Élőlánc
Terence Brownnak
Ahogy a bejátszásban segélyszállítók
Kézről kézre adták a csomagokat, miközben
Katonák tüzeltek a tömeg feje fölött,
Izmaim újra megfeszültek, a gabonával
Megtöltött zsák két sarkából párnás fület
Formáltam, hogy fel tudjam lódítani –
Egy-két, egy-két, hó-rukk, lendületből
A platóra, aztán lehajolni és nekifeszülni
A következőnek. Semmi nem fogható ahhoz:
Megszabadulni a tehertől, a fáradság jutalma,
Könnyűség, mely nem tér vissza már.
Vagy visszatér, még egyszer. Utoljára.
Fordította: Ferencz Győző
Egy festő halála
In memoriam Nancy Wynne-Jones
Kék sátor helyett arany csillogásra
Látott műterme magas ablakából:
Wicklow-i kukoricaföldre nézett,
Bámulta a dombokat – de nem Cézanne,
Inkább Thomas Hardy volt, aki haláláig
Nyakán egy örökölt, horgolt sállal dolgozott.
És már nem is Hardy, inkább lepke
A nyüzsgő rajban, amit az égbe képzelt,
Castlebridge-be, a nyári forgatag fölé.
És már nem lepke, hanem maga Jónás
A cethal szájában, aki, régi szólás szerint,
Eltűnt, mint porszem a templom kapujában.
Fordította: Gerevich András
A Conway Stewart
„Közepes” tollhegy, 14 karátos,
Három aranycsík a csíptethető
Kupakon, márványos tartálya
Falán lapátforma kis
Pumpáló töltőkar,
Mutatta is az eladó,
Kicsavarta, hagyta
Mélyet merülni a frissen
Nyitott tintásüvegben,
Csurogva-szotyogva
A kívánt szögben
Nyelni,
Jutott hát időnk,
Hogy együtt elnézzünk messzire,
Az este esedékes búcsúnktól
Odáig, amikor
„Kedves”,
Írom nekik, másnap.
Fordította: Mesterházi Mónika
(Seamus Heaney Élőlánc című kötete márciusban jelenik meg a FISZ és a Jelenkor kiadásában.)
