Megjelent a skandináv filmes Prizma

<strong><img class="alignleft size-full wp-image-13261" title="Prizma, 6." src="https://www.kulter.hu/wp-content/uploads/Untitled-11.jpg" alt="Prizma, 6." width="242" height="192" />„Az izlandi filmeseknek az utóbbi években műfajtól, tematikától vagy filmstílustól függetlenül szembe kellett néznie a lokalitás vs. globalitás problémával. Így vagy úgy, de mindannyiuknak dönteniük kellett, hogy a helyi, lokális vagy a külföldi, globális közönség kiszolgálását helyezik előtérbe” – fogalmaz Björn Norđfjörđ a <em>Prizma</em> napokban boltokba került kortárs skandináv film számában, amely Szemző Zsófia illusztrációival 136 színes oldalon jelent meg.</strong></p> <p><span id="more-13260"></span></p> <p>A lap hatodik számának hasábjain olvashatunk a dán filmgyártás legfrissebb tendenciáiról, a norvég horrorfilmről, az izlandi film lokális jellegéről, Lukas Moodyssonról, Anders Thomas Jensenről, Roy Anderssonról, utóbbi két rendezővel pedig interjú is készült.</p> <p>„A közelmúlt dán filmjének a következő évtizedekben nyomdába kerülő filmtörténeti kötetek feltehetően bérelt oldalpárt biztosítanak, hiszen képes volt adekvát válaszreakciót kidolgozni a hollywoodi fenyegetésre. Noha a rendezők menet közben valamelyest elhagyták a Dogma inspirációjára elterjedt dokumentarista formát, és láthatóan egyre többen dolgoznak ízléses kompozíciókkal és világítással, a realizmus vezérelvét legtöbben megtartották. A Dogma-mozgalom valódi öröksége tehát az a tanulság, hogy alacsony költségvetéssel, (melo)drámai történetekkel és szakemberi tudásról árulkodó forgatókönyvekkel megteremthető, illetve fenntartható egy nemzeti filmgyártás híre.” (Roboz Gábor: <em>A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései</em>)</p> <p><img loading="lazy" class="aligncenter size-full wp-image-13271" title="Prizma, 6." src="https://www.kulter.hu/wp-content/uploads/prizma6.jpg" alt="Prizma, 6." width="507" height="710" /></p> <p>„A rendező világának különlegessége végeredményben két alapvető, a filmszerű nézői élmény alapját biztosító konvenció tudatos felszámolásán alapszik. Célja az, hogy megszüntesse a nézőt levegőnek tekintő „színjátékot”, ezért egyrészt felhagy a jelenetek plánokra darabolásával, a közelik és távolik nézésirányoknak megfelelő váltogatásával, másrészt szereplői gyakran néznek közvetlenül a kamerába, vagyis a nézőre.” (Gyenge Zsolt: <em>A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje</em>)</p> <p>„Jensen forgatókönyvei alapjaiban rengetik meg az emberi autonómiába vetett hitünket, amely módosult formában ugyan, de Kant óta uralja a helyes emberi létről való gondolkodásunkat. Nem pusztán az fantazmagória, hogy az emberek képesek lennének racionalitásuk által önmaguk számára morális törvényeket szabni (hiszen sem nem racionálisak, sem nem eredendően morálisak); az emberek többsége egyáltalán nem a saját életét éli.” (Réz Anna: <em>Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben</em>)</p> <p>Többet tudhatunk meg továbbá a számot olvasva a magyar animációs dokumentumfilmekről, a hollywoodi filmekben felbukkanó kísérleti filmes szekvenciákról és Tarr Béla Berlinben díjazott filmjéről, <em>A torinói ló</em>ról is.</p> <p>„Tarr (…) láthatólag nem hajlandó felnyitni mauzóleumát, a vidék Eszméjének igazsága fontosabb számára a filmnél, vagyis hajlandó magát a filmművészetet is eltemetni, ha az elbeszélni kívánt dogma immár csak a sírboltban képviselhető. Jean-Luc Nancy francia filozófus szerint az igazság manifesztációjaként felfogott művészet visszavonhatatlanul a múlthoz tartozik, a nagy metafizikus kalandnak csak a lenyomatai maradtak fenn, és a kortárs művészet ezeket a nyomokat gyűjtögetve fordul vissza rejtélyé változott eredete felé. A torinói ló is felfogható egy ilyen nyomkövetésnek, ugyanakkor félő, hogy a Mű mégis hagyja magát elcsábítani a maradványjellegét kinyilvánító rejtély által.” (Nemes Z. Márió: <em>A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló</em>)</p> <p><em>Prizma, </em>6. <strong><em> </em></strong></p> <p><strong><em> </em></strong><strong>Tartalomjegyzék</strong></p> <p>Réz Anna: <em>Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben</em><br /> <em>„Isten mint hatalommániás pszichopata” – Jensen a </em>Prizma <em>kérdéseire válaszol</em><br /> Roboz Gábor: <em>A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései</em><br /> Gyenge Zsolt: <em>A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje</em><br /> <em>„Ne legyetek olyan kapzsik!” – Gyenge Zsolt interjúja Roy Anderssonnal</em><br /> Farkas Gábor: <em>A család szeme fénye – Lukas Moodysson és a tiniszemszög</em><br /> Megyeri Dániel:<em> Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrorfilm sajátosságai</em><br /> Björn Norđfjörđ: <em>A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése</em> (fordította: Pálos Máté és Roboz Gábor)<br /> Sepsi László:<em> Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia</em></p> <p><strong>Animatéka</strong></p> <p>Varga Zoltán: <em>Vincent és a homokember – A bábanimáció kísértetiességéről</em><br /> <em>Rövid történet, boldog zene – Hubai Gergely interjúja Normand Roger zeneszerzővel</em><br /> Orosz Anna Ida:<em> Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról</em><br /> Rózsás Lívia:<em> Művészeti ágak között – Waliczky Tamás rövid portréja</em></p> <p><strong>Varió</strong></p> <p>Réz Anna: <em>Ontológia darázsfészkek – Metalepszis Charlie Kaufman forgatókönyveiben</em><br /> Lichter Péter: <em>A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben</em><br /> Nemes Z. Márió: <em>A vidék gyászolása – Tarr Béla: </em>A torinói ló</p> <p><strong>Állókép</strong></p> <p>Szemző Zsófia: <em>Transzmutáció – Darwin üdülése</em></p> <p><em><br /> </em></p> <div><a href='http://west-on.com.ua'>www.west-on.com.ua</a></div> <div><a href='http://13.ua'>13.ua</a></div> <div><a href='http://awards-ukraine.com.ua'>awards-ukraine.com.ua</a></div> <p>