A Közel-Kelet nem lány-cserkésztábor. Mindenhol romok, törmelékek és a pusztítás nyomai fedezhetők fel. Az emberek bizalmatlanok, tartanak a kémektől, a sajtótól és az újabb csalódásoktól. Ennek ellenére egy törékeny tudósítónő, Al Ghaoui Hesna a boldogságot keresi a háborús zónában is. Hogyan lehetséges mindez? A Háborúk földjén című kötet pécsi bemutatóján fény derült a titokra.
A PTE BTK Kommunikáció és médiatudomány tanszékének szervezésében lehetőség nyílt a közelmúltban a tudósítónő elbeszéléseit és nem hétköznapi világát megismerni, illetve egy nő szemszögén keresztül betekintést nyerni a Közel-Kelet történéseibe. A téma már önmagában is érdekes, hiszen a háború amolyan férfias dolog, erre jön egy arab származású, életvidám, fiatal nő, aki fittyet hányva a megszokásokra, a válságövezetek képernyőre vitelét választja munkájául. Tudósít és forgat, csak hogy láthassuk, miként alakulnak a sorsok a világ veszélyes tájain.
Könyve ennek fényében egyszerre izgalmas, szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány, melynek bemutatója sem volt éppen szokványos. Az apró, de annál bátrabb újságírónő interaktív formában, kérdésekre válaszolva prezentálta a kötetet a közönségnek és adott tanácsokat a hasonló pályára készülő egyetemistáknak (az újságírás mesterségét értve ez alatt, nem www.atoledo.com pedig a haditudósítói speciális szerepkört). Útmutatása hasznos tippeket tartalmazott arra vonatkozólag, hogy az újságírói hivatás közben mire érdemes figyelni, persze beleszőve a válságövezet íratlan „szabályait” is.
A Háborúk földjén című kötet négy fő részből áll, mindegyik fejezetben más ország kerül középpontba a tudósító sajátos szemüvegén át. Az olvasó megismerheti a leírtak során Libanon, Izrael, Észak-Irak, illetve Szudán mindennapjainak (egy-egy, szokásosnak nem nevezhető) szeletét. Amint megtudhattuk, mindegyik államban a bürokrácia az úr, ahol Hesnának és operatőr kollégájának, Rácz Lacinak nem csupán a körülményekkel, de a hatóságokkal is meg kellett küzdeniük. A kötet bemutatja kettőjük viszonyát, illetve beszámol Hesna életének kisebb-nagyobb eseményeiről is.
A tudósítások hátterében képet kaphatunk a tudósítónő családjáról és azokról a gondolatokról, melyek éppen foglalkoztatták utazásai során. Ennek következtében a Háborúk földjén életszerűvé válik, különös hangulat uralkodik el benne, amely nem mást láttat az olvasóval, mint a boldogságkeresés élményét, mely – Hesna elmondása alapján – saját lelki világát, bosszankodásait és érzelmeit is a felszínre hozza a közreadott történetekben. A könyv tehát róla is szól, a tudósítónőről, aki úgy érzi teljesnek az életét, ha a veszélyes zónákban is tevékenykedhet, s lehetősége nyílik ezáltal az ottani emberek és önmaga összehasonlítására.
S ami talán a lényeg: Hesna az előadás alatt többek között kiemelte, hogy „nem tartja magát haditudósítónak, csupán egy tudósítónak, aki időnként háborúkba jár.” Ennek következtében nem az a célja, hogy a válságövezet akciókkal teli forgatókönyvét mutassa be, hanem az, hogy megismertesse a közönséget olyan családokkal, emberekkel, akik ebben a lehetetlen helyzetben kénytelenek élni és nap mint nap tevékenykedni.
Így a humortól, személyes érzésektől átitatott könyv nem is tekinthető másnak, mint a háborús hétköznapok „kistükrének” egy mindenre elszánt tudósítónő táskájából, aki néha golyóálló mellényben és strandpapucsban tűnik fel a romok között.
Al Ghaoui Hesna Háborúk földjén című könyvének bemutatója, Pécs, PTE, 2011. február 24.
