A legfinomabb ecset
Megpróbálni hasonlítani ahhoz a képhez,
Amit a legfinomabb ecset,
Lányom szempillája fest rólam.
Csillagok, fekete lyukak
Békalencsét gyűjtöttünk a kacsáknak –
Zöld csillagokként lebegtek a vízen,
Lábunk elé feszült tejútjuk.
Közöttük itt-ott fekete lyukak,
Kihunyt égitestek: az ebihalak pipáló szájai.
Ők nyelték el gyerekkorom.
A madarász
Szűk kalitkákban apró énekesmadarak:
Csízek, stiglicek, zöldikék.
Dalaik úgy lógtak a kert felett,
Mint láthatatlan légypapírok.
Szabad társaik hozzáragadtak.
A lépvessző már csak ráadás volt.
A vadkacsa
Kinyújtott nyakkal
Vadkacsa húz el a patak fölött –
Mint egy szárnyas lopótök,
Amivel a föld lopni készül
A borszínű égből.
