Idén is folytatódnak a debreceni Líra könyvesbolt által életre hívott író-olvasó találkozók. A legutóbbi meghívott a város egyik szülötte, Térey János költő, drámaíró volt, akit élvezetes beszélgetés során ismerhetett meg jobban a közönség. Az est moderátori szerepét Fodor Péter irodalomtörténész, az Alföld szerkesztője, a Debreceni Egyetem oktatója töltötte be.
Felolvasásokon gyakran találkozunk élőzenei betétekkel, amelyek nagyban növelhetik az események esztétikai hatását a befogadóban, az irodalmi beszélgetések azonban általában nélkülözik a hangszeres közreműködést. Épp ezért volt szokatlan, hogy február 23-án Térey mellett egy másik művész, Kaszanyitzky András is a hallgatóság elé lépett, aki a klasszikus zeneirodalom néhány opusát csellón szólaltatta meg. Az érdeklődők így egyszerre részesültek a fül számára élvezetet nyújtó beszéd-, és instrumentális hullámok áramlásában. A diskurzus először a város építészettörténetét érintette, hiszen kiderült, hogy a jelenleg könyvesboltként funkcionáló épület valaha a Kaszanyitzky-család tulajdonát képezte, ám az államosítás során a hatalom markába jutott.
A mindvégig fölkészült moderátori magabiztosságot sugárzó Fodor Péter Téreyt elsősorban legutóbbi köteteiről kérdezte, a 2009-ben megjelent Jeremiás avagy isten hidege című misztériumjátékról és a 2010-es Protokollról. A valós-fiktív elemeket egyaránt felhasználó Jeremiás (melynek jövőbeli helyszíne egyébként a debreceni metró) kapcsán felmerül a kérdés, hogy milyen fogadtatásban részesült a szöveg a szerző megítélése szerint? Az író úgy véli, csak nagyon kevesen értik alkotását, és ez igaz a debreceni olvasóközönségre is. A városhoz való viszony is szóba került, s az alkotó kifejtette, szeretné, ha a megyeszékhelyen élőknek nem csupán formális kapcsolatuk lenne a városukkal, hanem egyfajta kritikus viszonyszeretet alakulhatna ki, ami termékenyítő volna a kulturális életre vonatkozóan is. Ehhez persze, mint elmondta, az is szükséges, hogy több folyóirat működjön, ezért is sajnálatos a Debreceni Disputa pár hónappal ezelőtti, váratlan megszűnése.
A Protokollban egy külügyi hivatalnok életébe nyerhetünk bepillantást. A témaválasztás szokatlannak hat, nem véletlenül: Térey elmondása szerint szándékosan keresett olyan világot, ami elég messze áll saját személyiségétől. Azért tartja fontosnak a protokollt, mert fogalmak és viselkedési módok tárházaként működik a társas szerveződés színterén, s az együttélés tudását őrzi számunkra, amely független a korszak politikai légkörétől. A „protokoll” maga elfed valamit, egyfajta paravánfogalom, mögötte „metafizika és erkölcs” összefüggései lelhetők fel.
Az értelmező számára kiemelten hasznosnak nevezhető az, hogy a szerző felfedte a Protokoll elbizonytalanító zárásának titkát: a verses regénynek két vége van, hiszen a XXI. fejezetben a szerelem reménye, míg az azt követőben a magány eluralkodása jelenik meg, amelyek természetesen kizárják egymást. Tréfálkozva vallotta be Térey, hogy egy dél-koreai film alkalmazott hasonló technikát, s ennek nyomán támadt az az ötlete, hogy kísérletet tesz az egyértelmű olvasatot kikezdő befejezés megjelenítésére.
A hallgatóság ízelítőt kapott a költő kultúrafelfogásából is: Fodor laudációját (amely szerint Térey János immár színházi körökben sem „underground” szerző, lévén a Nibelung-lakóparknak otthont adó Sziklakórháztól egészen a Nemzeti Színházig jutott) követően az est vendége kifejtette, hogy egy egészséges kultúrában nem létezik az elit és az alternatív megkülönböztetése, hanem együtt léteznek, ahogyan ez például az általa hivatkozott Németországban látható. Számára nincs előre kiválasztott célközönség, legfontosabb, hogy minél többen olvassanak (kortárs) szépirodalmat, melynek – joggal kijelenthetjük – valóban megkerülhetetlen alakja Térey János.
Térey János és Fodor Péter beszélgetése, Debrecen, Líra Könyvesbolt, 2011. február 23.
A fotókat Károlyi Éva készítette.
