torlódás
emberi rend ural végre.
az utolsó percek körbefognak.
nem te akartad a könyörgés
térfogatát csökkenteni. magasodik
benned tükörképed, nem feleselsz
vele. közeged most a biztonságos
térfoglalás. körvonalaid maghasadnak,
alapjaid terjeszkednek. ereidben
glaukómák, végtagjaid izmokért
sírnak. árnyékod kész elásni magát,
de elesni nem te akartál.
partoldal
összetett múltban élsz,
baloldalról mintázatok,
jobbról mesék.
a minták már csak üzennek.
a mesék nem valós időben
peregnek le. ebben a térben
a természetnek kell kijelölnie,
hogyan adj értelmet a maradék
időnek. a nád építi bizalmad.
a holtág segít, hogy ne félj
a várható titkoktól.
a holtág segít elrejteni titkaid.
a csónak, hogy átkelhess a fájdalmakon.
a zsilip, hogy kérdéseid ne csak
magadnak tedd fel. a part, hogy
színpadodra találhass. az erdő,
hogy kötődhess még valakihez.
de hiába, ki vagyok én, hogy
jelentést adjak búcsúdnak?
Borító: Unsplash
