A hősnő útja megkísérli a lehetetlent: betekintést ad a női lélek fejlődésútjába. Krekó Kata és Vibók Ildi könyve tizenhárom mesén keresztül járja végig a legkülönbözőbb megpróbáltatásokat, amelyekkel csak egy nő szembekerülhet élete során: jelenjenek meg ezek akár külső, akár belső világában. Az egyes fejezetekből kialakuló ív új mesét mond el: ez nem egy lineáris fejlődésút, hanem epizódok egymásutánisága, mégis azt érezzük a végére, hogy eljutottunk valahova.
A könyv Krekó Kata klinikai szakpszichológus, meseterapeuta és Vibók Ildi gyermekkönyvíró közreműködésében született meg. Ez a kettősség érdekes olvasmányt kínál azoknak, akik felnőttként is nyitottak arra, hogy mit tudnak mondani nekik a mesék. A könyv nem az oktatást vagy a kifejezetten tudományos pszichologizálást jelöli ki irányként, jóval inkább szubjektív, érzelmes, mélylélektani nézőpontból közelít:
célja, hogy olvasói intuitívan és őszintén tudjanak hozzá kapcsolódni.
Örökérvényű, széles körben elfogadott igazság, hogy a mese gyógyír. Őseink is gyakran a tűz köré gyűlve, történetmesélésen keresztül dolgozták fel a kollektív múltat és foglalták össze az életbölcsességeket. A hősnő útja sok különböző tematikát jár körül – mindenkinek megvan rá a lehetősége, hogy annál a mesénél nyissa ki a könyvet, amely a legjobban tud támaszt nyújtani jelen élethelyzetében.
A mesék segíthetnek rávilágítani az olvasóknak olyan mintázatokra a saját életükben, amelyeket korábban nem ismertek fel.
Ahogy a mesékben, a valóságban is gyakran találkozunk újra és újra egyes archetípusokkal, toposzokkal, állandó jelzőkkel, megszilárdult szerepekkel. Ahogy az élet, úgy a mesék középpontjában is gyakran egy konfliktus áll: a hősnők és a mindennapi emberek is örökös belső harcban állnak saját magukkal. A könyv a mesei elemek és a valós történések közötti párhuzamokat igyekszik előtérbe hozni, új fénybe helyezve a vissza-visszatérő élethelyzetek feldolgozását.
A hősnő útja valahol az önismereti és a mesepszichológiai könyvek között helyezhető el. Tizenhárom, a világ minden tájáról összeválogatott mesét dolgoz fel. Az egyes mesékhez rövid, a könyvben való tájékozódást támogató, ajánló „Lélekbonbont”, valamint egy hosszabb, mélylélektani, értelmező „Tükröt” kapcsol. Emellett egy további lehetőséget ad az olvasók kezébe: minden fejezet végén elgondolkodtató kérdésekkel és önismereti gyakorlatokkal segíti a mese (és a saját kapcsolódó élmény) feldolgozását.
A feladatok elősegítik, hogy interakció alakuljon ki a szöveggel, az olvasót aktív részvételre hívják.
A mesékben megjelenő témák az általános útkereséstől egészen a szomorú módon mélyen a női léthez tartozó erőszakig és veszteségig terjednek. A szerzők a meséket lazán értelmezik, lehetőséget adva az olvasónak arra, hogy kialakítsa a saját véleményét. Nem törekednek tudományos értelmezésre, a racionális helyett inkább az érzelmes ént szólítják meg. A tizenhárom mese többdimenziós képet ad a női létről.
A különböző kultúrák történetein keresztül összekapcsolja a női életutakat a világ más-más tájain.
A mesék, ahogy forrásukban, úgy hangvételükben, képeikben és logikai rendszerükben is határozottan eltérnek. Az igazán távolinak érződő mesék fogalmainak értelmezésében a könyv végén található „Tudásmorzsák” segítenek, amelyek elkalauzolják a laikus olvasókat a számukra idegen kultúrákban. A kötet sokfélesége lehetőséget ad arra, hogy mindenki megtalálja azt a mesét (és értelmezést), amelyhez igazán őszintén tud kapcsolódni. A könyv igyekszik kulturálisan összetett képet alkotni, emellett nem próbál minden nőt ugyanarra a sablonra formálni.
A mesékben más-más erények, életutak és megoldások kapnak hangsúlyt.
Vannak hősnők akik találékonyak, dinamikusak, okosak, számítók, ambíciózusak, de olyanok is, akik csendesek, kitartók, szerények, alázatosak, türelmesek, és persze mindenfélék a spektrum két vége között. A könyv ugyanúgy magasra értékeli a hagyományosan feminin és maszkulin tulajdonságokat, nem helyezi az egyiket a másik fölé, inkább ezek egyensúlyát keresi. Ezzel nemcsak a sokszínűségünk fontosságát emeli ki, de azt is, hogy különböző élethelyzeteken különböző hozzáállások segíthetnek át minket.
Létfontosságú tulajdonságként jelenik meg az intuíció és a kapcsolódás a belső hangunkhoz,
ezeket gyakran elveszítjük a társadalmi elvárások és szerepek közepette. Az intuíció segít az útkeresésben, a másokkal és magunkkal való kapcsolódásban, és akár a veszélyes helyzetek felismerésében is (mint A három kicsi tojás című mesében).
