Képzőművész és blogger. Szabó-Lencz Péter két fő tevékenységi területét az urbánus művészetek szeretete, népszerűsítése, használata köti össze. A Budapest Avantgarde blog szerkesztőjével, és az azonos című digitális montázssorozat alkotójával falakról, szürreális színekről, terekről és vásznakról beszélgettünk.
KULTer.hu: Szabó-Lencz Pétert sokan Avantgarde Petykaként ismerik, hiszen ezen a néven üzemelteted a Budapest Avantgarde nevű, urbánus művészetekkel foglalkozó népszerű blogot. Mi alapján válogatsz anyagokat az oldalra?
A Budapest Avantgarde-ot 2010 novemberében indítottam útjára. Az volt az elsődleges célom, hogy megjelenési felületet biztosítsak a friss munkáimnak. Régóta érdekelnek az urbánus művészetek, sőt a városi ikonográfia az utóbbi időben a művészetemre is hatott, ezért aztán barátaim tanácsára kibővítettem az oldal profilját. Főleg a street art-jelenségre és a graffitire fókuszálok. Videókkal, interjúkkal, képsorozatokkal és beszámolókkal tudósítok hazai és külföldi falakról, festésekről, megmozdulásokról. Túl az első fél éven még mindig meglepő, hogy mennyien követik, kommentálják a bejegyzéseket. Jól esik látni, hogy szívesen olvassák, elismerik, amit csinálok. A szerkesztés során arra ügyelek, hogy számomra is értékes, izgalmas dolgok kerüljenek ki a blogra. Ha bárkitől kapok valami figyelemre méltó anyagot, valamit, ami megkapó, leközölhető, azt szívesen kiteszem az oldalra.
KULTer.hu: A blogon összegyűjtött videókat, a bemutatott alkotók munkáit akár úgy is értelmezhetjük, mint virtuális művészeti albumokat, amiket szívesen lapozgatsz, amikből művészileg merítesz. Fontos ihletforrás számodra az internet?
Remekül rátapintottál, pontosan ez a helyzet. Amit a Budapest Avantgarde-on láthattok, az nemcsak mint bloggert szórakoztat. Mint művészre is jó hatással van rám. Inspirál, építkezni, meríteni tudok belőle, energiát ad a további alkotáshoz. Jól látod tehát, a blogom és a művészetem között igen szoros a kapcsolat.
KULTer.hu: Nemcsak a weben böngészel, hanem az utcákat is járod. Nem veszel el a virtuális valóságban, hanem figyelemmel kíséred a városkép, a városépítészet újdonságait vagy épp régiségeit is. A Budapest Avantgarde című sorozatod a főváros fontos, központi tereit újraalkotó montázsokból áll. Hogy kezdődött ez a ciklus, és meddig tarthat még?
A sorozat első képét a Kazinczy utcáról készítettem. Az ötlet onnan jött, hogy 2009-ben főleg gyárépületeket festettem. Elragadott az ódon hangulatú, elhagyott vagy még mindig üzemelő monstrumok varázsa. Egyre gyakrabban jártam a várost gyárak, kémények után kutatva. Így akadtam rá a Kazinczy utcai Szimplában található régi fűtőkéményre. Sokat fotóztam a környéken, aztán a monitoromon digitális képpé állt össze ez a környezet. Budapest folyamatosan változik, ezért úgy gondolom, számtalan lehetőség van még ebben a sorozatban. Újra és újra érdekes helyszíneket fedezek fel a városban, amikről úgy gondolom, érdemes kollázst készíteni. Ezeken a képeken sűrítve, szürreálisra színezve igyekszem megjeleníteni a terek hangulatát, jellegzetes tartozékait. Az épületeket, a járókelőket, a járműveket, akár a hajléktalanokat is. Ez a képalkotási mód afféle urbánus játszótérként működik számomra. Bármit belehelyezhetek, igazán színessé tehetem Budapestet.
KULTer.hu: Kicsit olyanok nekem ezek a képek, mintha egy pillanatba sűrítenéd, üveglap mögé, múzeumi tárolóba tennéd a forgalmas budapesti csomópontokat.
Arra gondolsz, hogy ezek akár kortörténeti dokumentumok is lehetnének? Ilyesmi megfogalmazódott bennem is. Ha például, teszem azt, tíz év múlva átépítenek egy teret, nekem lesz egy képem, ami visszaad valamit a 2010-es állapotából. A hangulatból, ami akkor áradt belőle. Ha sikerül valamit elkapnom és átmentenem ebből a világból, az érzésből, az már szerintem egy sikeres történet.
KULTer.hu: Összességében hogy vélekedsz a városról, a városképről?
