Akcióhős identitásválságban, avagy hová tűnt Bruce Willis?

Először jöttek a csupa izom alfahímek, akik halomra lőtték az ellent, majd karjukban a nővel távoztak a naplementében. Utánuk feltűntek a harcos amazonok, akik férfierényeket csillogtatva kezdték ki az „erősebb nem” mítoszát. A XXI. század első évtizedének végére pedig megérkezett néhány, látszólag törékeny kamaszlány, akiknek – miközben szorgosan aprítják a szembejövő rosszarcúakat – saját, alakuló identitásukkal is tisztába kell jönniük.

Kockázatos döntést hoztak a stúdiófőnökök, amikor egy akciófilm direktori székébe azt a Joe Wrightot ültették, aki ebben a műfajban semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett. A magyar mozinézők és filmbarátok leginkább a Vágy és vezeklés című filmet ismerhetik Wrighttól, Ian McEwan regényének értő és érzékeny filmes adaptációját. A 39 éves londoni rendező pályája minisorozatokkal indult, az áttörést pedig egy irodalmi adaptáció, a Büszkeség és balítélet jelentette számára. Kipróbálta magát a tengerentúlon is, de A szólista, hiába a nagy sztárok (Jamie Foxx és Robert Downey Jr.), nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben. Egy nagyot bukó filmmel a háta mögött vágott bele abba az akciófilmbe, mely forgatókönyve alapján (egy 16 éves lány bosszútörténete, akit ügynök apja távol a világtól tökéletes harcossá edzett) nem sok jóval kecsegtetett. Nemcsak a finanszírozók, a rendező is sokat kockáztatott a filmmel, mert két bukás után nem sok esélyt kapott volna újabb nagy költségvetésű, komoly mozira. De a Hanna – Gyilkos természet bizonyított. A jegypénztáraknál (szolid) hasznot termelt, a kritikusok pedig a rendezést emelték ki, mely a lehető legtöbbet hozta ki a több sebből vérző forgatókönyvből.

Mégis hogy csempészhet bele valamit saját művészi védjegyéből, vagy adhat nagyobb mélységet egy sablonokból építkező akciófilmnek az eddig kosztümös drámákon pallérozódott rendező? Valahogy úgy, ahogy ezt Joe Wright megtette. Letudta a kötelezőt: jól működő akciófilmet rendezett pergő, látványos, gyors vágásokra épülő jelenetekkel, az operatőri munka elsőrangú (bár néha megpihenhetne a kamera, de a mai trend ezt nem engedi), a színészek hitelesek, az adrenalinlöketekről pedig a The Chemical Brothers zenéjének ipari zúzása gondoskodik. Ezen felül a főhős helyzetét is maradt ereje végiggondolni. A film több pontján pedig reflektál a lány nemi identitásának problematikájára.

Ahogy a  Kick-Ass Hit-Girljét, Hannát is apja neveli, és képezi tökéletes harcossá. A félárva kislányok egy ősi férfiszerepbe kényszerülnek, amely ügyességet, erőt, koncentrációt, bátorságot igényel, vagyis alapvetően a férfiaktól, katonáktól elvárható erényeket. Hanna és Mindy Macready (Hit-Girl) anya nélkül nőnek fel, egyedül bálványozott apjuk jelent számukra követendő mintát. Nem kétséges, mindketten sérültek lelkileg, különleges harci képességeikkel mintha érzelmi deficitjüket kompenzálnák. Amíg a képregényvilágban élő (és emiatt erősen elrajzolt és egysíkú) Mindy különösebb gond nélkül összejön a film főhősével és testi-lelki harmóniában élnek, addig Hannának először saját genderével kell tisztába jönnie.

Ez a folyamat érdekes párhuzamba állítható azzal, hogy Hanna megtudja: akit apjának hitt, és aki mindenre megtanította, felnevelte, biológiailag nem az apja. Miközben elbizonytalanodik származását illetően, azalatt társadalmi neme is elbizonytalanodik. A nem fiúnak nevelt, és külsejében is egyértelműen nőies, de a közmegegyezésben a fiúkra váró elvárásoknak megfelelő Hanna a film nyitó képsorában egy hím szarvast nyilaz le, majd fejbe lövi a még szenvedő állatot. A film záró képsorában pedig ugyanezzel a módszerrel likvidálja legfőbb ellenségét, Marissát, a rá vadászó, és az őt egyedül megsebezni képes női ügynököt. Vadászból űzött vad, hímet ölő harcosból a rivális nőstényt elpusztító amazon lett.

A nemek közötti átjárhatóság, felcserélhetőség a film több pontján is felbukkan. Marissa ügynök alvilági segítője civilben egy német melegbár homoszexuális tulajdonosa. A bárban éppen egy hermafrodita előadó próbál, amikor Marissa elfogadja rég nem látott ismerőse felkérését. De maga a bártulajdonos is groteszk kettősséget hordoz magában. Alacsony termete, szőkített haja és fehér melegítői szöges ellentétben állnak brutálisan kemény módszereivel, buldogokat megszégyenítő kitartásával és neonáci segítőivel. Ugyanez a kettősség főhősünket is jellemzi, hisz törékeny alkata, hosszú, szőke haja, kék szemei nehezen egyeztethetők össze a hidegvérű gyilkolászással.

A gender-skizofréniát képileg a legerősebben jellemző utalás egy talpánál fogva felakasztott és lenyilazott szereplő, akiről Szent Sebestyén juthat eszünkbe. Egyébként utóbbiról az AIDS-ben elhunyt, nyíltan meleg angol rendező, Derek Jarman is készített egy filmet, Sebastiane címmel, melyben a vértanú a homoszexuálisok kitaszítottságának szimbóluma. A lenyilazott Szent Sebestyén az amerikai R.E.M. együttes Losing my Religion című dalának videoklipjében is megjelenik. A csapat frontembere, Michael Stipe pedig magát átmeneti identitásként, queer művészként határozza meg.

Hanna barátnője azon gondolkodik, hogy akár lehetne leszbikus is, ha ez a nőiességének megőrzését jelentené. Amikor egy spanyol fiú meg akarja csókolni Hannát, akkor majdnem eltöri a srác nyakát, de angol barátnőjének finom puszit nyom az ajkára. Mindezek a film szövetébe ágyazott képi, verbális, kulturális jelzések Hanna átmeneti nemi identitását, személyisége kontrasztos kettősségét hivatottak kiemelni. Azt is továbbá, hogy a kétezres évektől kezdve a fejlett világ fiataljai számára saját nemi identitásuk keresése, kialakítása már korántsem olyan egyszerű, egyértelmű és születéstől fogva determinált folyamat, mint a múltban. A megtalált nemi identitás pedig – állítja a film – lehet, hogy nem tisztán maszkulin vagy feminin jegyeket hordoz majd, hanem a kettő elegyét.

Úgy tűnik, Joe Wright egy fenékkel két lovat is meg tudott ülni. Izgalmas és látványos akciófilmjének főszereplőjén keresztül (a forgatókönyv dacára) reflektálni tud a moziba járó tizen- és huszonévesek önazonossági problémáira is.

Hanna – Gyilkos természet (Hanna), 2010. Rendező: Joe Wright. Forgatókönyv: Seth Lochhead, David Farr. Gyártó: Focus Features.