambe is átszűrődő) acidos hangzásával keveredett.
DJ Q-Cee és a projekt értelmi szerzője, Delov Jávor (dobok) fix tagok, az összeszokott duó sziklaszilárd alapot biztosít
a teljesen szabad és folyamatosan alakuló rögtönzés számára. A lassan húsz évnyi „trippelés” alatt a hazai underground (és a nem is annyira underground) zenei élet olyan ikonikus alakjai vettek részt a játékban, mint Saiid (Akkezdet Phiai), Kiss Tibi (Quimby) vagy éppen Sena. Sőt, számtalan külföldi zenész is felült a hajóra egy-egy estére, például a korábban Amy Winehouse-szal zenélő Zalon vagy a brit Brendan Reilly (Basement Jaxx).
A Random Trip csapata és az előttük játszó Gently Da Spittah’ is elképesztően színes palettán mozog. A zenei korszakokon túl a műfajok is vadul keveredtek a koncerten. Az impró esetében adott a műfaji fúzió, a meghívott jazz-hopp formáció visszafogottsága pedig meglepően ügyesen ellensúlyozta a rögtönzött előadás őrült burjánzását. Gently Da Spittah’ könnyedén keveri a jazz és a hiphop műfaji elemeit, és néha elmegy funkysabb irányokba is. A Random Trip szintén jazzes, illetve elektronikus vonalon mozog, de volt itt reggae, soul és klasszikus rock is.
A háromórás buli szépen építkezett:
Gently Da Spittah’ flexelés nélkül brillírozott: elképesztő flow-t és tempót diktált, majd a későbbi blokkokban egy-egy ponton a Random Trip imprójába is bekapcsolódott. Darálós stílusa teljesen mást hozott, mint MC Kemon (Irie Maffia) chillesebb, dallamosabb cuccai.
Lengyel Johanna az első szettben elképesztő dolgokat művelt a hangjával, egyszerre flirty és bájos színpadi jelenlétével gyakorlatilag teljesen kitöltötte a teret, hihetetlen szólóihoz MC Kemon inkább afféle ritmust, lüktetést adott. A második körben Lengyel és Vitáris Iván kölcsönhatásban, hol a másiknak teret engedve, hol éppen egyfajta „rivalizálásban” erősítette egymást.
Kaptunk atmoszferikusabb, észrevétlenül alakuló és apró meglepikkel telepakolt muzsikát,
a zárlatban pedig a katarzisig tartó, drámaibb és erőteljesebb építkezésen volt a hangsúly. Az első félidő passzolgatásai, illetve ügyes és technikás megoldásai után a szünetben őrült bohóckodások és dad joke-ok következtek (Nagy Kristóf és csapata, beatbox). A második félidőben látványos ziccereknek, bikázásoknak és emlékezetes góloknak lehettünk tanúi. De mindez örömfoci volt, elejétől a végéig.
És éppen az ad hoc ötletek és kiszámíthatatlanság miatt ennyire csodás ez a játék. Talán sokaknak hihetetlennek is tűnhet, hogy a zenészek próba és „forgatókönyv” nélkül ilyen harmóniában tudnak alkotni közösen. Delov Jávor korábban arról mesélt, hogy a közönség tagjai egy-egy nagyon jól sikerült koncert után meg is kérdőjelezik, hogy valóban imprót hallottak-e.
Az improvizációval járó izgalom, fokozott fókuszáltság és a zenészek egymásra utaltsága tapintható ezeken a bulikon.
Az oszlopos tagok között (Bata István, Vitáris Iván, Delov Jávor, MC Kemon, DJ Q-Cee) stabilabb összhang, míg az újabb arcok, vendégszerepek (Gently Da Spittah’) kis plusz ízt és izgalmat dobnak be a közösbe. A kémia egyszerre intenzív, de látszólag sérülékeny is, durva koncentrációt igényel, hogy a zenészek ennyire jól olvassák egymást, időnként ezért némi segítséget is kapnak a dobok mögül. A reflektorfény egyik zenészről a másikra vándorol. A zenészek jellemzően organikusan kerülnek helyzetbe, de párszor a csapatkapitány, Delov mutogatással is jelzi, hogy kié legyen a következő szóló.
Hasonlóan organikusan csöppenünk egyik hangulatból a másikba, nemcsak a hangzásvilág, hanem performansz és színpadi jelenlét szintjén is. A finom kis keringést, az Ivan & the Parazol zenekar tagjainak feltűnésével definiált, beleállós színpadi koreó váltotta föl, a klasszikus, sikkes outfitek stadionrockkal párosultak a második szett nyitányában. A retró hangulat megmaradt a folytatásban is, bár inkább a humor szintjén. Vitáris Iván és Lengyel Johanna egymásra felelgetős, szinte burleszkes jelenetekkel spékelték meg a hangzás szempontjából könnyedebb, kevésbé zúzós részeket.
Viccelődésből egyébként sem volt hiány,
a beatbox világbajnokságon ezüstérmet bezsebelő Nagy Kristóf és csapata, a MiOne (Kristóf, Raptor, Shackle, Blaz) tagjai nyomták a krindzs humort ezerrel. A freestyle primer poénokkal keveredett, így valami egészen sajátos gimis életérzés társult a hihetetlen teljesítményhez. „Sok mindent lehet csinálni a szájjal kajáláson és evésen kívül” – hangzott a klasszikus kétértelműség. De közben kiderült, hogy a csapattagok kábé tényleg bármire képesek a szájukkal. Szétszedős, dubsteppes cuccoktól dallamosabb beatekig minden volt, még levegőben lézerkardozás is (utóbbi mondjuk már csak kísérte a „beatbox-párbajt”).
Beatbox show már korábban is volt Random Tripen, például Londonban, a párosítás pedig elég jól működik a szájdobra jellemző játékosság és kísérletező kedv okán.
És éppen ettől a könnyedségtől és kísérletező kedvtől felforgató kezdeményezés a Random Trip.
Vagy inkább meglepő, hogy máig vannak tripek, hiszen a zeneiparban lezajló folyamatok látszólag gátolják az ilyen típusú bulik fennmaradását. Egyre meghatározóbb a személyközpontúság, az egyéni branding; a nagy stadionkoncertek showműsorra hajazó tervezettsége és professzionális kivitelezése motiválja a tömegeket arra, hogy koncertjegyeket vegyenek. Ezzel szemben a Random Tripben nem az ismerős, felépített arcoké a főszerep. Itt nincsenek protagonisták, egy-egy estére állnak össze ad hoc csapatok, hogy együtt hozzanak létre valamit. Nincsen show, pillanatról pillanatra születik a zene. Ez az őszinte, nyers művészet pedig hiányozna, ha nem lenne.
Random Trip az A38 Hajón, Budapest, A38 Hajó, 2026. február 10.
Borítókép és fotók: Gündüz Attila
