Kilencvenhárom éves korában elhunyt Tóth István Érdemes Művész és Balázs Béla-díjas fotográfus, a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító és egyben legidősebb tagja. A klasszikus fotográfia egyik utolsó mestere volt, rendkívüli szakmai tudás, kompozíciós érzék teszi összetéveszthetetlenné képeit.
Tóth István Nyáregyházán született 1923. július 26-án, kisgyermek volt, amikor szülei Ceglédre költöztek, s élete végéig ragaszkodott szeretett városához. Első fényképezőgépét szorult helyzetben lévő barátjától vette, hogy családi fotókat készíthessen. Véletlenül került kezébe egy fotós szaklap, benne Haller Frigyes, a kiváló szakíró fotóművészetről szóló tanulmányával, mely magával ragadta. Ismeretlenül kopogtatott be a mesterhez, aki a kezdő munkáiban meglátta a tehetséget. A fiatal fotográfus megszívlelve Haller igen szigorú képbírálatait, több év kemény munkája után eredményesen mutatkozott be a bordeaux-i fotószalonon, mely évtizedeken át tartó rendkívül sikeres pályájának kezdetét jelentette.
Bár az 50-es, 60-as években a vasfüggönyön át igen nehéz volt „Nyugatra” képeket küldeni, Tóth István páratlan kitartással juttatta el kollekcióit Ceglédről a világ valamennyi kontinensére: 52 országban több mint 2200 kiállításon bemutatott műveiért 327 díjjal jutalmazták, 1980-ban New Yorkban az Évszázad kiváló fotóművésze címet is megkapta. Több mint száz önálló kiállításon mutatták be képeit.
Tóth István legsikeresebb portréja a Nehéz út volt, mely saját életének is szimbólumává vált. Képzőművészekről, írókról készített fotói Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Borsos Miklós, Illyés Gyula, Déry Tibor s számos kiválóság arcvonását, karakterét őrzik.
Cegléd város és a Magyar Fotóművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később gondoskodnak.
