A Burdzs Kalifa ugye a Föld legmagasabb toronyépülete, és ahogy az előzetesekben és az egyik plakáton is nyilvánvalóvá tették, a legújabb M:I-film egyik leglátványosabb akciójelenete is itt játszódik. Mindezek tudatában sem csorbul az élmény, képes az újdonság erejével hatni. De ami ennél is érdekesebb, a jelenet lényegre törően foglalja össze a Fantom Protokollt: túl azon, hogy egyszerre feszült és humoros, Tom Cruise visszamászik benne Hollywood csúcsára!
Ethan Hunt ügynök visszatérése lényegében ennyi, és nem több. Tom Cruise a Mission: Impossible-filmekkel megteremtette a maga James Bond-univerzumát. Gyönyörű nőkkel, szemkápráztató helyszínekkel, világbékét fenyegető csúnya gonoszokkal, és nem ritkán banális akciójelenetekkel. Ebben a világban nyoma sincs a Daniel Craig által képviselt árnyalt hősfigurának. Széles mosolyú főszereplőnk bátor hazafihoz híven pattan ki az ablakokon, esetenként a kocsik szélvédőjén és ajtaján, vagy szambázik be egy szem bajuszban a szuperszigorúan őrzött Kremlbe.
A rendezést ezúttal nem kisebb ember vállalta magába, mint Brad „Incredibles” Bird (az eddigi sor: Brian De Palma, Yohn Woo, J.J. Abrams), akinek filmes debütálása nem sejtet akkora eredetiséget, mint az animációs filmjei. Bird úgy ugrik fejest az akciófilmes klisékbe, mint aki kötelezően fel akarja sorakoztatni a zsáner dramaturgiai eszköztárát. A szuperprofi akciócsoport állandóan elszalasztja megoldani az elvállalt feladatot, mivel mindig ez visz minket tovább a következő betörős/lefegyverzős jelenethez. Cserébe viszont piszok jó akciókat szállít a mozi, a film eleji szökéstől, Oroszországon és Dubajon keresztül egészen India szellőzőaknáiig. A játékidő végéhez közeledve azonban már kezd idegesítő lenni Hunték bénázása. Példának okáért, amikor a dagi svéd tudós eltöri Hunt lábát. Az autógyáros verekedés egyébként is sok, így a filmvégi romantikázás már a kutyát sem érdekli.
Vannak azért még jó dolgok. Mondjuk Hunt összes csapattársa, akik vagy viccesek, mint Simon Pegg, vagy rejtélyesek, mint Jeremy Renner, vagy szimplán csak dögösek, mint Paula Patton és bérgyilkos nemezise, Léa Seydoux, esetleg nagyon ráncosak, mint az összes többi szereplő, aki feltűnik még a filmben. A karakterek, a speckó kémkütyük és maszkok után viszont jönnek a rossz dolgok. Például a nézhetetlenre vágott autós száguldozások. Már megint egy film, amibe beleraktak egy csuda jó verdát, amiből mégsem látunk semmit. Az új epizód nem tartogat sok csavart. Az egyetlen meglepetést Hunt háttérbe szoruló magánélete adja: az előző részben megismert feleség távollétét elintézik annyival, hogy szakítottak, aztán kiderül, hogy mégse, aztán meg lehet, hogy mégis.
Akárhogy is legyen, az olyan önironikus pillanatok, mint a főhadiszállásról gondtalanul mosolyogva távozó titkos ügynök és felesége, nem tűntek el nyomtalanul, csak felváltotta őket a gondtalanul mosolygó titkos ügynökök baráti társasága. Véget vetne a hagyománynak, ha a következő részt is Bird rendezné, annyira viszont mégsem bánnánk a dolgot! Sokkal esélyesebb, mint hogy Hunt egyik főnöke visszatérjen, akit ugye más-más színészek játszottak eddig részről részre.
Mission: Impossible – Fantom Protokoll (Mission: Impossible – Ghost Protocol) 2011. Rendezte: Brad Bird. Forgatókönyv: Josh Appelbaum és André Nemec, Bruce Geller azonos című TV-sorozata után. Főbb szereplők: Tom Cruise, Paula Patton, Simon Pegg, Jeremy Renner, Michael Nyqvist, Samuli Edelmann, Vhing Rhames, Tom Vilkinson, Léa Seydoux, Michelle Monaghan. Forgalmazza: UIP-Dunafilm.
