„Mert egy folyóiratnak mindig fiatalnak kell lennie, mozgékonynak, mert bármennyire is bizonyos értelemben régi módi képződmény, a feldolgozott, a megértett, a formát kapott információk világában megkerülhetetlen, ott vannak esélyei, ott van a legitimitása” – az Alföld márciusi számából Esterházy Péter kortárs levelét ajánlom.
Amellett, hogy elmerülhetünk Grendel Lajos regényének újabb részletében, Oravecz Imre tollvonásai nyomán haladva tovább követhetjük az Árvai-család amerikai mindennapjait. A bimbódzó tavasszal szemben a lírai termést ezúttal a lélek felé fordulás jegyében Király Levente, Dobozi Eszter és Jász Attila versei erősítik.
A tanulmány rovat helyét ebben a hónapban a Debreceni Irodalmi Napokon elhangzott előadások textusai foglalják el, melyek a magyar és külföldi folyóirat-irodalom alakulását tárják fel. Török Zsuzsa a 19. század második felének periodika-irodalmának következetesen felépített, több szempontot felhasználó, részletes statisztikai elemzését adja, a kor egyik meghatározó sajtóorgánumának – a Vasárnapi Újságnak – a sajtóbibliográfiai adatait alapul véve.
A Nyugat hiánypótló szerepének megcáfolásával Bereczky Gábor egy fél évszázados irodalmi mítoszt rombol le, míg Pomogáts Béla a Válasz első négy éves korszakát mutatja be a lap pályáját meghatározó irodalomtörténeti momentumokat tárva az olvasók elé. Tarján Tamás írása pedig a kommunista kultúrpolitika szervező-felügyelő környezetében létrejövő és működő folyóiratok (köztük az Alföld) életútjának és lehetőségeinek alakulását vizsgálja.
Míg Márai Sándor teljes naplóinak az 1954-56 közötti időszakot felölelő kiadását Bod Péter szemlézi a két év kulcseseményei mentén, addig Csabai László detektívnek felcsapó Szindbádját Dömötör Vilmos értő megjegyzései segítik. Nagy Ildikó Noémi novelláskötetét Halmai Tamás töri eggyé a minimalista diskurzussal, Arasse festménytalányairól pedig Bódi Katalin rántja le a leplet.
Alföld, 2011/03.
