Olvass bele a kiadók friss megjelenéseibe! Könyvújdonság-kóstolónk ezúttal Nyerges Gábor Ádám Messziről jött vendégek című verseskötetéből (Prae Kiadó) kínál részletet.
Visszafelé
Hol van józan eszünk? Részeiben marad,
tört emlékezetünk el se beszélhető.
Ott szántó meg a rét, ott meg a bányató…
Így volt, esküdözöl – talán.
Vagy tán mindig is itt állt ez a gyár, igen.
Habzott folyton a tó – már csak a medre pang,
Fémes szádban az íz, kormos az oxigén.
Méghogy táj? Ez ipartelep.
Kóstolgatva kiköp mindenevő időnk.
Óránk áll, mocorog. Visszafelé siet.
Volt vagy lett sivatag? – mindegy is az, ha van.
Nincsen múlt, jelen és jövő.
Hallod, híre repül, épül a régió.
Fejlődik, lemarad? Harsog a híradód.
Mérget hord ki a föld, gargalizál az ég.
Jól jár majd a befektető.
Fortyogsz, égve, hazám? Télen a fagyhalál?
Árvízben dideregsz? Téglánként fogy a ház?
Mállik, süllyed a fal. Deszka az ablakon.
Élőholtak az itt lakók.
Drót őriz romokat. Itt a telekhatár.
Kit véd, hogy sikerült körbekeríteni?
Kőfejtő a liget. Konzerválja a sors:
Gyár, sitt, sóder, a kőhalom.
Röhögni fogsz Johann Gottfried Herder
„helyzetdal”
persze hogy nem ülünk össze
megbeszélni hogy hol mikor miért és hogyan
romlott el ez az ország
kik hol mikor és főleg miért
egy éjszakai buszjáraton
vagy privatizált felújított szot-üdülőben terveznéd ezt mégis
itt nincs értelmes beszélgetés
millió és millió máskor kezdődött
más sebességű
de egyfelé tartó kudarc az van
mindenki fáradt
mindenkinek fáj
hallgass ki
ránézésre józsikat
feriket
mondjuk buszvezetőket
egy jobb helyen mind már nyugdíjas éveit „élvezné”
arról beszélgetve hogy mikor alhat
mennyit keres éjjel meddig hajnalban mikor indul
arcukba barázdákat trancsíroz a nyomor
horkantanak röhögnek szarnak rá
ebben születtek ebben éltek
itt nincs értelmes beszélgetés
legyél „fiatal” „balos” „értelmiségi” (ezek mit jelentenek?)
sörözz cigizz idézd hegelt pontatlanul
mondd el világmegváltó elképzeléseidet
(affektálva)
hogy ha egyszer összeülnénk
(kik hol mikor miért hogyan)
még mindig
vagy a történelem egy bizonyos pontján
még mindent jóra lehetett volna fordítani
enyhe fintorral határolódj el a buszra felszállva
a józsiktól feriktől
biztos nácik kommunisták
szótárukba direkt nem vesznek fel új szót
csövesre buzira cigányra retardáltra
hallod is a régi szavakat
elképzeled leghőbb vágyaikat
ülnek egy part menti halászcsárdában
nyámmogják csócsálják cuppogják a
nem is tudod
csuszás harcsapaprikást
kipirulva nótáznak
„hörpölik” az „itókát”
bajszukról cseppenként hull alá a zsíros lé
igen ezért tart itt ez az ország
vagy talán az infrastruktúra
lett eleve rosszul kialakítva
azért késik a busz
nő az adó csökken a reálbér
talán a geopolitikai koordinátákat baszta el végletesen
„árpád atyánk”
cupp cupp mondja közben fejedben a paprikás
nézed a fiatal lányt
minek csípte ki magát
a turistát
minek jött ide
a láthatóan beivott
„mulatságból” hazatartó ügyvédet
minek él – minek itt
a csukódó ajtóból még pont látható
a megálló padján elnyúló „csöves”
él még?
és minek
itt nincs értelmes beszélgetés
ártatlan / legyen
„nincs itt semmi látnivaló”, repríz
egy ház amit ma már csupán szakadozott
cafatokra mállott kordon kerít el szabad
volna a bejárás. a környéken maradtak tudják
a csupán előtte elhaladók egyből látják hogy
itt korábban brutális bűncselekmény esett meg.
közhelyesen nőtte be a gaz repedtek ráncosra
a falak korhadt el minden. eladni felújítani
nem volt igény még elbontani sem. mértéktartó
szalonvandalizmus permetezte graffitivel járulékos
szeméttel. jócskán elüt a látképtől mégis gyorsan
megszokja a tekintet akár ha valamiféle bűbáj
óvná a bámészkodástól szinte fel sem tűnik.
