Műcsarnok nyílik egy valahai kelet-német szénerőműben, azonban a régi ipari épületek szinte már megszokott újrahasznosítását az E-Werk tovább is gondolta – ez az épület továbbra is áramot fog termelni: fenntartható energiát, amit akár háztartások is megvásárolhatnak.
Az E-Werk Luckenwalde nevet viseli az a művészeti központ, ahol a közeli bútorgyárból származó lucfenyőforgács és a kísérleti műalkotások termelik a környezetbarát energiát.
A modell nem pusztán az energiatermelés, de a művészet számára is fenntarthatóságot biztosít.
A német performansz-, installáció- és videóművész, Pablo Wendel, valamint a brit kurátor, Helen Turner által üzemeltetett központ szeptemberben nyílik meg a nagyközönség előtt a performanszokkal teli ünnepi megnyitó keretében, azonban néhány stúdió, amit a négyemeletes, 10.000 négyzetméteres helyszínen alakítottak ki, már foglalt.
Luckenwalde 1913-ban épült, immár átalakított erőművének ezután a melléktermékeit is hasznosítják: a fahulladék égetéséből visszamaradó szénnel a környező termőföldek tápanyagtartalmát javítják, a forró vizet pedig kávépörkölő és sörfőző üzemekbe vezetik. Az E-Werk Luckenwalde célja, hogy szénsemleges legyen, azaz a széndioxid kibocsátásából számolt lábnyomát nullára csökkentse.
Az alapítók legszebb álmai szerint a környék lakosai is átváltanak majd a Kunstromre, azaz a „művészeti elektromosság”-ra.
A termelt zöld energiát ugyanis a tervek szerint bevezetik a nemzeti hálózatba, mert a kapacitásuk 100 háztartás ellátására elegendő.
A kiállított művek sem lesznek kevésbé kinetikusak vagy kevésbé újrahasznosítók.
Szeptemberben Nicolas Deshayes szoborkiállításával nyílik meg a központ. Deshayes öntöttvas fali szobrain forró vizet pumpálnak keresztül, így azok radiátorként funkcionálnak. Az E-Werkben sem lesz ez másként: amint a megnyitón bekapcsolják őket, a szobrok hőt fognak sugározni, ezzel melegítik a termeket.
„Az E-Werk Luckenwalde úttörő példát nyújt, megmutatja, kulturális intézmények hogyan tehetnek kézzelfoghatóan a jövőnk ökológiai problémái ellen”.
Turner állásfoglalása szerint ez a példa szépen modellezi, hogyan „valósíthatunk meg tényleges szociopolitikai változást interdiszciplináris és határokon átívelő együttműködésen keresztül.”
Forrás: Artnet, fotók: E-Werk