Szinte észre sem vesszük és máris a tavasz kellős közepén találjuk magunkat. A Debreceni Egyetem Színláz társulata igyekszik felpörögni még a vizsgaidőszak és a nyári uborkaszezon előtt. Az eddig altatgatott és gyűjtögetett tartalékokat aktivizálni, energiatölteteket élesíteni!
A Debreceni Egyetemen 2006 óta tevékenykedik egy lelkes kis csapat, melynek tagjai önálló egyetemi színpadról álmodtak. A csoportosulás Színláz néven létre is hozta ezt a színpadot, s a megalakulás óta azon dolgozik, hogy a változó munkakörülmények, valamint a tagok és a koprodukciós társak csereberéje közben is megtartsa a csoport relatív egységét, és biztosítsa a folyamatos munkát. E cél sikeres megvalósítását bizonyítják a már elért eredmények – a helyi előadásokon túl budapesti, pécsi, veszprémi vendégszereplések köthetők a Színláz nevéhez, illetve az Egyetemi Színjátszó Tér elnevezésű fesztivál kétszeri megszervezése, ami az ország többi egyetemi színpadának Debrecenbe invitálását jelenti. Ezen kívül a Színláz műhelyként, találkozási pontként, közösségi térként is szeretne működni, s mivel 2010 óta saját kis terme van az egyetem főépületében, a lehetőségek adottak. A cél tehát továbbra is az önálló produkciók létrehozása, illetve az egyetemisták elcsábítása művészettel (elsősorban, de nem kizárólag színművészettel) kapcsolatos programokra, értékes és kellemes pillanatok együttes eltöltésére.
A Debreceni Egyetem főépületének alagsorában (egészen pontosan a Szociológia Tanszék alatt) több olyan program is helyet kap, ahová életkortól, nemtől, szaktól és kartól függetlenül bárki betévedhet meleg fogadtatásra lelve. A Színláz kapcsolatban áll mind a LÉK irodalmi körrel (Lehetek Én is Költő), mind a DEIK-kel (Debreceni Egyetem Irodalmi Kör), s ezek az alkotócsoportok nyílt műhelymunkára, illetve felolvasóestekre invitálják az egyetem diákjait. Ezeken az alkalmakon inkább az irodalom, a szövegek és szerzőik kapnak főszerepet, bár előfordult már az is, hogy a Színláz-tagok hangjukat kölcsönözték egy-egy versnek vagy novellának. Érdekes és izgalmas találkozások történhetnek egy-egy nyílt felolvasóesten, sosem tudhatjuk, hogy éppen ki kitől hall vagy tanul valami újat, vagy mikor alakulnak ki fontos kérdéseket taglaló viták – ez a résztvevők kedvétől és összetételétől függ, ami sosem jósolható meg.
A Színláz tagjai fontosnak tartják, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki a színházat csinálók és a színházat nézők, befogadók között. Ehhez a párbeszédhez, egymást megérteni próbáláshoz nyitottságra, közös szókincsre, fogalmakra, élményekre van szükség. Szomorú tapasztalat, hogy sok esetben csak egyszerű véleményt és szegényes megállapításokat tudunk alkotni egy-egy művészeti produktumról (például színházi előadásról, vagy bármi másról, zenéről, festményről stb.), vagyis a művészetekről való gondolkodást, véleményformálást, sőt a művészetek élvezetét is tanulni, gyakorolni kell. Erre nyújt nagyszerű alkalmat a havi rendszerességgel megrendezett közös videónézés és az azt követő beszélgetés. Egy-egy ilyen este alkalmával egy híres és a színháztörténetben fontos előadás (lehet ez akár táncelőadás is) kerül vetítésre, majd hozzáértő moderátor (vagyis a témában jártas egyetemi oktató) segítségével beszélgetnek a nézők a látottakról. Így egy jó hangulatú, érdekes társalgás közben észrevétlenül véleményalkotói rutinra, színháztörténeti és művészetelméleti tudásra is szert tehet a résztvevő – ügyelve persze arra, hogy mindez kötetlen és semmiképp sem tanóra szagú keretek között történjen.
