A színpadi reprezentáció évszázadokon keresztül a patriarchális ideológia közvetítőjeként működött. Mai modern társadalmunkban a színház már lehet egy olyan eszköz is, amely képes újraértelmezni és átírni a nők szerepét a társadalomban, elutasítva a patriarchális normákat. Ezzel kísérletezik a Szenteczki Zita által rendezett Hullámtörés című előadás is, amit a Radnóti Miklós Színházban mutattak be 2025 májusában.
Szenteczki rendezése Lars von Trier Hullámtörésének történetét nemcsak mint egyéni narratívát, hanem mint társadalmi és politikai diskurzust mutatja be, ahol a női alárendeltség és áldozatvállalás motívumai dominálnak. Az előadás a történések színpadra állításán túl átfogó kritikai vizsgálatot is kínál, amely a női szerepek és a társadalmi elvárások kérdéseire fókuszál. Magyarországon kevés kifejezetten női témákat feldolgozó színházi alkotó van, de Szenteczki Zita, Bereczki Csilla és Pass Andrea képviselik a magyar feminista színházi törekvéseket. A darab
megkérdőjelezi azokat a kulturális fikciókat és patriarchális ideológiákat,
amelyek miatt a történelem során nők tömegei áldozták fel szabadságukat, a testük feletti önrendelkezés jogát vagy akár az életüket is.
Ugyanis az a nőalak, amely a kulturális hagyományokban – mítoszokban, klasszikus irodalomban és színpadi művekben – kirajzolódik, nem azonos a történelmi valóságban élő nőkkel. A legtöbb esetben a női szerepeket férfiak írták meg, a történelem során gyakran férfiak játszották el (például az Erzsébet-kori színházban), és ezek az alakok a „male gaze” logikája szerint formálódtak. Az így létrejött fiktív női figurák elnyomják a valóságos nők élményeit, tragédiáit és érzéseit. A közönséghez pedig leginkább azok a történetek jutnak el, amelyeket a patriarchális ideológia legitimál. Ezen kívül
az évszázadok során számos közösségben fellelhető rítus alapjául szolgált a nők elnyomását legitimáló kulturális fikciók normalizálódása.
Ez vezetett például a középkori boszorkányüldözésekhez is. Az említett tapasztalatok különösen fontosak a Hullámtörés elemzése során. Bűnösnek számít-e az a nő, aki szabadon megéli a szexualitását? Elítélhető-e csupán azért, mert nem patriarchális irányelvek szerint él? Mekkora árat hoznak a nők a szerelmükért? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ. A Hullámtörés cselekménye az eredeti Lars von Trier-filmen alapul, kisebb változtatásokkal. A darab elején a 27 éves Bess (Sodró Eliza), egy impulzív, érzékeny, jóságos és együgyű hajadon lány, engedélyt kér vallási közösségének vezetőitől, hogy feleségül mehessen Janhoz. Jan (Pál András) nem a közösség tagja, ezért először ellenzik a házasságot, végül azonban mégis beleegyeznek. A fiatalok összeházasodnak,
felhőtlenül boldog mézesheteket töltenek együtt, majd Jan kénytelen visszamenni az olajfúró toronyra, ahol dolgozik.
Bess a mindennapjaiban legfőképp Dodóra (Berényi Nóra Blanka) számíthat, aki elhunyt testvérének az özvegye. Fontos karakter még az édesanyja, Stella (Kováts Adél), aki a filmben megismert alakhoz képest összetettebb figura a darabban.
Bessre felszabadítóan hat Jan szerelme és a kettőjük között kibontakozó intenzív szexualitás. Nagyon nehezen viseli a férfi távollétét, ezért imádkozik Istenhez, hogy küldje haza hozzá. Ezután Jan balesetet szenved munka közben, amelynek következtében kórházba kerül és lebénul.
Jan arra kéri Besst, hogy szerezzen magának szeretőket, és mesélje el a szexuális kalandjait neki, mert ez éltető erőt adna számára.
Bess úgy érzi, hogy az Istenéhez intézett kérései miatt sérült meg Jan, eluralkodik rajta az önvád, és saját magát hibáztatja a tőle független események miatt is. Így eleget tesz férje kéréseinek és feláldozza magát. Számos szexuális kapcsolatot létesít idegen férfiakkal, majd ezekről beszámol a párjának, akinek az állapota javulni kezd. Kis idő múlva azonban váratlanul visszaesik, ekkor Bess meghoz egy végzetes döntést, hogy megmentse a férje életét: egy erőszakos szexuális aktus során olyan súlyosan megsérül, hogy elveszti az életét. Ezután Jan csodával határos módon felépül. A darab végén pedig Bess feltámad.
Valóban a nő önfeláldozása mentette meg a férfi életét? Bess tényleg önszántából prostituálta magát?
A hétköznapokban hány nő áldozza fel a testét és a szabadságát a férfiak elvárásai miatt?
A cselekmény hűen követi az eredeti film ívét, de a színpadi változat koncentráltabb, erősebben hangsúlyozza a szimbolikus és teátrális elemeket. A film fejezetekre tagolt, a színdarab viszont áthelyezi a fejezeteket a Krisztusi keresztút stációiba. Ezzel a rendezői döntéssel új értelmet nyer az eredeti narratíva. A női szenvedéstörténet lépésről lépésre bontakozik ki a nézők szeme előtt, és
arra helyeződik a hangsúly, hogy a nők, gyakran mások hibái vagy bűnei miatt, aránytalanul nagy áldozatot hoznak.
