utolsó
a kínt születési fokon mérik,
ez van, hozom fel a szeltet
egy tavasz délután.
az arcodból kihúzott
körmöket mint gyakorlott
helyszínelő számozom fel.
emléknek is nevezhetnélek.
utolsó rekord.
nincs szó több a periódusban,
a gerincfokokon,
csak hosszan tartó hatásszünet:
egyre mélyebb csend.
önarckép
egy ideje vállalhatatlan.
hónaljában csomót visz,
hadonászik, ideges,
hetekig tisztul,
mézzel eszi a zsírt,
hálót sző maga körül,
két arccal fészbukol.
rianásba illeszti csikkjeit,
ujjait a betonban hagyja
felszedi a homlokzat omladékát,
felmatricázza a romlást.
