Idén 19. alkalommal rendezték meg a VOLT Fesztivált Sopronban. Többek között a Sum 41, The Ting Tings, a Pendulum, a My Chemical Romance, a Thirty Seconds to Mars, Moby, az Asian Dub Foundation, a Nouvelle Vague és társaik látogattak el hozzánk.
SZERDA
A nulladik napról lemaradva csak szerdán kezdtem az idei VOLT Fesztivált. A nehézkes sátorhelykeresés és sátorállítás után az első zenei élményem a Balkan Fanatik folk-elektronikus koncertje volt. A MOL színpad megtelt rajongókkal, a Repülj madár és a Ha te tudnád című legismertebb dalaikat végigénekelte a közönség. Ezután az Asian Dub Foundation hatalmas tömeget megmozgató nagyszínpados koncertjére tömörültem. A ’90-es évek és az ezredforduló meghatározó együttese eklektikus hangzásában sok egyéb mellett a tradicionális népi hangszereket és az elektronikus zenét elegyíti. A hét órai kezdéshez képest hatalmas tömeg bulizott a koncerten, amelyen többnyire az utolsó négy (egytől egyig remek) albumukról csendültek fel számok. A pörgős, lendületes darabok mellett viszonylag kevés lassú dalt húztak elő a tarsolyukból.
Az Erik Sumo Band érdekes hangzásával az MR2 színpadán hódított. A Kiss Erzsit is felvonultató zenekart kár lett volna kihagyni. A nap leginkább várt koncertje sokak számára a My Chemical Romance volt. Az együttes tagjai energikusan játszottak, és mindent megtettek a siker érdekében, a várt hatás azonban (számomra) elmaradt. A hangosítás sokat rontott az összképen: a dob és a basszus túl erős volt, így olykor elnyomta az énekes és a gitár hangját. Az élményt tovább rontotta a slaggal locsolt víz, ami az Asian Dub Foundation koncerten még jólesett a felhevült közönségnek, de a tizenegy órai kezdéshez és a hűvösre forduló időhöz képest már kissé diszkomfortosnak bizonyult. Utólag visszagondolva azonban a jól ismert Planetary (Go!), a Teenagers és az I’m Not Okay című dalaikat élőben hallani örök élmény marad.
CSÜTÖRTÖK
A számtalan előadót felvonultató VOLT csütörtöki programjai voltak számomra a legkevésbé izgalmasak, így egy balesetet követő sürgősségi kórházas kitérőm alatt sem támadt különösebb lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy lemaradok valamiről. A több mint három kilométerre fekvő kórházig vezető úton legalább megtapasztalhattam, miként is fest a fesztiválozók által megszállt Sopron városa. Minden négyzetméterre megközelítőleg három ülő/fekvő fesztiválozó jutott, és ha valaki nem találta volna a feszthez visszavezető útvonalat, csak követnie kellett a kígyózó embereket vagy a morzsák helyett Sopronis dobozokkal és borosüvegekkel igencsak teleszórt utat.
A csütörtöki nap első kulturális élménye számomra a TÁP Színház és a Manna Produkció PARAFÁZIS című előadása volt. Ötletes díszletek, szórakoztató és interaktív előadásmód jellemezte a darabot, amelybe a nézőket is bevonták. Ízig-vérig kortárs előadás, amelyben a humor nem vált sem erőltetetté, sem giccsessé. Családi konfliktusok és házassági problémák álltak a középpontjában, amelyek attól váltak igazán szerethetővé a nézők számára, hogy bárki a darab részesének érezhette magát.
Ezen a napon az estét vártam a leginkább a Sum 41 fellépése miatt. Az ő zenéjükön nőttem fel, 16 éves korom óta várom, hogy Magyarországra látogassanak. Olyan hangulatban léptek színpadra, mintha a barátaiknak, közeli ismerőseiknek játszanának. Közvetlenségük miatt rendkívül pozitív hatást keltettek, ráadásul remek előadást is nyújtottak. Jó érzés volt a már jól ismert dallamokat és szövegeket az előadóktól élőben hallani. A tiszta hangzás és zenei profizmus ellenére mégis maradt bennem némi hiányérzet a koncert után, mivel a számok közötti hosszú felkonferálások és közönséghergelések gyakran megtörték a koncert lendületét.
