Tallér Edina: A húsevő (regényrészlet)

Hús

A fiamat éheztettem. Két hónap után derült ki, nem tehettem róla, azt mondják, de szerintem mindegy. Nem kapott elég tápanyagot, nem volt babahája, nagyon semmije se, csak hűséges tekintete, azt hitte, így kell lenni, hát akkor így lesz jó neki, csak mosolygott rám hálásan, nem tudta, hogy éhes. Nincs elég teje, anyuka?, kérdezték, nem tudom, mondtam, de fáj a mellem, és ha rám néz egy gyerek, vagy egy férfi, már spriccel minden irányba. Akkor nem a tejjel van baj, anyuka, valamit nem csinál jól, be kell jönni próbaszopásra. Ülök az ajtó mögötti széken, így nem látnak bennünket idegenek, csak ha kifelé mennek, kezemben a fiam, szájában a mellem, tiszta tej az egész arca, már megint spriccel, ragadok én is, ő is köpköd, és senki nem nevez a nevemen. Anyuka, jól van, kérdezik, mert röhögnöm kell, eszembe jut, hogy próbaszopás, így megy ez nekünk a fiammal, a szopás, sehogy.

Az én munkámhoz nem sok kell, csináljam azt, amit ők akarnak, de úgy, ahogy csak én tudom, kívánjon meg minden férfi, bízzon bennem minden nő. Ahhoz képest milyen jó meg rendes meg minden vagyok, mondogatják, ahhoz képest, nem hozzájuk persze, úgy gondolják. Egyszer meghívtak egy lány-buliba. A férfiak hátul ittak vagy füvet szívtak, mi, ők meg én, asszonyok, elöl. Beszélgettek, állítólag van valami tuti fogyókúrás bogyó, ami visszaállítja a metabolikus folyamatokat, ezáltal fogysz, egyél nyugodtan, a tatárbifsztek nem hizlal, egészséges, csupa hús, a szomszéd csaj is azzal fogyott tíz kilót, a rohadt szemét, neki van ideje magával foglalkozni, picsatakaró szoknyában rohangál, és minden férfira ráhajt, így könnyű elvenni más nő pasiját, élne csak együtt vele tíz évig. Akkor legyen kívánatos meg érdekes, mikor már túl vannak a mézesheteken, és mindenki befingik a paplan alá.

Csak havonta egyszer legyen friss ágynemű, kell az otthonszag a nyugodt álomhoz, mondogatta nagyanyám mindig, mikor húzta át az ágyat. De a hálóingemet tartsam tisztán és legyenek titkaim, van, amit sosem tudhat a férfi, mert az gyerek, nem akarja elhinni, hogy egy szép nő is büdöset szarik.

Mindig bort iszik, a sörtől böfögnie kell, egyszer járt egy sörüzemben, látta a sok sört, meg a döglött patkányokat benne, a nagy tartályban, na, akkor megundorodott, azóta csak bort iszik, házi bort, amit nagyapám készít, abban benne van az öreg szíve, lelke, meg a falu nótája. Ezt keresztapám mondja mindig, csaknem szóról szóra ugyanúgy, amikor részeg. Elmondja, aztán bealszik, nagyanyám meg vetkőzteti, mosdatja, lefekteti, oldalra fordítja, nehogy megfulladjon, ha okádni kezd a rohadt kölyke. Gyere ide, beszélnünk kell, ez rengeteg pénz, te még nem tudhatod, kislány vagy, de ha nagy leszel, vehetsz belőle házat, mondta keresztapám egyszer. Nekem már nem kell, én gazember vagyok, ennyi maradt az életemből, egy szatyor papírpénz, semmi más, folytatta, és láttam a szemén, hogy az alkoholtól mindjárt jön a kedvesédesanyám, kedvesédesanyám, mérszüttéla világra. Ez nem tetszik, a pénze se, mondom, ronda vagy, Kereszt, jobb lenne, ha meghalnál. Erre nem is kell sokat várni, aznap délután hűtlen lesz nagyapám borához, inkább hígítót iszik, amitől minden testnyílásából folyni kezd a vér, nagyanyámnak nem kell többet oldalra fektetnie. A metabolikus folyamatok most kitettek magukért, keresztapám megszabadult mindentől, amitől lehetett. A végén mindig minden jóra fordul.

Ezt meg nagyapám mondta egyszer, miközben locsolta a kertet, vannak dolgok, amik csak úgy jönnek, meg mennek, nem lehet ellenük tenni, muszáj átvészelni, a végén úgyis minden jóra fordul. Nagyanyám meg kontrázott a konyhából, köszönd meg a Szűzanyának, hogy élsz, egészséges vagy, szép, okos, erős, és így tovább, mindent felsorolt, ami eszébe jutott, és ami én vagyok, szerinte. Nézd meg a Janit. A Jani a kakasunk volt, ott sétált az udvaron, és minden idegent megtámadott. A jó kakas ilyen, nagyapám szerint, van virtusa. Nézzem meg a Janit, mondta nagyanyám, miközben egy nagy késsel jött ki a konyhából, milyen hegykén járkál, nem érdekli, mi lesz holnap, kiélvezi, hogy most ő a kakas a tyúkudvarban, pedig nem is az, két óra múlva leves lesz.

Ha egy nap nem eszem húst, úgy érzem, nem ettem semmit. Fölkelek reggel, kordul a gyomrom, nyáltalan, tapadós a szám, a folyadék nem segít, csak lötyög a hasamban, éhes vagyok, hús kell, sós vagy édes, a rostok, az izmok, a bőre. Járkálok fel-alá, dühös vagyok, mert éhes vagyok, miért pont ez kell nekem. Erőt veszek magamon, ma biztosan megszerzem, kinyújtom a kezem érte, megfogom, a számba veszem, lenyelem, ma megteszem.