A vonzalom mely aspektusait mutatják be a kortárs női alkotások? 2026. október 15-18. között rendezték meg az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásárt a Nemzeti Táncszínházban, ahol számos beszélgetéssel, könyvbemutatóval várták az érdeklődőket. Szombaton többek között Kiss Judit Ágnes, Bolla Ágnes és Tisza Kata állt ki a közönség elé, akik frissen megjelent könyveikből osztottak meg részleteket a közönséggel.
Az október utolsó napsugarai még megvárták az őszi Margót, úgyhogy a lehető leghangulatosabb és az olvasáshoz legalkalmasabb időjárásban érkeztem meg a Millenárisra. Kiforrott elképzelésem volt arról, kiket szeretnék meghallgatni, és mivel már az előző napok eseményein is kint voltam, szinte otthon éreztem magam, ahogy a színpadok között sétálgattam.
Elsőként Kiss Judit Ágnes Csókolom, tanárnő című regényének (Kalligram Könyvkiadó) bemutatóján vettem részt. A Kávézószínpad lelátóján az összes párnát elfoglalták, sőt, többen az emelvény tetején állva hallgatták a beszélgetést. A szerzővel Tóth-Czifra Júlia beszélgetett, Kiss részleteket is felolvasott a könyvből. Ha már színpad – Tóth-Czifra kíváncsi volt, Kiss hogyan érzi magát a nyilvános beszélgetések során.
Kiss éveken keresztül tanított, így hozzászokott a folyamatos figyelemhez, már nem érzi magát zavarban.
Azt hozzátette viszont, hogy minden osztályhoz hozzá kell szokni, hiszen először az ismeretlen emberek társasága mindig kicsit fenyegető, főleg, hogyha ki kell eléjük állni. Elárulta azt is a közönségnek, hogy inkább csak akkor izgul, amikor tudja, hogy van hiányossága, és nem készült fel teljesen. Tóth-Czifra párhuzamba állította a tanári és az írói hivatást, hiszen szerinte mindkettő egy életre szól. Pont ezért érdekelte, hogyan fér meg a kettő egymás mellett.
Kiss tanárként kezdett el írni, sokáig egymást kiegészítő részekként tekintett ezekre a munkákra.
Szerinte a kettőt lehet egyszerre is űzni, de természetesen oda kell figyelni a különbségekre is – ő a visszajelzések folyamatát emelte ki, hiszen tanárként látja a gyerekek arcát, reakcióját munka közben, míg ha ír, meg kell várnia a megjelenést és az olvasói véleményeket, és mire korrigálhatna a szövegeken, már késő. Kiss fejébe még évekkel ezelőtt, egy 2018-as beszélgetésük során ültette el Vámos Miklós a Csókolom, tanárnő ötletét. Az akkor megjelent könyve nem nyerte el Vámos tetszését, azt javasolta, inkább írjon arról, mi van a közoktatásban, mert az sokkal érdekesebb. Tanácsát megfogadva nekiállt, és gyorsan meg is írta, mert sok minden már „készen állt benne”.
Tóth-Czifra felvetette, hogy az elbeszélés egyes szám első személyben történik, mely memoár színezetet ad a történetnek.
Szóba került az autofikció legnagyobb problémája is: Kiss életének valódi szereplői közül kiket írhat bele a megkérdezésük nélkül, és kiktől kell engedélyt kérnie, hogy megtehesse ezt. Kiss saját magát igyekezett megírni „torzított tükörben” – egyfajta ellentét is felfedezhető a regény és a való világ között, hiszen a főszereplőnek van édesanyja, viszont édesapát és testvért nem írt a történetbe, mert azon hozzátartozói Kissnek még életben vannak.
Édesanyja volt egyébként a szakmai etalon számára,
aki tanárként nemcsak az órák megtartására koncentrált, hanem ténylegesen odafigyelt a diákjai jóllétére is. Kiss számára óriási muníciót jelentettek az emberi kapcsolódások, amíg a közoktatásban dolgozott. Szerinte részben az tartja az embert a tanári pályán, hogyha már az elején jó élményeket szerez. Sokan otthagyják a pénzhiány miatt, de
sokszor elég egy motivált gyerek, hogy maradásra bírjon egy távozni vágyó tanárt.
A tanár–diák viszony Kiss számára pont ezért sokkal fontosabb, mint az, hogy milyenek a kollégák. Tóth-Czifra a Kiss által elmondottakat igyekezett a könyv mondanivalójával azonosítani, a főszereplőn, Izabellán keresztül értelmezni, akit a történetben minden tantestületben ugyanaz a vád ér, miszerint minden változtatásnak ellenáll, nem alkalmazkodik. Máskor viszont az a kritika éri, hogy túlságosan szoros kapcsolatot ápol a diákjaival.
