Ha Ádám szedi le az almát
Felvonulás volna,
ünnep,
munkaszünet, hogy emlékezzünk
a napra, amikor megvilágosodott.
Szó sem volna
ördögi kísértésről, inkább
Ádám kíváncsiságát magasztalnánk,
kalandvágyát,
tudásszomját.
Lakoma volna,
almás ételek egész sora:
torták, csatnik, palacsinták, piték.
Színdarabok és dalok
elevenítenék fel bátorságát.
De Éva volt az, aki elunta magát,
mert belefáradt az édeni rabságba.
És egy nő szabadságvágya
ritkán ad okot
ünneplésre.
Későn érő
A harminc legsikeresebb harminc alatti.
A negyven leggazdagabb negyven alatti.
Nem lehetünk mind hirtelen kifeslő,
minden erőnkkel virító pipacsok.
Hadd lássam azokat, akik inkább teknősök, mint nyulak.
A színésznőt, aki negyvenévesen kap főszerepet.
A szerzőt, aki ötvenévesen írja első könyvét.
A vállalkozót, aki hatvanévesen kezd bele.
A festőt, aki hetvenévesen nyit galériát.
Azokról mesélj, akik úgy virágoznak,
mint a közönséges agávé: lassan és állhatatosan,
évtizedek, míg virágot bontanak,
és kibocsájtják az arany, mézédes nektárt,
amit érleltek egy egész életen át.
Fordító: Fási Tímea Tekla
Borító: Unsplash
