Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Térhatású blöff

Farkasszemet nézni a 3D-vel

A Karib-tenger kalózai is 3D-s vizekre eveztekHollywood úgy kezeli a 3D-s technikát a vászonra szabadító Avatart, mint a pattanásos, leragasztott szemű kancsal gyerkőcök az első szerelmet. Megszállottan ugyanazt keresik, ugyanazt a hatást kívánják elérni a későbbi felhozatal minőségétől függetlenül – elvakult hajkurászása ez a zsigeri sikernek. Le kéne venni végre azt a szemtapaszt.

Kezdjük talán azzal, hogy a marketingesek által szépen felrajzolt bomba-egyenlet görbéje minden, csak nem zsigeri. A térhatású képpel már maguk a Lumiére testvérek is kísérleteztek ugyanis, ezért a profitleséstől beborult fals képzelőerővel forradalomnak kikiáltani egy baromi régi cilinderből előrángatott trükköt finoman szólva is elhamarkodott.

A mozi mint médium és mint mozgókép alapvető tulajdonságából eredően kétdimenziós térben meséli el a sztorikat. Teljesen mindegy, hogy a nézőt a parasztvakítás vákuuma beszippantja-e a fiktív környezet fái közé vagy az egész látványt leképezi fejben – végső soron ugyanaz az illúzió alakul ki benne, vagyis a térhatás. Az agyunk képes konvertálni a látott képet térbelivé, kiegészíti azt horizontális/vertikális mélységgel is, így aztán még rádobni egy lapát 3D-t, meg persze több száz forintnyi felárat a jegyre annyi, mint huszonegyre lapot kérni, vagy mint mikor valaki bénán erőlködve magyarázni kezdi a poént egy elmondott viccben. Egy idő után eléggé fárasztó. A 3D is ugyanígy laposodott el. Mondanám, hogy az idők során, de még két éve sincs, hogy divatba jött, szóval nincs értelme főnixszerű feltámadásról beszélni, ami alapjaiban pofozta át az eddigi filmről kialakult kétdimenziós képünket. Tévedés. Persze élményszámba megy, ha pornóújság helyett végre igazi nőt látunk, de spermabankból is származnak épkézláb csecsemők. A körítés indifferens, ugyanoda lyukadunk ki.

James Cameron: Avatar

A mozi intézménye mindent megtesz, hogy egy produkció útja során a legfontosabb piacfelületként élmezőnyben maradjon olyan más médiumokkal szemben, mint a tévé, a VHS, vagy akár a HD, Blu-Ray és a mindenféle hiper-szuper funkcióval megáldott házimozi rendszerek. Ráadásul nemrég ütötték nyélbe a Premium Video on Demand szolgáltatást, aminek keretében a moziba nem járók a premier után két hónappal harminc dolcsi fejében, HD minőségben tölthetik le az áhított filmet. Ahogy elnézem a jelenlegi állást, azt kell mondjam, egy ilyen övön aluli ütést mérlegelve előrevetíthetem (szigorúan 2D-ben) a mozi lassú agóniáját. Kár is ezt tovább ragozni. Felesleges köröket futkosnánk csak. A 3D a filmiparnak egyértelműen gazdasági húzás, ami kezdetben működni látszott. A korábban durván alacsony nézőszámot felmutató impotens blockbusterek 2009 után kaptak némi hátszelet, a népek is tódultak a moziba, ráadásul még a pluszpénzt is kicsengették szemrebbenés nélkül (egy haverom azután ült be az Avatarra, miután korábban 2D-ben már látta). Nem érdekelte őket, hogy a filmet 3D-ben forgatták-e, vagy kontármunkával egy nyeszlett konvertált celluloid halmazt tekertek a képük elé.

Nem szabad szemet hunynunk afelett az intenzív reklámszagú tévhit felett sem, miszerint az Avatar legnagyobb innovációjának a 3D-t tekinti az egyszerű földi halandó. Ez beetetés. A felvételi eljárás volt merőben újító, valamint a CGI mesteri elegyítése a színészi játékkal (motion capture). A térhatás csak cseresznye a habon. Szóval egyáltalán nem irreleváns, hogy csicska módon leutánozzuk a profi munkák okozta hatást, aminek eredményeként egy sötét, követhetetlen vizualitással megvert végterméket kapunk. Ráadásul a térhatás kreativitástól mentes, izzadt kihasználását teszik elénk, például napszemüveget dobnak az arcunkba, ahogy megcsodálhattuk ezt a rettentő dramaturgiai éllel rendelkező képsort a Kaptár 4-ben. A rossz előjelek vegytiszta párája már kapásból az Avatar után lecsapódott – egész konkrétan a Titánok harca című opusszal. Hogy ezt maszatos, összetaperolt lencséjű, irritálóan szűk perspektívájú 3D szemüvegben nem vette észre Hollywood, nem csoda. Abszolút filmélmények esnek pofára, csak mert nem a megfelelő helyen ülsz, a vászon epicentruma nem az orrod előtt van. Én például az Avatar esetében a sor legszélén ültem, s mert srégen láttam rá a vászonra, a lélegzetem sem állt el. Rengeteg ismerősöm panaszkodik, mennyire sötét volt a Karib tenger kalózai 4. is, az élvezhetetlenség határát alulról kaparászva.

A Titánok is 3D-ben harcolnak

Mindez a mozi számszerűsített hanyatlása. Az sem jótékony tendencia, hogy a blockbusterek 80%-át 3D-ben küldik a frontra, és hogy az egyes filmek a nyereség közel 50%-át a 3D-s vetítések révén szedik össze. Az Avatar és a Tim Burton féle Alice Csodaországban még 70% profitot termelt csak a térhatásnak köszönhetően. Ez azonban folyamatosan csökken. Az idei filmek vitorlája jóval kevésbé domborodik, a 3D az összbevétel átlagosan 45%-át fialja. A New York Times egyik cikke szerint a mozilátogatók szemében egyszerűen elmúlt az újdonság varázsa. Pontosan ez történt.

