Forrest Gump a lenkúti csűröknél
pater B. G. emlékére
A Hármaskereszt alatt vártam, hogy szólíts,
Jenny: már korgott a gyomrom,
s a nap is kezdett alászállni,
mikor Hargitafürdő felől,
a fák közül felbukkant
egy széles karimájú, fekete posztókalap,
rá nem sokkal a kalap gazdája,
bokáig érő, fekete reverendában.
Jobb kezében faragott bot,
bal vállán tarisznya,
úgy vonult a főút felé,
mintha éppen maga előtt terelné nyáját –
tudja, hogy nem hibádzhat senki:
juhai név szerint márványszemébe vésve.
Amikor mellém ért, illatos keze
megragadott, vitt engem is,
húzott magával a főútig,
onnan jobbra, még két kanyar,
s az erdő alatt, Lenkúton,
a csűröknél, megálltunk.
Itt már olyan messze voltam Csíktól,
hogy kedvem lett volna visszafutni,
medvék közt éjszakázni a Hármaskeresztnél,
csak halljam, ha hívsz, Jenny –
de nem tudtam:
a Páter nyakamba akasztotta
tarisznyáját, odacövekelt a nyers hal,
s a sok kenyérmorzsa,
mi benne volt.
Forrest Gump és a Mama teste
hiába zabálok tonnaszámra
álomról álomra girhesebb vagyok
nemrég temettük a Mamát
sírjára fekszem
az ölébe
porhanyós férgek
másznak elő
tejessütemény-ízűek
azt sütött
amikor féltem
felkap a hurrikán
a Mama azt hajtogatta
ha eleget eszek
súlyom lesz és nem visz el
de a Mama teste is fogy
egyre vékonyabbak benne a férgek
Borító: Unsplash
