Új felállásban a Kowalsky meg a Vega, nagy a kíváncsiság, menjünk hát el, nézzük meg, hiszen mi bajunk lehet, már az érthetetlen jegyár okozta sokkon kívül. Az ugyanis megemelkedett, hiszen most még több éhes szájnak kell táplálkoznia a bevételből. Nem baj, itt vagyunk. Pult. Sör. Terepszemle. A két előzenekar, a Buggz Bunny és a Hangtapasz a tőlük megszokott színvonalat és műsort hozza. Nem csalódunk, de nem is szaladunk ész nélkül megvenni a lemezüket… Lelkes – bár a Lovarda méreteit számba véve csekély számú – közönségük alapozta meg Kowalsky-ék nézőseregét is.
A koncert előtt kóborolva az az érzésem támadt, hogy valami hiányzik. Idővel rájöttem, hogy mi: bár lassanként azért gyarapodott a közönség, az a kemény mag, amely a debreceni Kowalsky meg a Vega koncerteken mindig tiszteletét teszi, ezúttal hiányzott. Lézengtek ugyan páran közülük, de utólag kiderült, csak kíváncsiságból ugrottak el, hogy belehallgassanak az új felállásba. Ők viszonylag korán itt is hagyták a kibontakozóban lévő Forradalmi Karnevált. Ebből kifolyólag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem kifejezetten csak Kowalsky miatt jártak a jó zenére és sörre szomjas delikvensek a koncertekre, hanem sokkal inkább az egykori – 2008-ban kialakult – zenekari felállás volt az, ami vonzotta őket.
Tíz óra körül megszólalt a várva várt intro, majd felcsendült a Pimasz Grimasz. A színpadképen csak a zenészek változtak, a csillagok maradtak. Immár nyolcan, szinte egyenruhában csaptak a lecsóba, hogy végigjátsszák a számlistát a kitartó közönségnek. Semmi kétség afelől, hogy az új felállású zenekar hangszereit bűvölők értenek ahhoz, amit csinálnak, de az összhatás azt sugározta, hogy hét fizetett zenész áll a háttérben, akik belebújtak előírt színpadi egyenruhájukba, hogy tökéletesen eljátsszák az előírt dallamokat.
A samplereket ugyan sikerült kiiktatni, és minden élőben szólt, de az űr ottmaradt a koncertet megelőző négyórás beállás ellenére is. Az, hogy melyik hangszer mennyire domináns, nagyban befolyásolja a koncertlátogatóban kialakuló képet. A tangóharmonika és a fúvósszekció akkora teret kapott, hogy ezek miatt az albumokkal már köszönőviszonyban sem lévő hangulat alakult ki a koncerten. Szépen és tisztán szólt minden, de nem tudom, hogy az elmúlt sok év volt a tévút vagy az elkövetkező idő. Viszont adott valami pluszt is az új hangszerpark. Olyan érzést generált, amilyenre még soha nem volt példa Kowalsky-koncerten (bár valószínűleg nem is akartuk): lakodalmast. Ezzel a szóval tökéletesen le lehet írni az új felállású zenekart.
Próbáltunk önfeledten szórakozni, és átadni magunkat a zenének és a szövegeknek, de elég visszás olyan ember szájából hallani a szív forradalma felszólítást, aki szívtelenül kirakta maga mellől azt a három zenésztársát, akiknek az elmúlt évek sikereit köszönhette, csak azért, hogy nagyobbfajta lakodalmakat bonyolíthasson le menyasszony és vőlegény nélkül. A bazári zenére körülbelül 300 fő volt kíváncsi, ami még a felét sem éri el a novemberi – szintén Lovardás – lemezbemutató koncert nézőszámának, de ezt tudjuk be az időjárásnak… Vagy a páratartalomnak… Vagy még jobb, ha az ózonréteggel hozzuk összefüggésbe.
Összegezve a látottakat és főképp hallottakat, a zenészek szakmailag kifogástalanok voltak, Kowalsky nem igazán változik már, leszámítva a megjelenését, mely ezen a szombat estén öltöny-mellény kombó volt – indokolatlanul – ing nélkül, de elképzelhető, hogy a koncert végére ő maga is rájött, hogy túlságosan vőfélyesre vette a figurát, hiszen aprócska mellényét professzionális sztriptíztáncosokat porig alázó mozdulattal csúsztatta a mélybe. Ez a Kowalsky meg a Vega valóban új, amely elfordult a pop-rockra éhezőktől, viszont kegyeibe fogadta a könnyebben emészthető zenére vágyó egybegyűlteket. Mindenképpen a legjobbakat kívánom nekik, de én maradok a rockosabb hangzásnál.
Hiszen ki hallott már olyat, hogy a bazári zene örök? Senki. A rock örök…
Kowalsky meg a Vega: Forradalmi Karnevál. Lovarda, Debrecen, 2011. április 2.
Nagyon erős fotók, de az látszik rajtuk, hogy sovány volt a buli sajnos…
szerintem a szerző egy elfogult emberke, aki valszeg a három ember barátja…. azt kicsit túlzásnak tartom,hogy Kowa a sikereit a három embernek köszönhettem talán meg kellene fordítani a dolgot …a három ember köszönheti Kowának,hogy valaha megismerték Őket !
Az új felállásnak ez volt az első koncertje, ott voltam láttam. A felkészülést is. Bizonygatni sem kell,hogy mennyivel jobb. A szívtelenségről meg annyit,hogy ha valami nem a legjobb akkor le kell cserélni a legjobbra. A három hangszerest pedig ezerszer profibb, alázatosabb zenészek váltották fel. Ajánlom az írónak,hogy nézze meg a zenekart most is és így is írja le a valós véleményét, és ne pedig a bosszú és az irigység vezesse kezében a tollat 😉 Peace
Miért nem írsz a Los Vegasról egy cikket???? Club 202 Budapest 64 fizető néző:-))))))