A KULTer.hu sorozatában, a Könyvjelzőben arra kérjük az irodalmi élet szereplőit – írókat, költőket, szerkesztőket, kritikusokat –, hogy osszanak meg három kötetet, folyóiratot vagy cikket, amit a közelmúltban olvastak és hatást gyakorolt rájuk. Urbán Andrea ajánlója.
Minden nyár ambiciózus tervekkel indul számomra, nemcsak élményszerzés, hanem olvasmányok szempontjából is.
Egyrészt a júniusi könyvheti megjelenések, másrészt a régóta halogatott művek miatt lesz egyre hosszabb és hosszabb a lista,
amelynek várhatóan ezekben a hónapokban sem érek majd a végére. A rajta szereplő könyvekben ilyenkor azzal az illúzióval merülök el, hogy van időm. Mielőtt rátérek arra a három verseskötetre, amelyek az utóbbi hetekben a kezem ügyébe kerültek és emlékezetesek voltak számomra, elkísértek buszon, vonaton, segítettek elindítani a napom vagy éppen lezárni azt, megemlítek két további olvasnivalót is.
Szerintem érdemes figyelmet szánni Borda Réka lényegre törő cikkére a Mérce oldalán, amelyben a női tapasztalatok irodalmi megjelenésének megítéléséről ír, különösen
az anyaság témája övezte szakmai diskurzus általa érzékelt problémáit mutatja be.
A legfontosabb állításai közé tartozik, hogy míg a megírt negatív női élményeket hajlamosak lehetünk automatikusan a „traumairodalom” címkéje alá sorolni, addig a hasonlóan megterhelő és intenzív, jellemzően férfiak általi tapasztalatokat színre vivő művekkel nem így járunk el. Kiemeli azt is, hogy a férfitörténetek egyetemes érvényét nagyobb valószínűséggel ismerjük el, mint a női sorsok reprezentációinak általános relevanciáját.
Lehet az esszével több ponton is vitatkozni, árnyalni a felvetéseit, de az biztos, hogy fontosak az ilyen írások,
amelyek megkérdőjelezik a berögződéseinket, és felhívják a figyelmet a kritikus újragondolás szükségére. Rég volt könyv, amelyet olyan nehéz volt letennem, mint Nelio Biedermann Lázár című regényét Fodor Zsuzsa fordításában (Scolar Kiadó). Nem véletlenül felkapott ez a sodró nyelvű, lendületes cselekményű kötet, amely egy magyar bárócsalád történetét meséli el három generáción át. A Lázár tartalmaz mágikus realista elemeket, de
az érzelmek és vágyak kendőzetlen színrevitele és a magyar történelem nagy pillanatainak megmutatása is jellemzője.
Bár időben távolibbak a szereplők, Biedermann tollából kifejezetten aktuálisnak érezhetjük a karakterek jellemrajzát és a döntéseik mozgatóit. Sok mindent sűrít magába a regény kevesebb, mint háromszáz oldalon, így remek választás lehet a pörgős nyári napokra vagy épp a szabadság alatti lelassulás ellensúlyozására.
1. Csizmadia Bodza Réka: Indulat, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2026.
Csizmadia Bodza Réka első kötetének verseiben feszültség húzódik: olykor élesen előtör, máskor egészen ártatlan marad. Az Indulat úgy mutatja be a fiatal lányok felnövését kísérő félelmek és ösztönök ellentmondásait, hogy nagyon is jól tudja, mit csinál.
A lírai hang szikár, pontos és kíméletlenül őszinte.
Rövid soraiban nincs szükség központozásra, pőre a nyelv, akárcsak a tartalom. A három ciklus az odú, az indulat és a hústemplom címet viseli, és mindháromhoz párosul egy-egy illusztráció Ferenczy Regő rajzaiból, mely képek a borítón is visszaköszönnek, és remekül utalnak a gyermekkorra, a képlékeny testiségre és a lappangó erőszakra. A keménység a hangzásban is átgondoltan jelenik meg: „még közömbösen / kamaszok követ keresnek / kutyát dobálnak / öklelőznek” (porzás).