Kissnek a szakmaiságnál sokkal fontosabb a „szeretetkapcsolat”, hogy egy tanár megkedveltesse a tantárgyát a diákjaival
még akkor is, ha nem teljesítenek megfelelően belőle. Változást érez a gyerekek irodalomhoz való hozzáállásában is: Kiss évekkel ezelőtti, legelső tanórája után a gyermekek nem akartak szünetre menni, annyira izgatottak voltak, most pedig már csak az érettségit szeretnék letenni, nem érdekli őket a szövegek valódi jelentése. Ami nincs a tantervben, az iránt nem is lelkesednek, hiszen úgysem kérdezhetik a vizsgák során. Az oktatási rendszer tekintélyelvűségéből elveszett maga a tekintély – és hiába változott a társadalom, ez a rendszer egyáltalán nem illeszkedik az új körülményekhez.
Napjainkban már a tanárnak nincs befolyása, fél a szülőktől és a diákoktól is.
Kiss nyíltan beszél tabunak számító témákról is a könyvben, kendőzetlenül ír a tanár-diák szerelemről. Egy, a könyv apropóján kialakult internetes vita résztvevői pont azon tanakodtak, vajon etikus-e ezt egy történetbe beemelni, végül már Nabokov Lolitájához és az Antigonéhoz hasonlították a Csókolom, tanárnőt. Kisst először szíven ütötte, mert ő is több olyan párt ismer, aki az osztályteremben találtak egymásra, és szerinte ez természetes dolog. Úgy véli, ez a fajta hozzáállás a már korábban említett tekintélyelvű rendszerből fakad, hiszen a tanárt a diákokhoz képest feljebbvalónak tekintik. Tóth-Czifra szerint viszont
maga a narrátor sem fogadja el minden esetben a tanár–diák szerelmet, mégis üresebb lenne a könyv enélkül.
Tóth-Czifra végezetül a női öregedés témáját hozta fel. A főszereplő, Izabella az egész életét feláldozta a tanítás oltárán, nincsen férje, sem gyereke, és még a barátságai is fokozatosan elkoptak, ahogyan telt az idő. Kiss hangsúlyozta, hogy
az iskolai légkör egyfajta vákuumhatással bír,
és tapasztalta, hogy aki nem ismeri, vagy nem tud lépést tartani a tanítói szubkultúrával, az sajnos lemorzsolódik. Izabella párkapcsolata is azért megy tönkre a könyvben, mert habár a diákja beleszeret tanóra közben, a nő teljesen más arcát mutatja a valóságban, és ahhoz nem tud hozzászokni a fiú.
Bolla Ágnes könyvbemutatója rögtön Kissé után kezdődött a Kamarateremben, így sietnem kellett, hogy odaérjek a kezdésre. A Meztelen erdő című verseskötetet (Ampersand Könyvkiadó) a szerző mellett az illusztrátor, Kovács Orsolya és Bakó Sára mutatták be. Bolla rögtön felolvasással kezdett, a könyv nyitóversét (Kigombolom) hallgathatta meg a közönség. A beszélgetés során többek között a Partvonalon és a Születésnapomra című versek hangzottak még el.
A címben is szereplő erdő a kötet legfontosabb szimbóluma,
így érdekelte Bakót, az alkotópáros hogyan kapcsolódik ehhez. Kovács számára egyfajta menedéket jelent, ahol nem kell megfelelnie, és az ember csak egy élőlény a többi közül, semmi sem emeli ki őt. Bolla látásmódjának régóta fókuszában állnak a terek és azok megjelenítése, a kötetében is találkozunk például a várossal. Ehhez kapcsolódóan Bakó kiemelte, hogy
Bolla verseiben sokszor megjelennek vadállatok, melyeket ő a nőiességgel azonosít.
Bolla nevetve fejtette ki, hogy utólag vette csak észre, hogy Kovács rajzai közül több olyat is beválogatott illusztrációnak, melyen tigrisek is szerepelnek, annak ellenére, hogy Bolla nem is szereti a macskákat. A női mozgás toposza is maga a „macskaság”, ő is az állatok természetességét igyekezett kiemelni a verseiben. Szerinte a tigrisek szabadok, önazonosak, de tudnak veszélyesek is lenni. A Simon Bettina által írt fülszöveg is kapcsolódik gondolatmenetükhöz, azt a kérdést teszi fel, vajon miben rejlik egy nő ereje.
Bolla és Kovács egy fesztiválon ismerkedtek meg, ott kezdtek el beszélgetni egymással.
Bolla később nyomatként megkapta Kovács egyik rajzát, ez adta a lökést a versíráshoz, az ebből született kötetet pedig vízválasztónak tartja az életében. Elmondása szerint Bolla tíz évig „hallgatott”, nem foglalkozott az irodalommal, így Kovács ajándéka kifejezetten fontos hatással bírt. Az útkereséssel kapcsolatban megemlítette, hogy az egyetem elvégzésével jött rá, hogy bölcsész diplomájával nehezen tud elhelyezkedni a munka világában, így magától a tudományágtól is elfordult teljesen, ez magyarázza a tíz év kihagyást.
