Találatok
Koromsötét van.
Az előbb kipislant
a folyosón az égő.
Közben a fürdőszoba
kapcsolójához megyek.
Összekeverem
a folyosóról nyíló ajtókat,
a spájzé helyett,
ahonnét lisztet
akarok kihozni,
a WC kilincsét szorongatom.
Észbe kapok,
nem tudom eldönteni,
hogy magamra nyissam-
e az ajtót.
*
Este van,
alig látni csillagot.
Leellenőrzöm,
becsuktam-e az előbb
a baromfiól ajtaját.
El akarom oltani a
zseblámpát,
de az öntözőszivattyú
kapcsolójánál kötök ki.
Aztán rájövök,
nem búg a motor,
elszégyellem magam,
a nyári konyha falán
található kinti égő
kapcsolójához sietek.
A szomszéd átkiált,
megint
nincs áram.
Hat macska
/ Joszif Brodszkij emlékére /
Bárhova vessen a cet, az nem a te
otthonod, a tiéd a cethal gyomra.
Bezárt, üres bánya a ragaszkodás,
túl veszélyes, ideje lenne
valakinek berobbantani. Miért
képzeljük katasztrófaturistának
a napot, a cetek a szárazföldi
emlősök leszármazottai, s a leg-
közelebbi rokonaik a páros-
ujjú patások rendjébe tartozó
vízilófélék. Kegyetlenek és túl
kiszámíthatók vagyunk, agyonütjük
az időt, szétverjük a kopasz fejét.
A szokás megszállottjaiként, minden
kalitkát kérés nélkül feltörünk, az
ajtaját kinyitjuk, majd bezárkózunk
egy szobába, amit se mi, de még a
teremtő Isten sem tud elképzelni.
Fentről nézve, a kegyetlen, vad vihar
kérdőre fogja a nyugodt tengert. Csönd
van, csak ilyenkor szórakozhat vele.
Hagymaágyás
/ Seamus Heaney és az önjáró szem /
A damaszkuszi út nem létezik, a
farkát üdvözlő kígyó van helyette.
A szívünkben lakozik.
Ott árt a legeslegtöbbet.
Ahol gőgösen jár, lerakódik az
arany, lassan ez tartja össze a
szív pilléreit.
A sors keze kihasználja rég lyukas
zsebünk, tudja, nem rakunk bele semmit;
talán mégsem
akkora a baj, mehetünk temetni,
virrasztani, hibátlan
árnyékunk rojtjára nem lép
a lehetőség.
A hagymaágyást széttúrják a disznók,
akár a nemlétet
az isteni rend,
az éjszakát
a csillagorrú vakond.
Borító: Unsplash
