Laukó Emese (művésznevén: Tuskecske) ékszereinek és kiegészítőinek világába néhány hónapja nyertem először bepillantást. Kitárult előttem ez a bensőséges világ, melyet Emese a múlt és a jelen történeteinek keverésével, a káprázat és a realitás atmoszférájának összemosásával hoz létre.
KULTer.hu: Miniatűr enteriőrjeid új vonalat képviselnek a WAMP-on, még a legnevesebb magyar kézművesek és alkotók termékei között is. Emlékszel még, hogyan fogadtak téged és az alkotásaidat?
Mindannyiunk közös gyermekkori élményei a múzeumokban látott életképek, diorámák, a valóság kicsinyített másai, amelyek hatással voltak rám is. Ezekből kiindulva születtek meg a dobozaim. Mikor jelentkeztem a WAMP-ra, kisétáltam az Erzsébet térre, megnéztem az alkotókat és termékeiket, és nem találtam hasonlót. Az emberek nyitottak és segítőkészek, ha rólam vagy a termékeimről van szó.
KULTer.hu: Mi vagy ki inspirál az alkotásban?
Bármiből nyerhet inspirációt az ember. Vannak történések, amik forgatják a fogaskereket, és amikből érzések lesznek, amik tudat alatt működtetnek. Vonzódom a régi tárgyakhoz, épületekhez, történetekhez. Régóta gyűjtök képes levelezőlapokat, amiket már rengeteg kéz megkoptatott. Szeretem az illatukat, azt az atmoszférát, ami árad belőlük. Külön életük van. Mesélnek a múltról és az életről.
KULTer.hu: Hogy készülnek ezek az ékszerek, illetve skatulyák? Hosszú tervezgetés előzi meg, vagy alakulásuk közepette formálódnak?
A skatulyákhoz rengeteg fotó és egyéb apróságom van felhalmozva, pillanatnyi hangulattól függ, hogy mi kerül a munkákra. Az ékszereknél sincs szükség hosszú tervezgetésre, valamikor a kislányom is besegít, ilyenkor sikerül a legjobban.
KULTer.hu: Milyen technikákat alkalmazol az ékszerek elkészítésénél?
A kitűzőknél például egy műanyag memórialapra rajzolok, ami hő hatására üvegszerű, olvadó anyaggá válik, majd megszilárdul.
KULTer.hu: Ha már a munkáiddal is ezt teszed, játsszunk mi is egy kicsit: ha írnál egy mesekönyvet, milyen korban játszódna, ki(k)ről, miről szólna?
A századfordulón játszódna, témája egy patikus kisasszony és egy szürke egér barátsága lenne.
KULTer.hu: Jelenleg azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna? Miben akarsz fejlődni a későbbiekben? Milyen dolgok tehetnék még teljesebbé, még inkább sajátoddá a műveidet?
A munkám mellett szerencsére sok időm jut a hobbimra is. Hogy miben szeretnék fejlődni? Leginkább a technikai kivitelezésben és a „marketingben”, amire eddig nem fordítottam energiát. A lista igen hosszú, mindig törekszem a fejlődésre. Hogy mennyire sikerül? Nem tudom.
KULTer.hu: Milyen hangulatot, mozzanatot jelenítenél meg a jelenlegi pillanatban egy skatulyában?
Nem haragszol, ha inkább egy verssel válaszolnék erre a kérdésre? Czóbel Minka Jelenség / című írása így szól: „Hosszú fehér ruhája / Sepri a rét füvét / Kakukkfű illat árad / Körülte szerteszét. // Zöldes-fehér bürökből / Koszorú van fején. / Felette lágy hullámban / A csöndes déli fény. // Nyomán, hajló fűszálak / Hosszan meginganak, / Bogár, méh, tarka pillék / Körülte zsonganak. // Halad mint déli álom – / Most vissza néz a lány, / Szitakötő pihen meg / Leomló fátyolán. // Kezében hosszú kéve: / Ezerjófű, beléndek, / Áldott gyógyfű az egyik / A másik gyilkos méreg. // Hol halad, balra, kígyók / Nőnek minden bokorban, / Jobbra, liliomszálak / Fehérlő, hosszú sorban.”
Hogy milyen szerintem az igazi Laukó Emese? Szűkszavú, de igazán különleges ember. Van valami egyedi atmoszférája ennek a munkáiban megnyilvánuló képi világnak, amit sok ember a magáénak érezhet. Műveivel a Meskán, a Bejuska & Dió boltban (Budapest, Dob u 2.), vele személyesen pedig a WAMP rendezvényein találkozhatunk.
