Tüsszentés
Testben a dobogás ritmust vált.
Összehangol, mint a félrelépés.
Párát kettéhasító visszhang.
Intim lemosóra cserélem a tusfürdőm,
annyira bensőséges ez a nap.
Ha nem szeretsz, erőszak minden érintés.
Ha szeretsz, a szemembe hazudtál.
Oktalan lábrángás.
Tüsszentesz.
Megtörik a ritmus csendje.
Megszakad az anyag folytonossága, a büszkeség.
Zuhanyfüggöny választja el a türelem
és az irracionalitás helyiségét.
Mindkettő padlója üvegszilánkos,
és mindent hallani a szomszédból.
Innen egy tüsszentés hiányzik.
Már senkit nem zavar a tömény levegő.
A pára csendet nyer, ritmus nélkül.
Belefulladunk az elfojtásba.
Sírnak a nők
Nők sírnak a telefon mögött,
könnycsatornájukban mozgás,
bőrük hasad.
Mellettük a sportpálya.
Hasad a fiúk vádlija.
Mozgás van.
Erek adják a férfinak a gólpasszt,
cseppfertőzött nők főznek
az otthonnak meleget.
Az utcalámpa felvillan.
Óvatosan férceli a bőrbe a könnyet,
vádliba az izomlázat.
Másnap fájdalom fogad mindenkit,
barátként üdvözlik.
Szótlanság
Törés hallatszik, szótlanság.
Cseppek, lábak, gépek hallatszanak, szótlanság.
Attól, hogy hallom a hangod, még lehet szótlanság.
Nem mindig van szótlanság, ha csendben vagyunk.
Nyikorgás, búgás, koppanás, reccsenés van, szótlanság.
Szótlanság újra és újra.
Borítófotó: R. A. Andrade