PÉNTEK
A pénteki délutánt a The Moog koncertjével kezdtem. A sokak által szeretett dalok kicsit hamiskásan szóltak, a hangulat viszont nagyon a helyén volt. A banda bejelentette a jó hírt a rajongóknak, miszerint a harmadik nagylemezt 2011 telére tervezik. A Heaven Street Seven MR2 színpados fellépése a fesztivál addigi legjobb koncertje volt számomra: profizmus a hangzásban, az előadásmódban és a közönséggel való interakcióban. A HS7 mindig gondoskodik az emelkedett hangulatról. Rajtuk kívül a hazai „nagyok” közül fellépett még a Csík zenekar, valamint a Quimby is.
A pénteki nap nagy durranásának azonban a Pendulum bizonyult. Az ő koncertjük volt a fesztivál legnagyobb tömeget megmozgató rendezvénye, amelynek oka talán abban rejlik, hogy zenéjükkel a legkülönfélébb szubkultúrákat szólítják meg egyszerre.
SZOMBAT
A szombati zárónap kezdéseként a The Kolint hallgattam meg. A trióról alkotott vélemények eléggé megoszlanak. Polgárpukkasztásból, valamint jó humorból most sem volt hiány. Az MR2 színpadon fellépő fiúk ruhája a ‘80-as évek színes-csillogó férfiöltözékeire hajazott. A behangolás alatt akadt idő arra, hogy az énekes a közönség soraiból kiszemelt szőkeséggel gyors csókot váltson. Az ezt követő Magashegyi Underground együttes közönsége is nagyon lelkes volt. Mint az énekesnő szavaiból kiderült, az első fesztiválfellépésük szintén egy VOLT Fesztiválon történt két évvel ezelőtt. Sajnos/nem sajnos a visszatapsolás után egy olyan számmal tértek vissza, amit a kb. 50 perces koncert alatt már játszottak (Anglia).
A Pál Utcai Fiúk új dalait kedvelem, a régieket nem. A koncerten mindkettőből akadt bőven. A pécsi 30Y koncertjéből csak fél órát láttam, mert a The Ting Tings-ről nem szerettem volna elkésni. Egy 30Y koncert csak jó élmény lehet: mindenki tudja kívülről a szövegeket, és Beck Zoli közvetlen stílusa is nagyon sokat ad hozzá a hangulathoz. Emiatt kicsit szomorkásan, a dalaikat énekelve vonult át jó néhány 30Y rajongó a fél órás késéssel kezdő The Ting Tings zenekar nagyszínpados fellépésére.
A kétfős együttes minden tudását bevetette a tökéletes produkció érdekében, és a tagok rendszeresen váltogatták a különböző hangszereket (Katie White: ének, gitár és basszusdob; Jules De Martino: dob, basszusgitár és szintetizátor). Kicsit csalódás volt, hogy a koncert csupán 55 percig tartott, és visszatapsolás ide vagy oda, nem jöttek vissza még néhány szám erejéig a színpadra. Fellépésüket mégis a fesztivál legszínvonalasabb koncertjének éreztem.
Ezután a Thirty Seconds to Mars következett, akiket lényegesen nagyobb ovációval fogadott a közönség. A banda élén álló Jared Leto néha mintha egyszemélyes együttesként működött volna, hiszen a zenésztársait egyáltalán nem láthattuk a színpadon a sötétben: szó szerint nem kaptak reflektorfényt. A rajongóknak egyébként jó hír, hogy a 2011-es Sziget fesztiválon Amy Winehouse helyett a Thirty Seconds to Mars fog fellépni. Mindeközben az újonnan összeállt Hiperkarma együttes lépett az MR2 színpadára.
A Nouvelle Vague franciásan lágy, nőies dallamaival zártam ezt a hosszú hetet. Az MR2 színpadon helyet kapott együttes talán érdemelhetett volna nagyobb figyelmet is, de így legalább a szűk közönségnek igazán személyes élményben lehetett része. Az angol szövegek francia akcentussal jelentek meg a színpadon, ami kicsit bohókássá tette az előadást.
Milyen volt a 2011-es VOLT Fesztivál? Egy Heaven Street Seven idézettel élnék: „jó is volt, meg rossz is”, amilyen egy igazi fesztivál. A szeles idő és az éjszakánként a sátorban uralkodó roppant hideg ellenére ez a nagyszerű előadókat kapszulaként magába tömörítő pár nap örök élmény marad a fesztivál mind a 102 ezer résztvevőjének.
VOLT Fesztivál, Sopron, 2011. június 29. – július 2.
A fotók a Volt Fesztivál galériájából származnak.
