„20 évesek vagyunk. Bár ezt mi sem tudjuk pontosan. Mindenesetre nemrég volt egy 20 éves jubileumi koncertünk” – vall önmagáról honlapján a Lyuhász Lyácint Bt., amely koncertjeinek koncepciójává az ipari orgiát tette. Jelképekkel benőtt díszletek közt lett a tagok gázálarca praktikus védjeggyé. „Nem politizálunk” – vallják a Bt.-ben demokratikus diktatúraként berendezkedők: a kor termeli ki a legjobb kliséket.
Az önmagát Pszichokinetikus Ipari- és Tánczenekarnak keresztelő Lyuhász Lyácint Bt. tagjainak létszáma olykor változik. Úgy tűnik, a Kádár-érát jellemző egészséges kontraszelekció hatása még ma is tovább gyűrűzik. Nem vitás, hogy a formáció sosem válik majd a normalitás képviselőjévé. Kondor Tamás, az Alapító Atya kompakt zenerendszere orvosi műszerekkel, csipeszekkel, fogókkal és billentyűk arzenáljával operál. A debreceni MODEM-ben megtartott Zajkert őszi kezdeményezése után ezúttal az Ifjúsági Ház adott otthont egy közös koncertnek a Liszt Ferenc emlékév jegyében. Dunkel Norbert zeneszerzővel társulva kortárs műként szóltak a Liszt-átiratok. Tőle tudjuk azt is, hogy a zene bitonális, mindig térré alakul az agyban, és egy távoli dimenzióban – csak úgy – valahogy megtörténik.
Az alkalmi társulás missziója a hazai underground bemutatása is: a miskolci Büdösök zenekar vendégként osztott ki mindenkit. Mindenki pusztulhat (idézem a dal címét), ha a trash már nem cseng jól ott sem, és a Művek elmentek privibe – haknizni. Aluljárós rockerparaszt, nyúvévdiszkós teknokrata, blekmetál és dzsesszdzsemböri – széles a paletta, kiktől kellene már végleg megszabadulni. A repertoár sokszínű volt, az egykori Ápolók zenekar frontembere SS-egyenruhában, jobb vállán kitömött hollóval nyomta a koncertet – külön öröm volt látni, hogy pogózni azért még mi, finnyás alföldiek is tudunk. A Minden szeszesital végromlásba visz című albumról felcsendült Nemzeti dal ürügyén kezdődött csak az igazi iramjáték.
A Lyuhász Lyácint Bt. nemcsak a rá jellemző industrial zenét hozta el a fellépésre, a társművészetekről sem feledkezett meg. Újabb kunsztként e koncerten debütált a Neue Debreczenische Kunst (NDK) kiállítás is. Az áprilisi koncert hagyományaként szabadon választott képzőművészek kaptak felkérést a brigádtól térinstallációk készítésére, felületek művelésére. Alapelvük: a kiválasztott Liszt művek címei alapján kellett az adott témát „iparilag” feldolgozni. A Bt. tulajdonát képező művek az efemer lét elől menekültek a ház földszintjének kiállítóterébe. Bízvást reméljük, hogy e változatos Liszt variációk más helyeken is megfordulnak majd az emlékév idején.
A Liszt művek repertoárja jócskán meghaladja az ezres darabszámot is, így hát volt miből válogatni. A Bt. fellépésén Dunkel Norbert – aki zeneszerző, zenész, terapeuta és filozófus egyben (remélem, semmit nem felejtettem ki) – toldotta meg a kissé kaotikus koncert nehezen induló etapjait. A beállások után a türelmesek láthatták őt parókában és csinos ciánkék ingben is. De nem csak ez volt maradandó élmény. Hanem a lendületes játék is: bevezetésünk a rózsaszín és puha zajok világába. Az orgonálásban otthonra talált Liszt, és az ipari zene maradéka, a kakofónia meglepően jól szólt – nyomot hagyott a belső fülben és a lélekben egyaránt.
Az est egyik erőssége az a kísérlet volt, hogy egy autoimmun sokk segítségével beoltson minket önmagunk és a mainstream ellen. Az ellenkultúra szószólói által kiváltott „Liszt-érzékenység” mégis látens marad, ha saját korosztályunkat teszi „apolitikussá” – még mindennapi problémái iránt is. Talán megöregedtünk: a szombat esti láz helyett szombat esti hőhullám jön behajtani a régi életérzést. A fícsör témában gazdag, jó merítés a jövőhöz. Diétás életünk méltóbb, elviselhetőbb – egészen másnapig.
Homage to Liszt Ferenc – Büdösök- és Lyuhász Lyácint Bt. feat. Dunkel Norbert-koncert, Debrecen, Ifjúsági Ház, 2011. november 5.
