Visszaszokik
Mennyi munkájába telt vajon, hogy testét a kihízott
falak közé szorítsa, hogy lépéseit az egyszer meghal-
adott útvonalakhoz igazítsa megint. Hirtelen jött,
gyorsan cselekedett, lobbanékonyságát mégsem
ítélhettük elsietettnek, adottságait ugyanis remekül
kihasználta, könnyedén tanulta meg újra, hogyan
illik a tányérhoz koccantani a kést, és nemsokára
egyedül járta végig reggeli zarándoklatait is, melyek
a szobából a vécébe, a vécéből a konyhába vezettek,
és így tovább. Mondjam-e még, mennyire hízott a mája,
mennyire büszke volt magára: gyomorkeserűt ivott
a konyhában, és nagyúrinak látszó fölénnyel sorolta,
szinte selypítve, aznapi vézna sikereit. Akkor hibázott csak,
mikor fellobbant a láng, amikor zsebéből újra előkerült
a madárlátta cigaretta, én persze figyelmeztetni akartam,
hogy hiszen leszokott, mielőtt elment, és most már igazán
nem szabadna kockáztatnia, szólni szerettem volna,
de amint köhögve beleszívott, rájöttem, hogy fölösleges
begyulladnom, mert jól kidomborított bűnbeesésével épp
a kedvünkért próbálja palástolni távolról hozott, mélységes
elgyengülését, sikertelenül persze, mint mikor útközben
elalszik a gyufa, amit a benzinbe dobtunk.
Az átvágás
Mint mondataink végén a kérdőjelek, megszaporodtak
az utcákon a markolók. Csoportosan járnak, kiszedik
az úttest lappangó titkait, kiforgatják a szavakat
a földből. A forgalom figyelmét táblákkal terelik,
el vannak torlaszolva a szupermarketekbe vezető
jól bejáratott utak, a gyalogosok számára is bajosan
megközelíthetők a bankautomaták. Aki gyorsan
akar pénzhez jutni, kénytelen a gödrökbe ereszkedni,
ezekbe a nedves orrlyukakba, és fintorgás nélkül
turkálni abban, ami napvilágra bukkant. Aki még
gyorsabban, beáll gépkezelőnek, tiszta udvarokat
vagy temetőket túr fel, így rögtön kézhez kapja,
amit keresett. Fizetéskor csak kérdeznie szabad,
de azt feltétlenül bátran, mélységes derűvel,
ahogy a színes szalagot vágják el, átadáskor.
Under construction
A városról, mint karkötőt a karról,
lecsatolták az összes parkolót.
Megállni nincs hely, elásott tavakról
álmodnak titokban a markolók.
Kerékvágás üzen a pótkeréknek,
bántja, nyomasztja már tenger dolog.
A buszok, látod, elfoglaltak, kékek,
de nem úgy kékek, ahogy gondolod.
Üres padok unatkoznak, akárha
kiegyenesített hullámcsatok.
Új menetrend kell, sok száraz talánnyal,
lazább, pontatlanabb hasonlatok.
Elillantak az autók, most alszanak –
vannak buszok, megállók nincsenek.
Két szél egy petpalackon hajba kap,
és éppen most késed le szégyened.
