Széphalomról legtöbbünknek Kazinczy Ferenc jut eszébe: ebben a faluban írta nyelvújító munkáit, itt folytatta irodalomszervező tevékenységét. A Magyar Nyelv Múzeuma már 2008 óta működik itt konferenciák, kiállítások, lapbemutatók helyszínéül szolgálva. Szeptember 29-én nyílik meg az új állandó kiállítás, Titkok titka – A magyar nyelv múltja, jelene, jövője címmel, melynek „premier előtti” tárlatvezetésén vehettem részt.
A kiállítás egy kisebb és egy nagyobb részre tagolódik. Az Európa tér előtérként funkcionál: az Egyetemes emberi jogok nyilatkozatával indul, emellett a magyar nyelvnek a világ nyelveivel való kapcsolatáról olvasható néhány információ. Az Európa térről sétálunk át a Hungária térre, ahol a cím ígérete szerint a magyar nyelv múltjával, jelenével és jövőjével ismerkedhetünk meg – ezt veszi észre először a látogató, hiszen pontosan az ajtóval szemben látható. Ez a térben is hangsúlyos helyre kerülő mondat azonnal elvárásokat kelt a befogadóban: valamiféle komplexitásra, sokféleségre számítunk a kiállítás megtekintése során. Megvalósulnak-e ezek az elvárásaink? Igen és nem. Igen, mert például néhány nyelvemléket és a modern kommunikáció eszközeit egyszerre találjuk meg a tárlaton, ám nyilvánvaló, hogy egyetlen teremben nem lehet terjedelmes ismeretanyagot bemutatni, ezért inkább egy-egy résztémát emeltek ki.
A témák időrendben követik a magyar nyelv változását. Az első installáció szerzeteseket ábrázol, hátuk mögött szalagokra írva látunk a Halotti Beszédből részleteket, kétoldalt pedig az eredeti szöveget, valamint a Kosztolányi Dezső által írt Halotti beszédet olvashatjuk, s eközben halljuk a feltételezett korabeli olvasatot is. Már itt is megfigyelhető, hogy a kép, a hang és az írott szó médiuma kiegészítik egymást, ezáltal újfajta megvilágításba helyezve a tankönyveinkből már jól ismert írást. Más nyelvemlékeinkről is szerezhetünk ismereteket, például az Ómagyar Mária-siralomról vagy legrégibb magyar könyveinkről, mellettük pedig az első bibliafordításokról is szó esik. Ezután beléphetünk a „tájnyelvi toronyba”, amely nem tartozik szorosan az időrend alapján elkészített útvonalhoz, hiszen a nyelvjárások a nyelvek múltjában, jelenében és jövőjében is kitüntetett szerepet játszanak. Itt az összes nyelvjárás sajátosságaiból kapunk némi ízelítőt videók, képek, térképek segítségével.
A következő egység irodalmunk nagyjairól szól, például Balassi Bálintról, Pázmány Péterről, Misztótfalusi Kis Miklósról és így tovább – a válogatás számomra kissé esetlegesnek tűnik, de a szerzők abban egyeznek, hogy mindannyian rendkívül kreatívan bántak azzal a nyelvvel, amelyet a kiállítás minél több oldaláról meg akar mutatni. A jól ismert nemzeti imádságok után a tárlat azon részét tekinthetjük meg, amely az informatikai korszakra irányítja a figyelmet: itt régebbi és újabb számítástechnikai eszközökről és a velük kapcsolatos nyelvi leleményekről kapunk információkat.
A komolyabb ismeretek befogadása után a nyelvi játékok és a humor területére is elkalauzolja a látogatót a kiállítás. A Schola Ludusban a Móra Ferenc-féle Zengő ABC képeit akasztották a falra, régi olvasókönyvek állnak a vitrinekben, kis pad és szék imitálja az iskolák belső terét, de a legérdekesebbek a padlóra felragasztott szókirakó négyzetei, amelyekhez hamarosan elkészülnek a betűkockák is, így a nézelődő gyerekek és felnőttek játékkal is összeköthetik a múzeumlátogatást. Ebben az „iskolában” helyükre kerültek a képversek is: Kassák, Weöres, Apollinaire és mások alkotásai borítják a fal egy részét, így a verseknek nem csak az írott, hanem képszerű jellege is kidomborodhat. Végül hétféle számítógépes játékot lehet kipróbálni, melyekből hat valamilyen formában a nyelvvel kapcsolatos (például betűzavar, idézetkirakó), a hetedik pedig „levezetésként” egy képkirakó. Mivel több gép is van, a játékosoknak versenyzésre is adott a lehetőség. A kiállítás írók, költők magyar nyelvről szóló idézeteivel búcsúzik a látogatótól.
Mindenből egy kicsi – ez lehet a befogadó első gondolata a teremből kilépve, de ennél többről van szó. Bár a Magyar Nyelv Múzeumában látható a tárlat, az intézmény vezetői is tudják: egy élő, használatban lévő, folyamatosan változó nyelvet nem lehet vitrinek üvegei mögé zárni. Talán az egyetlen adekvát módszer egy nyelv bemutatására az lehet, ha minél többféle aspektusból közelítünk hozzá, lehetőleg változatos eszközökkel. Képek, hangok, zenék, videók segítségével csodálkozhatunk rá nyelvünk sokszínűségére, ezek hívják fel a befogadó figyelmét arra, mennyire gazdag az a nyelv, amit nap mint nap használ.
Az interaktív számítógépes programok és a szókirakó segítségével a gyerekek megtapasztalhatják, hogy nyelvünk számtalan játékra ad alkalmat, ráadásul versenyezhetnek is, ami még emlékezetesebb élménnyé teszi a múzeumlátogatást. A tárlat céljai közül a leginkább szembetűnő, hogy a magyar nyelv változásait próbálja időrendben végigkövetni egészen napjainkig. Nyelvünk alakulásának állomásairól a legtöbb ember tanult középiskolában, mégis hasznos lehet ilyen formában felfrissíteni ezeket az ismereteket, sőt egy magyartanár akár a kiállítás segítségével is tarthat egy rendhagyó órát a nyelvi változásokról.
„Titkok titka” marad-e a magyar nyelv a terem bejárása után? Természetesen igen, hiszen egy nyelv működési mechanizmusait nem leplezheti le semmilyen kiállítás, viszont arra a titokra fény derül, hogyan lehet a XXI. század technikai vívmányainak felhasználásával egy több évszázada használatban lévő, rendkívül sokszínű nyelvet újszerű módon megközelíteni.
Titkok titka – A magyar nyelv múltja, jelene, jövője, Magyar Nyelv Múzeuma, Széphalom, 2010. szeptember 29-től