A darab Sodró Eliza monológjával a végén teljes. A színésznő a közönséghez szólva arra hívja fel a figyelmet, hogy karaktere önként vállalta a mártíromságot, és a szabad döntés jogával rendelkeznie kell mindenkinek. A rendezés is erőteljesen arra helyezi a hangsúlyt, hogy az önrendelkezés jogát és a nők saját teste feletti autonómiáját soha, semmilyen körülmények között nem szabad hagynunk sérülni. A Hullámtörés és legfőképp Bess karaktere egy tükör a társadalom számára.
A darabban rendkívül összetett motívumrendszer tárul a nézők elé. A női szereplők egytől egyig lenge, de nőies rózsaszín ruhát hordanak, ami harmonizál a díszlettel. Bess viszont végig fehér ruhában van, mely karaktere tisztaságát és jóságát jelöli.
A rózsaszín nemcsak a jelmezekben dominál, hanem a díszletben is, ami akár a női nemi szervet is jelképezheti.
A díszlet a rózsaszín különböző árnyalatait kombinálja, s vannak különleges formájú elemek, amelyeket redők díszítenek a szélükön, és az egész teret betöltik, ugyanakkor a színészek könnyen tudják mozgatni őket úgy, ahogy a cselekmény azt megkívánja. Az említett díszletelemek sokszor kinyíló, majd bezáruló mozgást végeznek, a női hüvely befogadásának képességére utalva. Amikor a darab elején Bess és Jan szerelme beteljesül, a két színész tökéletes harmóniával simul bele a díszletbe, a különböző elemek és Bess is gond nélkül fogadja magába Jant. Ekkor a díszlet hátterében meleg, sárgás, pontszerű fény jelenik meg, mintegy a női orgazmus reprezentációjaként. A Jan és Bess között lezajló szexuális aktusok ábrázolása során a világítás rendkívül sejtelmes, intim és érzéki, de mégsem vulgáris.
Sodró Eliza és Pál András akrobatikus, illetve táncra hasonlító könnyed mozdulatokkal játsszák el Jan és Bess szeretkezéseit.
Azonban azoknál a szexuális aktusoknál, amelyek Jan kérésére történnek meg, vagy erőszak által mennek végbe, a díszlet nyitott, a színpad pedig zavaróan világos, homogén fehér fényben úszik, kiemelve ezáltal a meghittség, a szerelem és a gyengédség hiányát.
Szenteczki egy korábbi rendezését, az Egy tökéletes napot is volt lehetőségem megtekinteni. Az előadás a 2024 szeptemberében elhunyt Karsai Dániel alkotmányjogász, emberi jogi aktivista életének utolsó éveit dolgozza fel, amelyet az ALS-betegsége elleni küzdelem töltött ki. Lőrinc Katalin magyar táncművész a darabban táncosként szerepel, és mozdulataival szemléletesen érzékelteti, ahogy az alattomos betegség beférkőzik Karsai Dániel életébe, mindennapjaiba és minden rezdülésébe. Az előadás során a színészek végig fekete ruhát hordanak, míg a táncos kéket.
Ehhez hasonló motívumot fedezhetünk fel a Hullámtörésben is, de audiovizuális megvalósításban.
Nagy Bernadett, aki az énekes szerepét tölti be a darabban, hasonló minőségben van jelen a színpadon, mint az Egy tökéletes nap táncosa: a közelgő tragédiát vetíti előre, egyben az áldozatiság szimbólumaként is értelmezhető. Nagy Bernadett szintén sötétkék ruhát visel, ami tökéletesen elkülönül a rózsaszín díszlettől és a női szereplők jelmezétől is.
Kifejezetten fontos, hogy a hazai színjátszásban is helyet kapjanak fontos társadalmi témákat feldolgozó darabok. Magyarországon hetente meghal egy nő erőszakos bűncselekmény következtében. A NANE Egyesület 2023 augusztusa és 2024 januárja között lezajlott kutatásából kiderült, hogy
a 18-74 éves nők majdnem fele (49,1 %) élt már át valamilyen jellegű erőszakos atrocitást.
Amíg a magyar közélet nem fordít kellő figyelmet ezekre az esetekre, a kormány pedig azt üzeni a nőknek, hogy „nőügyekkel nem foglalkozom”, és egy fővárosi napilapban is megjelenhet nők zaklatására buzdító tartalom, addig különösen fontosak az olyan művészeti alkotások, mint a Hullámtörés. A darab azonban nemcsak témájában, hanem megvalósításában is rendhagyó, esztétikai szempontból is kiemelkedő, ezért bátran ajánlom megtekintésre mindenkinek.
Lars von Trier, David Pirie, Peter Asmussen: Hullámtörés. Rendezte: Szenteczki Zita. Színpadra alkalmazta: Vivien Nielsen. Dramaturg: Bíró Bence, Hárs Anna. Díszlet- és jelmeztervező: Lázár Helga. Díszlettervező-asszisztens: Bazsányi Sára. Zene: Tarr Bernadett. Koreográfia: Kovács Domokos. Ügyelő: Kónya József. Súgó: Farkas Erzsébet. A rendező munkatársa: Perényi Luca. Játsszák: Sodró Eliza, Berényi Nóra Blanka, Pál András, Kováts Adél, Schneider Zoltán, Horváth Lajos Ottó, Gazsó György, Major Erik, Fehér László, Gálhidy Gizella, Varga-Szathmáry Judit, Nagy Bernadett.
Radnóti Miklós Színház, Budapest, 2025. május 5.
Fotó: Dömölky Dániel