A károkozás, a test megsértése, az agresszió csak lehetőségként mutatkozik
a parázs című vers megkötözött lábú lovának képében, vagy az arról hogy miért akarok jó ember lenni fenyegető gondolataiban, utóbbi szövegben egy kisgyerek megsérülésének vizionálása a saját test bántásába fordul. A leírások mindeközben a szégyenről, a félelemről, a bűntudatról közvetítenek.
Kiemelkedő az utolsó, hústemplom című ciklus, itt találhatók a leginkább húsbavágó szövegek. A beavatás a felnőttkorba sokféleképpen történhet, ez esetben versek körvonalazzák a nővé érés folyamatát: „hittanórán az abortuszról beszélgetünk / megnézzük színházban a rómeó és júliát / idegenkedve figyeljük a fiúkat / a férfiaktól félünk de vágyunk rájuk” (pőrék vagyunk).
Többször előkerül a kisgyermekkor ártatlansága és a benne rejlő fenyegetettség,
valamint visszatér a nagyanya örökölt története is, de ugyanebben a ciklusban olvashatunk mentális zavarról (himnusz a hálóingeshez), vetélésről (kántálás) és nemiséggel kapcsolatos sérelmekről (fehérnép). Az Indulat versei felráznak, s bár nem okoznak kárt, nem szabadulunk tőlük egykönnyen.
2. Seres Lili Hanna: Istenek a körfolyosón, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2026.
Mit keres Orpheusz és Eurüdiké egy budapesti metróaluljáróban? Seres Lili Hanna új verseskötetének Edward Poynter festménye alapján készített borítója (Féder Márta munkája) hasonló logikát követ, mint a szövegek:
a görög mitológia híres alakjai bukkannak fel a magyar főváros különböző pontjain, nevezetesen Erzsébetváros színterein.
Vidékiként mindig nehéz volt mit kezdenem az irodalmi művekben megjelenített Budapesttel, hiszen a legtöbb helyszínről nem volt előzetes tudásom, személyes tapasztalatom. Éppen ezért, habár már sokkal több helyi közterületnevet ismerek, továbbra is elvárásom a szövegek felé, hogy legyen a megnevezéseknek funkciója, ne csak önmagukban álljanak, az olvasóra – és helyismeretére – hagyva a tér képzeletbeli megkonstruálását. (Ez az elvárás természetesen bármely más város reprezentációjával kapcsolatban érvényes.) Az Istenek a körfolyosón esetében
a terek és utcák nevei az olimposzi történetek napjainkba való lehorgonyozását segítik,
továbbá hangsúlyossá teszik a nagyvárosi problémák kötetbeli szerepét.
A könyv két nagyobb egységre és a kötet végén található Seregszemlére tagolódik. Perszephoné alakjának feltűnése az első és utolsó versben remek döntés, hiszen így az élők és holtak birodalma között ingadozó istennő vezeti az egymásba csúszó mítosz és mai Budapest miliőjébe az olvasót. A Miért Perszephoné a kedvenc istennőm? című szövegben kislányok játszanak szerepjátékot istennők bőrébe bújva, míg Az aranyfékes pegazus kisfiúk (Rómeó, Rafael, Márió, Herkules és Bellerophonész) Lidlben kapott gyűjtőkártyák feletti, verekedésig fajuló összetűzését viszi színre.
A versekben kiemelt téma a kiszolgáltatottság:
a hajléktalanság magányának (Nephelé felhői) vagy a menstruációs szegénység (Atalanté új bugyija) érzékeny megjelenítése mellett a nők testi sebezhetősége is előkerül. Az Éjszaka nyílnak a lányok Weöres Sándor A Tündér című versére játszik rá, a szöveg könnyed dallamossága és a téma komolysága szorongató hatást kelt: „Éjszaka nyílnak a lányok, / Pán kocsikázza ki őket, / sárga akácok az utcán, / sáska-hadak hegedülnek.” A nimfák, a nimfák számomra ennek párversét alkotja, melyben
a nők tisztasága kerül éles oppozícióba egy zaklató férfival és a környezettel:
„A nimfák, a nimfák menekülnek / az Almássy téren a férfi elől, / aki nemrég a bokorba hugyozott, / most meg vágtat utánuk, / fehérségük libben a galambszar / pettyezte betonon, könnyűek, mint a sóhaj, / talpuk alatt nem ropog a szotyihéj.” A vers
amellett, hogy aktuális jelenséget vázol fel, az antik történetek realitását is más fénytörésben mutatja meg.
