Egy darabokra vágott világ

“A látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre.” Egyetlen gondolat, amelyet az avantgárd festő, Egry József szavaiból mindig is hiányoltam: a tapasztalat.Az általam meghatározható teljes élmény fogalma egyszerre alapszik látott és tapasztalt dolgokon. A mai képzőművészet mozgatóerejét viszont a tárgyak és képek tetszőlegesen installálható állapota adja, melyek adatbázisokban könnyen átértelmezhető jelekként működnek. Ezek a jelek kitermelnek bármit, ami az ismeretszerzéshez szükséges, miközben a valóság személyes megtapasztalásának igényét veszélyesen csökkentik bennünk.

A világ – William Ockham szavaival élve – egyébként is darabokra vágott, egyedi észleletek halmaza, melyet valószínűleg csak a közvetített valóságképek tartanak össze. Veszélyes játék és meghazudtoló, amit korunk világából mutatunk, mert a valóság dokumentálása – ahogy Andy Warhol többször is rámutatott – megváltoztatja a valóságról alkotott személyes képünket, és talán magát a valóságot is. Mivel a dolgok az említett irányban haladtak tovább, ma ez a „pop-filozófia” segít nekem a legtöbbet abban, hogy a művészet fresh határát felkutassam és a választott hozzátartozókat szintben elhelyezzem.

A 2009-ben Fresh Art díjat kapott Tolvaj Panna és Tarasife Daniel a debreceni Mű-Terem Galériában mutatták be legfrissebb munkáikat. A kiállítás megnyitóján Kónya Ábel képzőművész (korábbi díjazott és tavalyi zsűritag) kiemelte, hogy fontos szerepet játszott a díj odaítélésekor az is, hogy a fiatal alkotók olyan egyenletes színvonalú anyagot mutattak be, mely kiforrott stílusról árulkodik. A két fiatal művész, mint választott lehetőségek tehették személyessé – az általunk is várt – friss művészetet és annak fogalmát. Látogatásom célja az volt, hogy felmérjem, milyen mértékben sikerült kimeríteniük a nekik ajánlott területet – persze ennek kérdését a látottak által mindenki személy szerint eldöntheti.

A fotográfia mai világa nem nyújt számomra erőteljesebb realitást, mint a festészet vagy a grafika. Ennek oka, hogy bármilyen általa rögzített képet a végtelenségig változtathatóvá tesz (digitális formában), így bár a pillanat fényében születik (flash), de nem őrzi azt (teljesen). Tolvaj Panna debreceni festőművész mintegy 40 festménye és fotóinstallációja érintette számomra a flash art fogalmát is. Képei – akár festmények, akár géppel rögzített valóságok – fényképező látást mutatnak, s mint közvetített valóságképek, átértelmezésük után is próbáltak valamit a pillanat fényéből megőrizni. A tárgyak jelként működve a képeken belül különböző jelentéstartalommal rendelkeznek, így fejezvén ki a már átélt valóságot. A művész által megtapasztalt teljes élményből már egy részleges, csak látható és átértelmezett életérzést kapunk vissza; a Szeptember vagy a Június című képeken például az ottfelejtett tárgyak hangulata adja át azt az életérzést, melyet a művésznő személyesen is tapasztalt.

Tarasie Daniel Iosif túlnyomóan fából faragott szobraiban Kónya Ábel szerint jól ötvöződik a saját, egyedi stílus a román képzőművészeti hagyományokkal. Alakjai és formái szememben lényegre törőek és őszinték: kitermelt valóságképek. Alkotójuk nem fél a meg nem értettség érzésétől. A kiállításon látott munkák közül Tarasie Daniel lélektükörként ható szobrai váltották ki belőlem azt a fajta jó érzést, melyet egy általam nem tapasztalt (de rám most) veszélytelen ismeretszerzés okozhat (példa lehetne a Jónás című munka).

A művészek által látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat részleges élménnyé tettem. Az általam látottakat és tapasztaltakat pedig magasztossá kell tennünk ahhoz, hogy már létrehozott művészetről beszélhessünk, de ami a legfontosabb, hogy a “Fresh Art” nem csak a frissességről, hanem a fiatal képzőművészeti tehetségek megmutatásáról is szól, ezt a célját pedig tökéletesen ellátja e tárlat fényében.

Tolvaj Panna és Tarasi Daniel Iosif, a 2009. évi  Fresh Art díjasok kiállítása, Mű-Terem Galéria, Debrecen, 2010. szeptember 09-30.

A fotókat Áfra János készítette.