erős fogakkal megrágott imádság
felszakad körmeim alatt a bőr
ahogy egedet kaparom istenem
de a magasságok tekintete üres
talán kinyomtad zsíros szemgolyóidat
csak néha bocsájtasz le egy-egy halott galambot áldozatul
most kéne megjelenned
eljöveteled a zsigereimben érzem ahogy
az érdeslábú költözőmadarak az évszakváltozást
szétfutó ereimben ösztönöm vagy
mert haza kell találni
az égtájak ívesen domborodnak izmos hátadon
földből föld testedből testem
zsákmányállat vére ontatik értem és általam
szilánkos csontjai forognak a számban felsebzik ínyemet
könnycsatornáimból gyászbogár- és hőscincérsorok
rózsabogárseregek másznak elő
arcom eltorzul és szemem sarkában férgekként mozdulnak a ráncok
megfeszítem szarvasnyakam és úgy kiáltok hozzád
éticsigaház füleim feléd emelem
mindenem neked adom
csak járd át tagjaim
aztán emelj fel ha úgy látod jónak
aztán taposs el ha úgy látod jónak
Borító: Unsplash