Seres verseinek ebben áll az ereje: a hagyomány felé fordított érdeklődő tekintet a fókuszt a társadalmi problémákon tartja. A 12 dühös isten cím alatt található szerepversek a korábbi művek kiegészítéseként szolgálnak, a Seregszemle pedig egységesíti a két perspektívát: a felsorolt istenségek definíciója a közismert jellemzők mellett tartalmazza a verseskötet keretein belüli szerepüket. Ezután pedig akaratlanul is feltesszük a kérdést: kik is valójában az istenek?
3. Garam-Nagy Kata: Tíz percet kértem. GYES-líra, Okapi Press, Budapest, 2026.
Valószínűleg a legtöbb gyermeket nevelő felnőttnek ismerős a Garam-Nagy Kata verseskötetének címébe emelt szófordulat. A szülőség témáját a könyv egyedi alcíme is jelzi, mely a keletkezés időszakára utal: GYES-líra. A 2017 és 2025 között született versek lírai beszélője számára valóban végig
meghatározó az anyaság tapasztalata, mely a maga változatosságában mutatkozik meg.
Az élénk küllemű kötet (Visnyai Zoltán borítótervével) a költészethez való viszony szétszálazásával indul az anyává válást követően. Melissa A. Schoeffelnél olvastam először arról az egyébként logikus összefüggésről, hogy a szerző, aki saját anyaságáról ír, ellentmondásos helyzetbe kerül, hiszen alkotás közben ki kell lépjen az anyaszerepből. Garam-Nagy Tükör és vers című szövegében
sorjáznak az elodázás példái, hiszen egy újszülött mellett annyi más lépés fontosabbnak bizonyul az írásnál.
„Elhatároztam, hogy újra írni fogok. […] írni fogok, miután / megszoptattam, / megcsókolgattam, / az apjának a karjába adtam, / lemosdottam.” A költészet iránti vágy azonban megmarad, legyen szó írásról vagy olvasásról. Sylvia Plath és Lana Del Rey költészete érezhető hatást gyakorolt a kötetre, s nemcsak a nevek tűnnek elő, hanem nyelvileg és tematikus szempontból is kitapinthatók kapcsolódások a szövegben.
A Tíz percet kértem versei többször keltik azt a hatást, mintha valóban egy lélegzetvételnyi időben papírra vetett gondolatok feljegyzéseiből állnának össze, olykor
a megjelenített családot jellemző intim részletekkel, meglepő asszociációkkal és rengeteg iróniával.
A címekben is jelentkező humorosság mellett (Nagyon rosszul sikerült a digitális detox második hónapja, Pontatlan vers az életközepi válságról, Meguntam anyás verseket írni) a komolyság sem idegen a kötettől. A versek úgy állítják középpontba a szezonális depresszió, az öngyilkosság, az örökölt traumák és a szexualitás kérdéseit, hogy érezhetően az anyai pozíció a kiindulópontjuk, amely meghatározó perspektívát kölcsönöz.
Ha azt gondolnánk, hogy az anyaságról csak babaillatú verseket lehet írni, felejtsük el azonnal ezt a feltevésünket.
Lehetnek a dolgok habkönnyűek, de hamar megnőhet a súlyuk: „Anya, kaphatok még gyerekbort? / Anya, a mesékben miért nem megy ki senki a vécére? / Anya, a Hold fázik télen? / Anya, hogy tudsz mindennap boldog lenni, / ha tudod, hogy egy nap meg fogsz halni?” (Kérdések, amelyekre tolatás közben válaszolnom kell) (kiemelés az eredetiben).
A cikk a Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-25-3-II-DE-51 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
Borítófotó: Kovács Luca