Milla Jovovich 3D-ben szigorít a Kaptár negyedik részében

Legszebb ellenpélda az idén kijött X-Men: Az elsők, valamint a Super 8. Mindkét opusz hagyományosan, két dimenzióban forgott, és a kritika máris a nyári szezon csúcshajtásaiként emlegeti őket. Nem alaptalanul. Karaktereket, dramaturgiát, katarzist találunk bennük, nem pedig sufnituning mérvű konvertált 3D-t, ami messze áll attól, hogy a filmtörténet vízválasztójának tituláljuk, mivel csak tömegmozgató eszköz. Ha pedig már a karakterek, történet, és színészi játék puszta léte – potenciális nézőként – örömkönnyekre fakaszt engem, ott már azért bajok vannak.

Hozzászólások

  1. Nekem az első újkori 3D-s élményem egy nehezen oldódó hányinger volt…Nem tudom, ez mennyire tipikus testi tünet, de azóta is inkább nyűg, mint feledhetetlen élmény – nem beszélve a szemüvegeseket sújtó dupla-protézis problémáját. 🙂

  2. Bevallom, én egyedül az Avatart láttam 3D-ben (plusz a Kémkölyköket anno) – de ostobaság folyton erre a filmre hivatkozni, mivel ha jól tudom Cameron nyilatkozta, hogy ez a mű konkrétan a mélységről szól, ergó 3D-s lelke van és kész. De a többi… egyszerűen semmivel sem tudnának becsalni egy 3D-s vetítésre – engem a film érdekel, nem a bőrszíne

    Barna – kösz

  3. A köznép persze el van ájulva a 3D-től, semmi új nincs benne. Makói moziban 10 éve néztem én egy 20 perces 3D filmet, az már akkor se volt forradalmi.

  4. Attól függetlenül, hogy már a kezdőfelütésben érzem az erős ellenszenvet, van két momentum, aminek örülök. Az egyik az, hogy az Avatar tényleg nem a 3D miatt volt olyan, amilyen, hanem a captionmotion miatt, engem például pont cameron mozija győzöt meg róla, hogy a 3D semmit nem ad az élményhez, miután mindkét verzióban megnéztem a filmet. A másik pedig az a megállapítás, hogy az agyunk elve összerakja a teret.

    Van viszont olyan, amit hiányolok. Az egyik a 3D-s jegybevételi statisztikák százalékos megemlítése, amit szerintem érdemes lett volna különválasztani, mivel az eddigi szezon azt mutatja, hogy amerikában a 3Ds filmeknek valóban nagyon alacsony a 3Dből bejövő jegybevétele, nem ritka a 30% körüli teljesítmény, s mindemellett Amerikában kb az összes idei blockbuster megbukott. A világ más tájain ellenben még jókora tömeget mozgat a 3D, így történhetett meg az, hogy az otthonában csúnyán elhasaló karib-tenger már a világ 7. legsikeresbb mozija. Az a 80% is sántít, én inkább 90et saccolnék így látatlanban. 🙂

    Aztán vannak filmek, amik kifejezetten a 3D-nek közönhetik a gyengébb bevételüket, ilyennek tartják pölö a Gulliver utazásait és a Thort is, de erre azért nem fogadnék nagy összegben.

    A másik dolog pedig, hogy a computeraniációs rajzfilmeknél a 3D igenis működik, és nincsenek hátülütői, ha az én idilli világomban élnénk, akkor ezek továbbra is 3Dben támadnák be a mozikat, és az animáció jellegéből adódóan, ez egyáltalán nem hat idegenül. Sajnos azonban azt olvastam valahol, hogy pont a gyerekeket zavarja leginkább a szemüveg használata, ezért a szülők inkább 2D-s vetítésre viszik el őket, így pont az animációs rajzfilmeknél volt látványos a3D háttérbe szorulása.

  5. Szerintem az Avatar esetében ad hozzá – lásd fentebbi kommentejeim és azt a tényt, hogy 2Dben egy szimplán szentimentláisan unalmas sci-fi (szvsz) – bár az is igaz, hogy 3D-ben sem érteékeltem jobban. Viszont ez a kreatív kiaknázáse a technikának, Cameron maga is ellenzi az ebből kinőtt pénzgyártó divatot.

    A 80% tényleg sántít, mehettem volna feljebb is.

    A rajzfilmekről azért nem ejtettem szót, mert azt a maszatos lencséjű szemüveg említésénél – meg, hogy szinte mértani pontossággal kell látnod a vásznat – letudtam, mivel, ha a felnőtteket ez irritálja és dekoncentrálja, akkor a gyerekeket pláne, szóval hiába áll jól egyedül annál a műfajnál, ha ilyen profán buktatókkal elkúrják az egész élményt. Ez az én hibám, hajlamos vagyok nagyon asszociatívan meg sorok
    között gondolkodni.

    A Karib tenger nemzetközi diadalmenetét én is olvastam, viszont igazad van, hogy túlságosan a kályhától (USA) indultam és nem távolodtam el, viszont nem igazán emelték ki a 3D-t mint bevételi forrást – persze valószínű, de erről konkrét százalékos eloszlást nem olvastam, szóval ilyen alapon feltételezhető, hogy legalább 50%os az arány, vagy talán a 3D és a rajongás okán lett a hetedik legjövedelmezőbb.

A hozzászólások le lettek zárva.