az összkiterjedés növekedésével arányosan
folyvást zsugorodó területű parcellát foglal el
az emlékezetből fontossága esetivé és kontextuálissá
aszalódik. jól van ez így gondolhatják az egykori
lakók szomszédok „túlélők” eredne dagályos irányba
a drámai túlkapásokra hajlamos nyelv. pont jó így
ahogy van őrizve azt is ahogy volt de egyben
az idő múlásával összhangban fogyó telegető
jelentőségét. őszinte általa kihaltságában és
szabad bejárható szimbolikus lezártságában is
pontos és valósághű általa az emlékezet. így hagyva
lassú enyészetét nem akadályozva engedi helyiértékűvé
majd bagatellé zsugorodni a gondatlanság. de ahogy
említtetett is be lehet menni körbe lehet nézni. aki
járt itt korábban ismeri az itt történteket is de mind
több erőltetéssel különösebb érzelmi reakciók nélkül
immáron hideg fejjel rekonstruálhatja logikusan mi
és miért történt milyen ok-okozati relációk vezettek
a valaha brutális idővel már pókháló fedte állapotokhoz.
nehéz elhinni hogy egykor pozitív érzelmek is kapcsolódtak
e talpalatnyi helyhez – nehéz mert hogy nem is teljesen igaz.
járulékos körülmények melyek csupán az idő linearitásából
következnek persze adódtak lehettek vidámak utólag
nosztalgikus-szépiásak is – jó volt a környék barátságos
pár sétaút volt szép park és megejtően skanzenérzetű
korukat büszkén és méltósággal viselő utcák jó volt
lemenni bevásárolni közel lakó barátot látogatni
nyáron kiülni majd áttelelni hóban ropogtatni sietős lépteket
jó volt – vagy pontosabb úgy hogy pusztán csak volt
s a jó az volt hogy megvolt (még) egyáltalán sok minden
ami azóta elveszett vagy már épp elmúlóban – ezekhez
a lezüllött parcellának zárványba karanténolt korabeli
történéseknek semmi közük. a nyomozás morbid volna
úgy fogalmazni hogy sikerrel zárult de semmiképp
nem volt eredménytelen utólag a bonyolult kis és
nagy összefüggések mindegyike pedáns átláthatósággá
csitult nem maradtak megválaszolatlan vagy továbbiként
feltehető kérdések napnyugtaként ereszkedett alá a mindent
értő megállapodott némultság. a terület ahol a brutálisnak
tetsző eset lejátszódott az emlékezetben romkertként
maradt néha ködös máskor kormos érzetű folt avagy
huppanó amely áthidalhatatlanul megakasztja az
elmesélhető történet folytonosságát elvben lezárt
a gyakorlatban teljesen őrizetlen és üres elhagyatott
naivabb kezdő vállalkozó akár kezdhetne is vele valamit
rekonstrukciót felújítást beruházást gyomor függvényében
jövedelmező katasztrófaturizmust. nincs azonban vállalkozó
olyan legalábbis aki bedőlne: félelem vagy rossz érzet már rég
egy ideje már szánalom sem marad utána legfeljebb enyhén
rossz szájíz keserű fémes savas buké nukleáris utóhatás
rossz álom valószerűtlen visszhangjához hasonlatos.
Fülszöveg:
Mióta Kosztolányi az egyik legszebb magyar vers zárlatában leírta, a ’vendég’ szóhoz létfontosságú többletjelentés tapad. Nyerges Gábor Ádám hatodik verseskötetében egy olyan költészet lenyomatát kapjuk, mely aktuális állapotában lényegében ennek mentén teszi egyik központi kérdésévé a „vendég-lét” mikéntjét. Kik és kihez képest a vendégek? Talán a címadó vers szülő-gyerek párosa? Vagy a nyitóversben álmodott kedves halottak? A könyv lapjain megidézett egykori költők? Vagy a mindenkori befogadottak, megtűrtek, beléjük edződött „permanens vendégérzet”-ükkel?
E sokhangú és -témájú kötet ilyesmiken merengve fokozatosan számolja fel biztos pontjainkat, fogódzóinkat. Beleolvasva mind értelmezhetetlenebbé válnak az efféle logikai összefüggések. Egyben tér és idő, valóság és képzelet, földi és túlvilág határai is, „mint egy századelős film / nyúlós, szemcsés kópiája”, elbizonytalanodnak, egybe is mosódnak talán? E kétes, furcsa tartományban találkozik össze emlékek és lehetett-volnák, kialvatlanság és groteszk álmok világa. Gyász, közélet, az idézőjelbe tett egyetemes emberi kultúra (talán) végnapjai, fenyegetett egzisztenciánk és az ezek elől menedéket nyújtani törekvő szerelem sok szálon összefüggő, „egymásba nőtt” életdilemmái.
Épp olyan meglepő, mégis magától értetődő módon feltűnve, akár a borítón megfestett versképben az otthonunkba bekukucskáló repülőgép-katasztrófa, egy csipet fekete humorral elkevert, szorongató melankóliával. Míg valahára álom jön a rosszul alvó versbeszélő(k) szemére, s az örökös nyugtalanságból, észrevétlenül, egyszer csak „Visszaszorítod a kezem. Alszunk”.
Borító: Prae Kiadó
