Már-már törvényszerűvé vált, hogy 
eső nélkül nincs Campus Fesztivál. A fiatalok hiába reménykedtek abban, hogy megúszták a bőrig ázást az első napi záporral, sajnos a záróbulira megérkezett az igazi vihar. Az elszánt koncertezni vágyókat persze ez sem tántorította el.
A délelőtti és kora délutáni órákban a nyári melegnek köszönhetően sokan ellátogattak a civil sátrakhoz. Az érdeklődők fizikai kísérleteket tekinthettek meg, vagy éppen egy teszt kitöltésével megtudhatták, hogy milyen foglalkozás illik személyiségükhöz. Ízelítőt kaphattak, hogy milyen is a tájfutás, illetve megismerkedhettek a siketek által használt jelnyelvvel is. Persze ez csak néhány példa a számtalan izgalmas program közül.
Az este egyik főszereplője, az Edda nyolc órai kezdésére a Pepsi Nagyszínpad előtti tér teljesen megtelt. A klasszikusokat, mint amilyen a Hűtlen, vagy az Álmodtam egy világot, együtt zengték fiatalok és idősek. A tömeg azonban hamar megfeleződött, hiszen egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég, a közönség pedig futva menekült a legközelebbi fedett sátrakba, így az OTP VIP Lounge-ba is, ahol éppen a Pannonia Allstars Ska Orchestra tartott közönségtalálkozót. Az eddigi három nap alatt összesen nem voltak ott ennyien. Volt olyan úriember, aki csupán egyetlen kérdést intézett a zenekarhoz: „Ti ilyen reggae zenét játszotok?” A kiváltságosok kanapéra és babzsákokra ülhettek, míg másoknak már csak a földön jutott hely. Az együttessel való beszélgetés mondhatni kudarcba fulladt, mert egyrészt az esőcsapkodás, másrészt a sátorban Eddát éneklők miatt semmit sem lehetett hallani a PASO tagjainak párbeszédéből. Sokan a program után sem mozdultak ki, hiszen várták, hogy az eső elálljon – inkább kihagyva az éppen tervezett koncertet. A bátrabbak azonban nekivágtak a tócsarengetegnek, s tiszteletüket tették Takáts Tamás előtt – még ha nem is szerepelt az idei fellépők között – azzal, hogy hangosan énekelték: „pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm”.
Némivel tíz óra után a Heaven Street Seven robbant be a T-Mobile Terasz színpadára. A frontember, Szűcs Krisztián azzal nyitott, hogy humorosan elnézést kért azoktól, akik az eső elől menekültek a sátorba, mert hamarosan zenével fogják megzavarni őket. A koncert kimagaslóan jól sikerült, még azok is tomboltak, akik esetleg más együttest szerettek volna megtekinteni. A sikerhez hozzájárult az is, hogy legnépszerűbb dalaikat játszották, amiket akár a rádióból is ismerhetnek a fiatalok, elhangzott például a Márta, a Mozdulj! és a Sajnálom is. Aki egy kis lazulósabb, bugisabb zenére vágyott, nem ment messzire, valószínűleg csak a pultig, hogy egy kis üzemanyaggal feltankolja magát a továbbiakra. Aki csupán egy kis felfrissülésre vágyott, az a mostanában népszerűvé vált gyümölcsös sört is felhörpinthette. Olyan is akadt, aki az itallapra tekintve elszörnyülködött, és annyit mondott, hogy „Gyümölcsös sörért csak monopolys pénzzel vagyok hajlandó fizetni!”
A folyadékbevitel után újra előre kellett verekedni magunkat az embertömegen, ha látni is akartunk valamit a ska, reggae és rocksteady stílust elegyítő PASO-ból. Igazi cipőkoptató, táncolós hangulatot varázsoltak, ez azonban nem tartott sokáig. A srácok igazán jól játszottak, mégis hosszú és unalmas volt a két órás muzsika, mert számaik nem voltak túl változatosak, így a kezdeti pörgés hamar lecsillapodott.
Éjjel kettő óra felé közeledve az eső már nem esett, mégis csak bokáig érő sártengerben lehetett tapicskolni. A fesztivál területe lassan kiürült, csupán az UFO együttes ’90-es éveket idéző retro zenéjére, valamint a We Plants Are Happy Plants és a skót Hostage közös elektronikus ütemeire tomboltak a már lábukat fájlaló, mégis kitartó fiatalok.
Ezek voltak a fesztivál utolsó koncertjei. Reméljük, hogy jövőre a repertoárt illetően még tovább színesedik a már egyébként is szivárványszínekben pompázó Campus feszt, és nem kell majd állni a sarat!
[smooth=id:32;]
Campus Fesztivál, 3. nap, Debrecen, Nagyerdő, 2011. július 23.
A fotókat Iglár Alexandra készítette.
