A Karib-széria első része üdítő meglepetésként ért mindenkit. A folytatás talán nem kevésbé volt mozgalmas és humoros, csak csúnyán félbevágták, helyet szorítva ezzel még egy résznek, ami viszont már megfáradt, gyakran elnyújtott és követhetetlen lett. Mégis nagyságrendekkel jobb mozi, mint az új trilógia nyitódarabja.
Gore Verbinski rendezőt Rob Marshall váltotta a direktori székben, de ez sajnos inkább hátrányára vált a negyedik kalandnak, mintsem előnyére. Más az atmoszféra, mások a színek, a vágások (egyszóval: személytelenek), de még ha csak ez lenne a legnagyobb gond. Az új rész, megszívlelve a dupla-epizód kritikáit, egy nagyon leegyszerűsített sztorival operál: három fél verseng az Ifjúság Forrásához vezető úton. A játékidő majd két és fél óra, amit mégsem arra fordítanak, hogy kidolgozzák az összetartó történetszálakat (a spanyolok jelenléte fájóan súlytalan, inkább parodisztikus, mintsem komoly, Feketeszakáll és Barbossa szembenállása skiccszerűen felületes stb.), hanem hogy felejthető akciókat nyomjanak le a torkunkon. Baj éppenséggel ezekkel sincs, csak gyenge utánérzései az előző részek kalandjainak. (Hol az első rész kovácsműhelyes, a második rész malomkerekes párbaja, vagy a harmadik tengeri csatája?) Az ember próbál valami jót beléjük látni, bemesélni magának, hogy élvezi a látványt, de nem. Sótlanok és felejthetőek.
Jó hír viszont, hogy Jack Sparrow alakja negyedszerre sem unalmas, bár lehet jobban mulattunk volna, ha csak tántorog és grimaszol, a száját pedig lakat alatt tartja. Akadnak jobb poénjai, vicces pillanatai, ám ezeknek az aránya jóval kevesebb az egészhez viszonyítva, nem igazán fogta el a kreatív sziporka a szövegírókat, akik leginkább akkor érzik magukat nyeregben, amikor Sparrow és az ő – mindeddig sosem említett – szerelme, Angelica közt megy a szeretlek-gyűlöllek. Visszatérő arcokból kevés van, de már-már hiányzik a korábbi részek összes mellékszereplője, a Turner famíliától a Fekete Gyöngy legénységéig mindenki, mert az új karakterek többsége egy nulla. Ez alól kivételt képez még – a már említett Angelica mellett – az új gonosz, Ian McShane Feketeszakálla, aki igazán hátborzongató alak, belevaló kalózfigura. Az új rész, ha máshoz nem is, a korábbi kalózmókák visszanézéséhez biztosan meghozza a kedvünket, egyébként viszont Feketeszakáll az egyetlen igazán maradandó karakter. Vele csak annyi a baj, hogy meghal.
Persze senkit sem érne váratlanul, ha a jövőben mégiscsak feléledne, márpedig várjuk a folytatás(oka)t. Bíztató az új alapfelállás (egy flottával fosztogató Sparrow, egy misztikus kard birtokában levő Barbossa, valahol messze pedig Turner kapitány is utaztatja a holtakat), ebből csak az nem tud kihozni valami ötleteset, aki nem akar. Ez persze nem több puszta lelkes spekulációnál, de az utolsó percek – bár nehéz elhinnem – tényleg olyan jól sikerültek, megint annyira „karibosak” lettek, hogy kénytelenek vagyunk széles vigyort kerekíteni az arcunkra és várni. Ezek után bűn lenne cserbenhagyni a nézőket, és nem csinálni még egy duplaepizódot, amelyek talán felejtetni tudják majd a kihagyott ziccereket. Csak nehogy Rob Marshall rendezze őket.
A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides), 2011. Rendezte: Rob Marshall, forgatókönyvet írta: Ted Elliott és Terry Rossio. Forgalmazza: Mova.
nagyjából ez az én véleményem is. számomra a legfájóbb a Jack-féle poénok és gagek hiánya… túl “sötét” volt az alaphangulat az első háromhoz képest…
Azt nem tudom, pedig többen is mondták, de nekem nem tűnt fel, hogy nagyon darkos lenne. Egyébként is, a baljós hangulat általában a folytatások javára szokott válni, de itt biztos nem ezt történik. Feketeszakáll gonosz nagyon, ez tényleg sötét, de már a végéhez közeledve is csökken a félelmünk.
úgy értettem, hogy csak azért volt a korábbiaknál “sötétebb” az alaphangulat, mert az 1-2-3-hoz képest jóval kevesebb volt benne a poén (érzésem szerint) – félelmetesebb semmiképp nem volt a negyedik rész, mint a többi.
Rossz látni, hogy az írásokat érintő negatív kritikákat moderáljátok (gyk. törlitek – nehogy a kezdő médiatudósok lelkesedését megtörjék a kritikák, óvjátok őket a széltől is!). Akkor legalább írjátok ki, hogy a fórum csak fényezésre való. Vagy az a cél, hogy a kommentek szintjét elérjék a cikkek?
Kedves lejozsef!
Számtalanszor hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy a KULTer szerkesztőinek NEM egyetlen feladata az, hogy a gép előtt ülnek és várják a kommenteket. Egyetemre járunk, dolgozunk stb. Így néha előfordul, hogy figyelmen kívül hagyunk egy-egy hozzászólást, természetesen nem szándékosan. Ráadásul a spam-áradatok hihetetlenül megnehezítik a dolgunkat, átláthatatlan a rendszer, persze ez az olvasót ezek nem kell, hogy érdekeljék. Jelenleg 7200 hozzászólás van, ebből kb. 6800 spam…
A véleményét mindenki elmondhatja, lehet nyugodtan a negatívumokat is sorolni a KULTer-rel kapcsolatban, kiengedjük őket, mint ahogyan erre már volt is példa.
Elnézést kérek a KULTer.hu szerkesztősége nevében, a jövőben remélem nem fog előfordulni, remélem marad továbbra is a portál olvasója.
Üdvüzlettel: Barna Péter – KULTer.hu, alapító főszerkesztő-helyettes
jelen cikknél biztosan nem volt kiengedetlen komment, minden hozzászólást kienged a moderátor, ha nem siklik el felette a figyelme a sok spam miatt (sajnos ez előfordul néha, de ha kicsit késve is, a kiengedés megtörténik), nem moderálja a kritikus hozzászólásokat sem, ha nem lépnek át egy határt (eddig még nem is volt szükség ilyesmire), hiszen többek közt épp az a cél, hogy a szerzők visszajelzést kapjanak
Ez nem tudom hogy működik, de édesapám gépén például sokszor van, hogy nem jelennek meg olyan kommentek, amiket magam írtam, a saját gépemen pedig láthatóak.
Lejózsef pedig nyugodtan ismételje meg a kritikáját, természetes, hogy szívesen fogadom, reagálom.