Biacsics Krisztina fiatal divattervező, aki lendületével és vagányságával kihívó, de egyben szerethető színfoltja a hazai kifutóknak. Márkája, a Dirties bohém, őrült, nőies, s ami a legfontosabb: semmiképp sem átlagos. A következőkben saját világába, művészetébe enged betekintést, mellyel remélhetőleg sokaknak nyújt majd inspirációt.
KULTer.hu: Melyik volt az a pillanat vagy momentum az életedben, ami a tervezés, a ruhaalkotás világába vezetett?
Már egészen kicsi korom óta rajongok a divatért és a ruhákért. Mindig is körülvettek a legváltozatosabb anyagok és a legfrissebb divatmagazinok, ugyanis édesanyám varrónő. Már akkor is e szakma körül forgott az egész életem. Gyerekként is folyamatosan ruhákat rajzoltam, volt, amelyiket kézzel meg is varrtam. Eleinte csak hobbinak tekintettem az egészet, pár évvel ezelőtt döntöttem el, hogy komolyabban szeretnék ezzel foglalkozni.
KULTer.hu: Mik voltak az első lépések a tervezővé válás útján?
A művészetek igen tág területén sikerült kipróbálnom magam (zene, színészet, festészet), mindeközben lassan körvonalazódni kezdett előttem, mi is az, ami igazán érdekel, és hol lehet leginkább lehetőségem újat mutatni. Néhány évvel ezelőtt egy összművészeti iskola előadóművészeti szakára jártam, ahol vágyakozva figyeltem a divattervezősök munkáit. Akkor döbbentem rá, hogy a ruhatervezés az, ami számomra az egyetlen út lehet. Egy hét múlva a tervezők között találtam magam. Az iskolámnak köszönhetően az elmúlt két évben négy divatbemutatót is tarthattam. A második után alakult meg a Dirties márkanév. Kicsivel később már egy budapesti designer üzletben is elérhetővé váltak a ruháim.
KULTer.hu: Kik inspiráltak, inspirálnak az alkotói folyamatban?
A környezetemben lévő emberektől mindig megkaptam a kellő lelkesítést, hiszen ha valaki érvényesülni szeretne ebben a szakmában, nem csak tehetségre, de rengeteg kitartásra is szüksége van. Az inspirációt azonban nem annyira személyek, mint inkább személyes élményeim adták. Azon kívül sok minden ihletként szolgál: zene, filmek, képek, a város, s annak hangulatos zugai.
KULTer.hu: Kik a példaképek, elődök?
Munkáim folyamán rendkívüli hatást gyakorolt rám egy amerikai márka, a New York Couture. Nagyon megfogott a ruhák különc, lökött, mégis nőies formavilága: meghökkentő, mégis viselhető darabok, amit én is szeretnék elérni a saját kollekcióimmal. Nagy kedvencem még Vivienne Westwood. Ő valami igazán újat alkotott. Felkeltette az emberek figyelmét azzal, hogy a punk stílusjegyeit ötvözte a nőies eleganciával.
KULTer.hu: Milyen stílus mentén dolgozol, illetve milyen hatások érintik a művészeted?
Az általam tervezett ruhák inkább az extrémebb rétegnek készülnek. Játékos, bolondos, bohém, mégis nőies cuccokról van szó. Azoknak a lányoknak a figyelmét igyekszem megragadni, akik színesíteni szeretnék megjelenésüket, akik lendületet, “tüzet” szeretnének a ruhatárukba (és az életükbe) varázsolni. Ami a stílust illeti: nem lehet mereven körülhatárolni. Különböző alternatív szubkultúrákból ragadok ki egyes elemeket: lolita, punk, post-punk, rockabilly, glam rock. A stílusjegyeket kombinálom, így a végeredmény egészen eklektikus. Mindig az ellentétek harmóniájára építek. A lényeg egy ruhánál, hogy egyszerre keltsen vadóc, lázadó és gyermekien ártatlan hatást. Így válik igazán provokatívvá. Ezt felfoghatjuk a „női kettősséggel” való játéknak is. A legutóbbi kollekcióm, a Skizofrénia, pont ezt a kettősségben rejlő feszültséget kívánja felmutatni. A kollekciót egy hosszabb, hullámzó, kaotikus időszak ihlette, melyet igyekeztem a munkámba oltani, hogy végül a “káosz” valamilyen egységet alkosson.
