lassan hűlnek
a Reynisfjarához azok
a turisták jönnek,
akiknek mellkasában
megszilárdult a láva.
a Reynisfjarához
a jelzőlámpáért jönnek.
a fények
villanó sirálytekintetek.
a Reynisfjaránál a turisták
vádló csőrökből
kiöklendezett
heringszemek közt
mind hatszögletűek.
a Reynisfjaránál
bazalt dörzsöli hátukról a sót.
bakancsuk bálnakönnyel telt.
lassan hűlnek,
óceán húzza-vonja őket.
gyapotsások
kérdezed, hány órát repültünk,
a pernyét követjük a lávaföld felett.
mutatom az égen,
én ott fenn a felhőket számoltam,
itt a földön a lépéseket,
ott melyik számít,
itt melyik kővel gördül ki alólunk
az emlékezet.
kérdezed, mennyit kell még gyűjteni.
mondom, hány mohás hegyet;
hogy görnyedt nyakunk hány
hajlott borókabokorban
látjuk még meg.
kérdezed, meddig várjuk még
a jégesőt,
hány rossz mozdulatra van
tőlünk a természet.
mutatom az egyszerre élő
és élettelen gleccserfolyókékséget.
kérded, a szél hová viszi
a völgyből a bolyhokat.
szólok, kövesd szemem tükrében,
a gyapotsások hogy lobognak.
Borító: Unsplash