Élesen elkülönülnek egymástól a férfi és a női életutak. Míg a férfi hősök a meséjük során általában a külvilág elemeivel harcolnak, hogy aztán győzedelmesen térjenek haza, a nőknél ez gyakran inkább egy belső küzdelem. Leereszkednek saját belső világuk mélyére, és erősebben emelkednek a felszínre. Ennek
a belső harcnak a közzéppontjában általában a külső megerősítéstől és a patriarchális rendszer korlátaitól való elszakadás található.
Valóban észrevehetők ezek a különbségek a hősök és hősnők útjai között, de a férfiak történetei ugyanúgy értelmezhetők egy allegorikus én-fejlődési útként, ahol a külvilágon keresztül, de igazából önmagukkal néznek szembe. Ezzel párhuzamosan a női harcok vajon tényleg természetükből adódóan a belső világban zajlanak, vagy a társadalmi elvárások mentén alakultak így? A hősnő útja inkább az egyénen belüli változást, fejlődést veszi célba, nem a társadalmi átalakulás mozgósítását, de megjelenik benne a nők közötti kapcsolódás, a transzgenerációs kapcsolatok és a közösség ereje mint visszatérő motívum. Nem átalakítani próbálja a rendszert, inkább
eszközt ad a nők kezébe az alkalmazkodáshoz, a túléléshez és akár a szabályok kicselezéséhez.
A bathi asszony bevezető meséje pont ezt az alaptételt vezeti fel, mely aztán újra és újra előbukkan a többi történetben is: a nők arra vágynak, hogy saját sorsuk urai lehessenek. Azt szeretnék csupán, hogy a vágyaik a férfiakéval egyenrangúként legyenek tiszteletben tartva. A kötet stílusa nagyon változó, főként az egyes mesék hangvételében érződnek a különbségek, viszont ez ahelyett, hogy megakasztaná az olvasási élményt, inkább érdekes újdonságot nyújt minden fejezetben.
A mesét felvezető „Lélekbonbon” és a levezető „Tükör” határozottan érzelmesen és szubjektíven közelítenek, néhol kissé túlzó pozitivitással.
Az egyes élethelyzetek, amelyeken keresztül az olvasók kapcsolódni tudnak a mesékhez, sosem ilyen egyértelmű diadallal zárulnak, gyakran inkább ambivalens kompromisszummal, de a „Tükörben” megjelenő, mindent elsöprő pozitivitás lehet, hogy pont a szükséges újrakeretezést tudja megadni egyes olvasóknak. Bár kevésbé realisztikus, eszközt nyújthat ahhoz, hogy megünnepeljék apróbb sikereiket az útjuk során. Emellett persze ezek a szubjektív értelmezések nincsenek ráerőltetve az olvasóra, mindenki szabadon kialakíthatja a saját véleményét a meséről.
Az általános felépítés, főként a kérdések és gyakorlatok erősen szegmentálják a kötetet, mely egyben olvasva amúgy is igen tömör élmény, így
mindenképp érdemes lehet inkább fejezetenként feldolgozni.
Ehhez segítséget adnak a mesék felvezető „Lélekbonbonjai”, amelyek elkalauzolnak ahhoz a meséhez, amelyhez leginkább tudunk kapcsolódni. Ha egyszerre csak egy mesével ismerkedünk, az lehetőséget ad arra, hogy alaposan átgondoljuk, kapcsolódjunk hozzá és végigmenjünk a kérdéseken és gyakorlatokon, igazán elmélyítve a megfogalmazódó üzenetet. A könyv olvasása erősen szubjektív élmény, más-más élethelyzetben más-más mese szólít meg bennünket, így az értelmezésünk és akár a könyvről kialakuló értékítéletünk is dinamikusan változhat. A darabokban való olvasás ellen egyedül az szól, hogy
így nem nyílik lehetőség a történetek ívének végigkövetésére, amely új értelmezést ad a könyvnek és a saját tapasztalatainknak is.
Főként elérve az utolsó meséhez, amely a megpróbáltatások után transzcendens továbblépésnek érződik és katartikusan zárja a kötetet. A hősnő útja érdekes lehet azoknak, akik szeretnének újabb irányból kapcsolódni önmagukhoz, és nyitottak az elvontabb, érzelmesebb megközelítésekre. A szerzők a könyvet tizenhat éven felülieknek ajánlják, ez az egyes mesék témájából fakadóan teljes mértékben indokolt, de közösen, családilag feldolgozva akadhatnak olyan mesék, amelyekben a kisebbek is ráismerhetnek magukra. A könyvet főként női célközönségnek szánták, de
olyan férfiaknak is különleges élmény lehet, akik szívesen betekintést nyernének a női életutakba,
amelyek valójában mégsem különböznek annyira az övéktől. A kötet változatossága miatt széles körben élvezhető lehet, mindenki talál magának olyan mesét, amelyhez tud kapcsolódni, legyen az realisztikusabb vagy spirituálisabb, dinamikusabb vagy elmélyülősebb történet.
Krekó Kata és Vibók Ildi: A hősnő útja – A női lélek kiteljesedése a mesék tükrében, Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2025.
Borítófotó: Index