A Színláz tevékenységének fontos és jelentős részét képezi a nyílt tréningek havi kétszeri szervezése és lebonyolítása. Ezekre a tréningekre bárki jöhet, nem szükséges semmiféle előképzettség vagy színpadi szereplés iránti vágy. A háromórás találkozások célja a játék felszabadító hatásának kiaknázása, aktív figyelmet, alkotói részvételt igénylő, vidám és fesztelen együttlét biztosítása. A drámajáték segítségével tanulhatunk egymástól és egymásról, kicsit másképp, mint a mindennapi társas érintkezések során. A tréningeken szerzett tapasztalatok és élmények többféle szerepet is betölthetnek: fejlesztik a kreativitást, kiszélesítenek kommunikációs csatornákat, segítenek az önmagunkról és másokról való tanulásban, javítják a koncentrációt és a figyelmet, illetve önfeledt kikapcsolódást, pihenést jelentenek. A jó hangulatot és a szakmai hátteret képzett és gyakorlott trénerek biztosítják, mint például a drámapedagógus-színész Papp Melinda és Oláh Tímea, a legendás École de Buffons egyetemi színjátszó csoport vezetője, Lukovszki Judit, vagy a színpadi táncokban, különféle mozgástechnikákban jártas Pálóczi Zoltán, aki a testtudatunk fejlesztésében, saját mozgásunk és testünk megismerésében segíthet.
A nyitott, az új érdeklődőket tárt kapukkal váró programok mellett színházi próbák, zárt, állandó tagokkal működő műhelymunkák is helyt kapnak az alagsori teremben. A Színláz gyűjtőnév több kisebb társulatot fog össze, jelenleg két aktív, várhatóan egy-két hónapon belül új bemutatóval előrukkoló formáció dolgozik a társulat keretein belül.
A Pálóczi Zoltán vezette Z.A.P. Színpad tavaly szép sikert ért el a veszprémi Arany Deszka Fesztiválon, ahol bronz minősítést kapott, s az alkotók idén új projektbe fogtak. Az előző produkcióhoz hasonlóan most is inkább mozgásszínházi előadásról van szó, de ebben az esetben már a rendező is színpadra lép, s szövegek is elhangzanak majd. Mindenképpen érdekes kísérletről beszélünk, a plasztikus versszínházként definiált produkció Áfra Jánossal kooperálva, a fiatal debreceni költő verseiből és szövegeiből kiindulva, azok segítségével készül a május 4-re ígért bemutatóra.
A másik csoport, az Alkalmi Társulat február végén kezdte a próbákat és májusra tervezi a bemutatót. Ebben az esetben „hagyományosabb” színházi előadásra számíthatunk, hiszen a csoport tagjai egy kortárs francia szerző díjnyertes drámáját (Carine Lacroix: Burn, Baby, burn) viszik színre. Az ötlet egy 2010-es műfordítói műhely alkalmával született, melyet az OSZMI szervezett, s melyen a Debreceni Egyetem néhány francia szakos diákja is részt vett. A műhelymunka záró rendezvénye alkalmából a Nemzeti Színház színészei felolvasószínházi keretek között is próbára tették a megszületett szövegeket. A fordítók valósággal beleszerettek a szövegbe és a felolvasás is jól sikerült, ezért úgy döntöttek, hogy a szerző beleegyezésével lefordítják az egész színdarabot és néhányuk az előző évi Alkalmi Társulatban szerzett tapasztalatokon felbuzdulva előadást készít belőle. Ebben az esetben is izgalmasnak tűnő együttműködés jött létre, hiszen az Alkalmi Társulat munkáját Csonka Valter, debreceni zenész-színész segíti.
Így foglalható össze a Színláz jelenlegi működése a Debreceni Egyetemen. Mindenkit szeretettel várunk programjainkon, az aktuális menetrendért és egyéb információkért érdemes a társulat honlapjára is ellátogatni.
