A debreceni Deutsches Kulturforum jóvoltából üdvözölhették a jelenlévők a Los Superdemokraticos blog kitalálóit és szerkesztőit, a két kreuzbergi (berlini) írónőt, Rery Maldonadot és Nikola Richtert, akik felolvasásukat zenével és egy sajátos performansszal tették színesebbé.
A bolíviai származású szerkesztő, fordító, Maldonado és az eredetileg brémai író, szerkesztő, Richter figyelme középpontjába egyaránt az egyént és az őt körülvevő világ kapcsolatát állítja. Mindketten állandó érvényű, valamennyiünket érintő, globális kérdésekre keresik a választ két nyelven futó blogjukon. A hatásvadász, olykor megbotránkoztató szövegek − melyek nemcsak a német, hanem a latin-amerikai szerzők nézőpontjával is megismertetnek minket – a blog keretein belül egy valóságosan irodalmi, politikai tárcarovattá álltak össze.
A 2011-ben a berlini Verbrecher jóvoltából kiadott, a bloggal azonos című esszékötet négy nagy téma − a történelem, a polgári lét, a test és a globalizáció − köré koncentrálódik. Az antológia végén egy terjedelmes szójegyzék segíti megérteni a műveket, hiszen a különböző kultúrkörből eredő írások kifejezéseit a fordítók nem tudják szó szerint visszaadni. Az újonnan kitalált szavak, szlengkifejezések és szójátékok magyarázata segíti hozzá az olvasót a szövegek teljes mértékű megértéséhez.
Az előadók a Debreceni Egyetemen nemcsak a hozott szövegeik stílusával, hanem egyedi külsejükkel is feltűnést keltettek, hiszen „egyenruhájukban” − Maja, a méhecske után sárga-fekete pólóban − jelentek meg, majd az estét az LSD (Los Superdemokraticos) állásfoglalásával indították. Az LSD nem véletlenül jelölője egyszerre a blognak és az ismert drognak: tény, hogy mindkettő függőséget okoz.
„Feed your head” – hangzik fel a tézismondat a Jefferson Airplane együttes White Rabbit című számából. Ezzel az idézettel indul az antológia, mely a tudatunk kibővítésére szólít fel. Míg a zenekar a hallucinogén hatású droggal érzi magát szabadnak, ezzel ellentétben a „blogdrog” épp ezt a fajta hallucinációt akarja elkerülni, tisztán akar láttatni. A szabadságérzés nemcsak ADSL segítségével vihető végbe, hanem akár a vasárnapi konyhaasztalnál ülve, szabadon, a magunk által fabrikált adatközvetítőnkkel is elérhetjük az internet nyújtotta szórakozási, tanulási lehetőségeket, tájékozódási felületeket.
Az est első nagy kérdését a Javier Badani, bolíviai szerzőtől bemutatott szöveg hozta elő: el tudjuk-e képzelni az első emberpárt sötét bőrszínnel, banánt majszolgatva és az Amazonas habjaiban fürödve? Badani szavai arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a történelemkönyvekben megjelenő képeket, kijelentéseket igenis meg lehet cáfolni: az egyén ízlésvilágától és gondolkodásmódjától függ csak, hogy elfogadja vagy épp elutasításra ítéli őket. A Biblia nem jelöli sem Ádám és Éva bőrszínét, sem a helyet, ahová teremtettek, mégis blaszfémiának számít, hogy az első emberpár banánt ehetett a tűző napon. A Badani-szöveg szerint már az olyan laikus közvélekedésnek számító tények is megbotránkozást keltenek a tudósok közt, hogy például télen magasabb az öngyilkosok száma, továbbá a kádban történő szeretkezésnél nem eshetünk teherbe stb. Ezeket az állításokat egyedien ítéljük meg, az alapján, hogy mit hogyan tanultunk és hogyan vélekedünk.
A test témakörét elérve a szerzőpáros a cybervilág határtalanságát emlegette, hangsúlyozva a nemi differenciákat és a testi szuverenitást. Szerintük a test az egyedüli hely, ahol igazán magunk lehetünk, amit uralhatunk. A „védőbástyát” bőrünk szolgálja, amely a kívülről érkező „támadások” nyomait magán viseli. A test alapvető alkotói, mint a hús és vér az internet világában új megvilágításba kerültek. Nem az a kérdés, hogy ki, kivel, hogyan, hányszor, hol kerül testi kontaktusba… A baj ott kezdődik, hogy sokan nyilvánosan, a képernyő előtt ülve végzik efféle cselekvési aktusaikat. Az irodalomban és a festészetben a meztelen test ábrázolása művészet volt, ezzel ellentétben a magamutogatás eretnekségnek számított. Korunkban ez a felfogás megfordult, bár egyesek talán már a művészetek közé sorolják a pornográfiát is. Ezt követően Rery és Nikola zenei aláfestés mellett test- és arcjátékkal, valamint a legkülönfélébb hanghatásokkal jelenített meg egy unatkozó, néhány pohár whisky után járó párt, akik egy chatszobában erősen pornográf távlatokat nyitó beszélgetésbe elegyednek.
A cyberszexet követően a harmadik nagy témakört (polgári lét) egy Berlinben élő, japán nemzetiségű csapat, a Torpedo Boyz Ich bin Auslaender című számának felcsendülő taktusai vezették be. Az általuk megjelenített, betonsivatagként, a gyorséttermek fellegváraként jellemezhető főváros, Berlin egyfajta olvasztótégelyként fogadja be a világ összes pontjából érkező bevándorlókat, a külföldiek paradicsomává téve a német kultúra központját.
Az antológia utolsó nagy témaköre a globalizáció, mellyel kapcsolatban az emberi kíváncsiságról esik szó. Korunkban a kíváncsiság, úgy tűnik, csak a szexre, a szerelemre és az álmodozásra korlátozódik, az intelligencia pedig leginkább a Google fordítóra. A ma embere a technikára fekteti a fő hangsúly, az okostelefonok világa a meghatározó számára. Ma megerőltetésnek számít fellapozni egy könyvet, de minek is, ha van kereső program, ami − feltételezhetnénk − azt is tudja, hogy holnap mi fog történni.
A hangulatos este végszavaként a két írónő az LSD-olvasók nagy örömére elárulta, hogy a következő, hamarosan megjelenő válogatásban a szerelem, a munka és a hálózat témái kerülnek középpontba, annak reményében, hogy az eszmecsere hasonló aktivitással folytatódik majd a legkülönfélébb témákról, a legkülönfélébb helyszíneken.
A Los Superdemokraticos blog szerkesztőinek kötetbemutatója és felolvasóestje, Debreceni Egyetem, 2011. október 6.
A fotókat Antal Alexandra készítette.
