Kiskocsmából zenei komplexum

„Nagyobb lett a zaj, tágasabb a hely” – énekelte a Road február 16-án éjjel a debreceni Kikötőben. Joggal merülhet fel bennünk, hogy a cívisvárosnak folyója sincs, nemhogy kikötője. Akkor miről is van szó? A helyi egyetemisták első számú szórakozóhelyéről. A Nagyerdő szívében található Csónakázó-tó mellett fekvő kocsma évek óta biztosít kikapcsolódást a fiatalok számára.

Az elmúlt évben hatalmas változáson ment keresztül a Kikötő. Az átalakítás előtti állapotot találóan jellemezte Melcsi blogbejegyzése, mely szerint annak idején két dolog miatt lehetett szeretni a helyet: olcsó volt (két évvel ezelőtt egy üveg sör 220 forint körül mozgott), és töményen bömbölt a rock and roll. Kiváló baktériumtenyésztő telepnek számított, hiszen takarítani rendszeresen elfelejtettek, a mellékhelyiségben a toalettpapír pedig hiánycikknek számított. Ennek ellenére megvolt a maga sajátos bája, amivel összekovácsolta az egyetem diákjait, gólyától a végzősig. 2010 nyarán viszont kezdett terjedni a pletyka, miszerint le fogják bontani az épületet.

Nem sokkal a híresztelések után bezárták a sörözőt. Mindenki arra számított, hogy a föld színével teszik egyenlővé a kocsmát, de nem ez történt. Ősszel teljesen új küllemmel nyílt meg kedvenc helyünk. Nemcsak felújították és átrendezték, hanem ki is bővítették azt. Megnyitották a B szárnyat, ami tulajdonképpen az épület többi részének “kikötősítése” lett. Korábban ezek a helyiségek kézről-kézre jártak kérészéletű kluboknak életet adva. A Kikötő négy új helyiséggel és egy ruhatárral gazdagodott. Megnövelték a mellékhelyiségek számát, és felvettek néhány takarítónőt is. Az egyetlen, ami nem változott, a mindenkori teltház. Igaz, hogy az eddigi törzsvendégeknek számító rockerek elpártoltak, de cserébe új vendégkör érkezett, az elektronikus zene hívei. A régi társaság csaknem teljesen eltűnt, éppen ezért volt különös, amikor a Road zenekart hívták meg fellépni.

A szerda késő esti időpont nem gátolta meg a huszonéveseket, hogy részt vegyenek kedvenc együttesük koncertjén. Az is buzdította őket, hogy csupán ötszáz forintba került a jegy. Aki már korábban kiváltotta belépőkártyáját (ami szintén újításnak számít), annak ingyenes volt a buli. A kezdésről pontos információt senki nem tudott, mert a hirdetőplakátokon sem szerepelt, csupán a dátum és a kapunyitás időpontja. A híresztelésekből mégis azt tudtuk meg, hogy a zenekar éjfél után fog színpadra lépni. Ez így is történt, pontban fél egykor megérkezett a banda. Az októberben megjelent legújabb lemezük, az Emberteremtő introjával indítottak, ami tulajdonképpen klasszikusnak mondható népzene. Ütős kezdés volt, sikerült drámai hatást elérniük azzal, ahogyan a folklór egyszer csak átvált igazi zúzós zenébe. A közönséget teljesen felpezsdítette, nem volt olyan, akit ne mozgatott volna meg a muzsika. Egyesek a nagy őrjöngésben nemcsak a fejüket vesztették el, hanem lábbelijüket is.

A régi és az új dalok folyamatosan váltották egymást. Mint mindig, most is elhangzott a Jó hely, ami pompásan illett a koncert atmoszférájába. Az új számok közül is viszonylag sokat hallottunk. Kimaradt a repertoárból azonban a sokak által kritizált Ákos darab feldolgozása, Az utolsó hangos dal. Eljátszották a Nem eléget is, aminek két nappal a koncert előtt jelent meg a videoklipje, amit a debreceni Pixel Film készített. A színpad előtt volt pogó, stagedive, meg minden, ami hozzátartozik egy jó bulihoz. A rajongók nem féltek kiereszteni hangjukat. Azt is megtudtuk a frontembertől, Molnár Mátétól, hogy megszületett az együttes himnusza, ami nem más, mint a Részeg ének című nóta. Az intro mellett ebben a számban kap legnagyobb szerepet a népies vonulat. Hallhatunk hegedűszót, amit a koncerten prímás hiányában gitárral pótoltak. Bár nem túl régi szám, mindenki kívülről fújta. Szintén az énekestől tudtuk meg, hogy ezzel a rendezvénnyel született meg a Kikötő rock részlege. A közeljövőben újból teret fog itt kapni a keményebb zenei stílus, méghozzá a pincében. A tervek szerint helyi zenekarok fognak lehetőséget kapni, hogy ne csak próbatermükben, hanem színpadon, közönség előtt játsszanak.

A parti nem csak a rock rajongóinak kedvezett: a négy teremben különböző stílusú zenék fogadták a szórakozni vágyókat. Újra megnyitotta kapuit a sokak által kedvelt Retro terem, a house szerelmeseit pedig a Beat Hall várta. A rendhagyó este miatt szinte teljesen kiürültek az épület ezen részei, mert mindenki a sztárfellépőkre volt kíváncsi. Csupán néhány eltévedt, vagy esetleg túlzottan ittas állapotú fiatalemberrel futhattunk itt össze. Valószínűleg más estéken ezek a helyszínek is nagy érdeklődésnek örvendenek majd, mert igényes berendezést kaptak. A Beat Hallban például galériát is kialakítottak, ahol fehér bőrhatású fotelekben pihenhetnek meg a táncban elfáradtak. Mindenesetre ráfért a kiskocsmára a bővítés és a felújítás. A teljes átalakítás azonban a régi hely szellemének rovására ment: elvesztette egykori hangulatát, és ezzel együtt többnyire a régi vendégeit is.

Kikötő Söröző, 4032, Debrecen, Nagyerdei Park,  2011. február 13.

A fotókat a szerző készítette.