Ha túl tudunk nézni a mindennapi problémákon, akkor megláthatjuk, hogy Budapesten igazán különleges dolgok zajlanak. A problémát abban érzem inkább, hogy ezt a várost jó ideje igen-igen elhanyagolják. Kétségtelen ugyanis, hogy szebbé, hangulatosabbá lehetne tenni. A műveimmel is ez a célom. Az utcaművészet még mindig csak kibontakozóban van, de örömmel tapasztalom, hogy egyre többen nyitnak az irányába. A művészeket galériákba hívják kiállítani, egyre több tűzfalat festenek be, redőnyöket, kirakatokat dekoráltatnak ki. Így ugyanis új pompába lehet öltöztetni egy utcát, egy kerületet. Persze fontos lenne vonalat húzni művészi érték és vandalizmus között.
KULTer.hu: A blogodon számos budapesti street art-, vagy graffiti-művészt is bemutatsz. Tekinthető ez egyfajta missziónak?
Mindenképpen törekszem arra, hogy minél több művészt mutassak be az oldalon. Ebben a tekintetben meglehetősen elkötelezett vagyok. Bár szerencsére nem vagyok egyedül. Több, általam gyakran látogatott külföldi és hazai honlap is figyelemmel kíséri az érdemesebb utcaművészek munkáit. Mivel az oldalt egyedül szerkesztem, magától értetődik, hogy mindenhol én sem lehetek ott, de ahonnan tudok, képeket szerzek be, videót kérek, vagy interjút készítek az alkotókkal. Ki tudja, talán éppen így találnak rájuk a megrendelők.
KULTer.hu: A megrendelés, az undergroundból a fősodorba, a „kapun belülre” kerülés szerinted veszély, vagy inkább lehetőség egy utcai művész számára?
Sokan úgy tartják, hogy a street artnak az utcán a helye, hiszen ott születik és sokszor arra a közegre reflektál, abban a térben él igazán. Egészen másfajta szabadság és lehetőség, ha ezeket az alkotásokat falak közé zárják, ha galériában állítják ki, vagy ha eleve egy reklámstúdió számára készülnek. Én azonban úgy gondolom, megfér egymás mellett a kétféle tevékenység. Ismerőseim közül sokan több éves graffitis múlttal rendelkeznek, a mai napig eljárnak festeni, versenyeken vesznek részt, legális falakra fújnak roppant színvonalas rajzokat, így aztán ismert és elismert street artosnak számítanak. Emellett pedig egyéni vállalkozóként, vagy reklámstúdiók alkalmazottjaként megrendeléseket is vállalnak, amiből pedig biztosítani tudják a megélhetésüket. Ezért azt gondolom, ha valaki jó minőségű grafikákat, spotokat, filmeket készít megbízásra, attól még nem szűnik meg urbánus művész lenni.
KULTer.hu: A munkáid nemrég egy nemzetközi művészeti vásáron szerepeltek. Hogy fogadták külföldön az utcai művészetek inspirálta műveket?
Tavasszal részt vehettem a budapesti Art Moments rendezvényen és az ott kiállított alkotásokból készült egy válogatás, amit a müncheni Art Fair-en is bemutattak. Nagy megtiszteltetés, hogy a kiállított képek között az én munkáim is szerepeltek. A tárlat nagyon jó visszajelzéseket kapott Németországban. Sokaknak tetszett, amit tőlünk, magyaroktól láttak. A beszámolókból azt szűrtem le, hogy a látogatók szerint van egy különleges íze a Közép-Kelet-Európában alkotók képeinek. Lemaradva pedig semmiképpen nem vagyunk.
KULTer.hu: Mik a további terveid?
Június végén adják át Budapesten a Duna Tanösvényt. Tizenegy fiatal képzőművészt, grafikust, építészt kértek fel, hogy munkáikkal a Duna jelenéről, jövőjéről meséljenek. Erre a megkeresésre készült el a kilencedik Avantgarde-os képem, amit – mielőtt kikerülne a Duna-partra – itt, a KULTer.hu-n láthatnak először az olvasók. Az utóbbi időben a digitális tervezés és képalkotás mellett sajnos kevesebb időm maradt arra, hogy vászonra fessek, és mivel már nagyon hiányzik, ezért mihamarabb szeretnék ismét vászonra dolgozni. Ősszel pedig, a Design Hét keretén belül a Vakum Design Shoppal lesz egy nagyobb rendezvényünk. Kiállítás, dekoráció, zene, vetítés, street art és graffiti. Különleges, urbánus művészetekről szóló napot tervezünk. Többet nem is mondanék róla, inkább gyertek el Ti is!
