Találkozás egy meglett emberrel
Valami idézettel próbálkozott,
Pofon vertem.
Borjúszemmel nézett rám, hogy meghasson,
Pofon vertem.
Újabb idézet – félre akar vinni,
Ezt nem hagyom.
A kalapját már rég elvitte a szél,
Fütyörészne,
Nem tudja eldönteni, merre indul:
Fülkefénybe,
Avagy a homokos, lapos sík felé –
Nem beszélünk,
Még próbálkozik pár szót, hátha segít,
De velem ne,
Én túl vagyok rajt, sokaknak idéztem,
Tán vigasznak,
Aztán rájöttem a magam baján is – veszélyes:
Taní-
tani.
tetkó
mert ez most itt egy vallás,
ahol a tornasorban
egymás mellé került
Isten és semmi,
és ettől még nem leszek valaki,
ne vigyorogj – te sem;
bár azt tetoválhatsz magadra,
amit csak akarsz,
gyorsolvasással végzek veled,
tudom, milyen motívumok
kaphatnak lehetőséget rajtad,
de ha majd levedled,
mint lélek a testet –
akkor sem marad több olvasat,
csak a hiány,
amivel a tornasorban
úgy véled – tudod,
ki mellé is állsz.
ha te – ha én
ha te megmutatod, amiről nekem sokkal szebb elképzelésem van,
mint amilyen lehet a te megmutatásod, mit tegyek veled,
hogy elrontottad a képzeletem, és a lelkem is rá akartad csomózni
– rossz léggömbként – valami rozsdamarta vasmacskára – ha én