A versek megírása viszont alig három hónapba telt, így nem beszélhetünk közös alkotói folyamatról,
melyet Bolla utólag nagyon sajnál. Érdemes figyelmet szentelni Kovács grafikáinak is. Kovács fiatal kora óta rajzol, de az ő életében is volt egy hosszabb kihagyás, amikor eltávolodott az alkotástól. A politikai helyzet okozta feszültség levezetésére nyúlt aztán újból az ecsethez, kezdetben Paintben alkotott, majd később festéket vett, és papíron kezdett el dolgozni. A Meztelen erdőben szereplő grafikáinak mindegyikéhez tartozik cím, esetleg egy rövid szövegrészlet, esetenként dalszöveg.
A zene nagy szerepet játszik mindkettejük életében, Kovács például anélkül nem is tud alkotni,
sokszor maguk a dalszövegek adnak ihletet egy újabb képhez. Az alkotópáros először szeretett volna dalokat is kapcsolni minden műhöz, de később elvetették az ötletet, mert nem akartak túl sok réteget teremteni a könyvben. Mind Bolla, mind Kovács alkotásai hasonló témákat járnak körül,
megjelennek többek között a párkapcsolati gondok és a felnőtté válás kérdéskörei.
Bolla sokszor Kovács képeire írt válaszul, így minden vershez tartozik egy kép, melyek együtt szerepelnek a kötetben. Tehát a képi világ nemcsak párbeszédet folytat a szöveggel, hanem fel is erősíti azt. A felolvasásokkal kapcsolatban Bakó megjegyezte, Bolla egyszerre fogalmaz komolyan és homályosan, egyszer egyértelműen megoszt személyes vonatkozású történeteket, míg máskor a közlésmódja kétértelmű. Bolla nem érez egyensúlyt a két véglet között, viszont
szerinte van helye a személyesebb hangvételnek is az irodalomban, és ő alkalmazza is ezt a szövegeiben.
A beszélgetés igazodott a könyv keretes szerkezetéhez, így Bolla lezárásként a legutolsó verset, a Begombolomot olvasta fel, melynek címe a legelső versre játszik rá. A két cím árnyalja a kötet mondanivalóját, a ruhától való megszabadulás a lélek kitárulkozását jelenti. Jelenleg próza „történik” Bollában, igyekszik a saját hangját megtalálni, és még nem tudja elképzelni, milyen lesz Kovács nélkül alkotni.
Harmadszorra a Nagyterembe látogattam el, ahol Tisza Kata és Leskovics Gábor, a Pál utcai fiúk frontembere szerepelt együtt. A szerző legújabb, Oda nem illő című könyvéből (Scolar Kiadó) hangzottak el fejezetek, Leskovics gitáron kísérte Tiszát, több dalt el is énekelt, például saját szerzeményeket, illetve Kispál és a Borz-dalokat is.
A felolvasás és a zene váltogatta egymást, Tisza minden felvonáshoz más kiegészítőt vett fel a fejezetekhez illően,
és miközben Leskovics zenélt, ő is lelkesen énekelt együtt vele. Tisza legújabb kötetének főszereplője, Rebeka, aki prűd anyjának teljes ellentéte, neveltetése ellenére aktív szerelmi életet igyekszik élni. Az előadás során két fejezet hangzott el, először Tisza a Rebeka gyermekkoráról szóló szövegrészletet olvasta fel, melyben a lány kamasszá érése került középpontba. Rebeka anyja – személyiségéből fakadóan – nem tudott mit kezdeni lánya nővé érésével, még egy fehérnemű megvásárlása is komfortzónán kívüli cselekedetnek számított.
Ez a fejezet adta meg az alapot egy, a könyvben később szereplő részlethez,
melyben Rebeka egy biológiaprofesszorral beszél meg találkát a férfi lakására. A randevú nem pontosan úgy alakult, ahogyan azt az elbeszélő remélte, ám az elhangzottakból az is gyorsan kiderült, hogy Rebeka nem éppen anyja elképzelése szerint él. Az előadás után még egy pillanatra megálltam a Nemzeti Táncszínház bejáratánál, hogy visszatekintsek a színpadokra. Az esti órákban már a délutánhoz képest kevesebb ember tartózkodott az épületben, de a margós hangulat még mindig ugyanolyan erős volt. Hazafelé már izgatottan terveztem, az utolsó napon mely előadásokat fogom meghallgatni.
Őszi Margó Irodalmi Fesztivál, Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2026. október 17.
Fotók forrása: Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár Facebook-oldala