KULTer.hu: Milyen anyagokat használsz? Miért preferálod ezeket?
Az anyaghasználatban is az ambivalenciára törekszem. Rendszerint egy egyszerű, hétköznapi anyagot kombinálok valami extrémebbel. Szeretek egymással teljesen ellentétes viselkedésű anyagokat összedolgozni (puhát a keménnyel, selymeset az érdessel stb.). A különleges anyagok közül gyakran megjelennek ruháimon a különböző csipkék, tüllök, a latex és lakástextíliák. A szalag- és masnidíszítések szinte az összes kollekciómban jelen vannak. Tulajdonképpen képes vagyok bármiből alkotni, ami csak a kezem ügyébe kerül. Nemrégiben elkezdtem kiegészítőket is készíteni: fülbevalókat, nyakláncokat, gyűrűket és táskákat. Mindegyiknek az alapja textil, ehhez jöhet hozzá a fém, a fa, a műanyag, de csinálok ékszereket kagylókból, sőt újrahasznosítható anyagokból is (pl. műanyag kupakokból).
KULTer.hu: Hogyan értékeled a kortárs művészeket, divatirányokat, kreációkat?
Sokan még mindig ugyanazt a megszokott, talán kicsit elcsépelt, (csúnyán megfogalmazva) jól eladható irányvonalat követik. Szerencsére azonban egyre több olyan tervező jelenik meg, akik valami újdonsággal színesítik a hazai divat palettáját, s lassan a célközönség is egyre befogadóbbá válik.
KULTer.hu: Milyen lehetőségeid voltak eddig a divat világában?
Tény, hogy kezdőként elég nehéz érvényesülni a szakmában, ennek ellenére én abba a kivételes helyzetbe kerültem, hogy több divatbemutatót is tarthattam és több internetes oldalon is bemutathattam a Dirties-t. Örömteli az is, hogy mostanában egyre több designer üzlet érdeklődését keltik fel a ruháim. A legutolsó és egyben eddigi legnagyobb szabású divatbemutatóm pedig igazán szép visszhangot kapott.
KULTer.hu: Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?
Mint már említettem, egyre többen figyelnek fel a Dirties-re, így rövid időn belül még több üzletben válhatnak elérhetővé a kreációim. Reményeim szerint a télre sikerül kifutón is bemutatni a most formálódó kollekciót. Ezt egy bulival egybekötve szeretném megvalósítani Budapest valamely alternatív szórakozóhelyén.
KULTer.hu: Van-e olyan tervező, akivel szívesen alkotnál együtt?
Igen. A magyarok közül egyik nagy kedvencem Ágoston Stefánia, a Ticci tervezőnője. Ő a rock and roll stílusjegyeit használja munkáiban, ruhái üdítően hatnak a közönségre is. Másik kedvencem Herczeg Zoltán. Ő is egy extrémebb irányvonalat ragad meg; imádom ruháinak lendületét és hangulatát.
KULTer.hu: A stílusok alkalmazásával kapcsolatban van-e olyan terep, amit kipróbálnál?
Szívesen készítenék ruhákat együtteseknek vagy táncelőadásokra. A zene nagyon közel áll hozzám, s kedvez a szabad fantázia-áramlásnak is: voltaképp nem az utcára, hanem a színpadra tervezek.
KULTer.hu: Mi az üzeneted, a célod a kollekcióiddal, a tervezéssel?
Magyarországon annak ellenére, hogy egyre nagyobb a kereslet a designer holmik iránt, az emberek nagy többsége még mindig igen sablonosan öltözködik. Leginkább a környezet visszajelzésétől félnek. Tisztában vagyok vele, hogy az én ruháim néhol még meghökkentőnek számítanak, de megfelelően kombinálva bárki megtalálhatja a hozzá passzoló darabot. Munkáimmal arra szeretném ösztönözni az embereket, hogy öltözködésükben ne zárkózzanak el a merészebb dolgoktól, merjenek azokkal játszani, egyediségüket megmutatni.
