Útravalók
Szeretnélek megkeresni, mint egy elfelejtett
játékot, rád találni a szétcsócsált emlékek között.
Azt kérded, ápollak-e, ha szenilissé válsz anyád
házában, ami rövid ideig az én anyám háza is volt
(ott töltötte azokat a szénné égett éveket),
kérded, fogom-e az ujjakat, amik iránytűként
mutattak a pattogzó plafonra
(hitted, hogy egyszer rád szakad, égi áldás),
miközben arról meséltél, hogyan lövöd szét
magad a családi puskával, amivel valaki
még harcolt a kanyarban vagy a Donnál.
De valószínűbb, hogy, akár a megbocsátás,
ez is csak visszafelé lesz érvényes.
Azt kérded, viszek-e neked lúdlábat,
színes méterest, morfint, dolgokat,
amik fontosak a kiegyensúlyozott halálhoz.
Én azt mondom, légy nyugodt.
Legközelebb már pap jön és boncnok,
és pont olyan darabokra szednek szét,
amikkel kényelmesen kibélelhető egy egész
múlt, de legalább egy pár útravaló, ép emlék.
Altat
Légy békés, az elveszett lányok elkerülnek ma éjjel,
nem nyaggatnak ezek a lárvaarcú szellemek,
ahogyan tették éveken át, mióta semmi nem
történik velünk ebben a kurva üvegházban,
és olyanná váltunk, mint egy urna.
Helyettük most ketten építjük fel a múltat,
mint egy családtörténetet, amiben senki nem hibás,
belekívánjuk magunkat egy kitalált emlékbe,
ahol a lányokért valaki mégis beugrott a tűzbe.
Csak ne lenne ilyen ismerős ez a személytelen
protokoll, hogy a legvégéig bezárod a szemed
(néha azt gondolom, nem is a pánik miatt),
és csak bólintasz egy-egy jól sikerült fordulat után,
mintha félnél, hogy kiderül, sosem laktunk igazán
üvegfalak között, és ez a történet, veled együtt,
csak (nézőpont kérdése) volt.
Légy békés, az elveszett lányok elkerülnek,
ma éjjel mást őriznek szoros gyűrűben.
Csak haj van az arcuk felett, más semmi,
és vesztett, szép gondolatok. De nem a tieid,
többé nem.
Légy békés, az elveszett lányok elkerülnek,
ma éjjel mást őriznek szoros gyűrűben.
Csak haj van az arcuk felett, más semmi,
és vesztett, szép gondolatok. De nem a tieid,
többé nem. —-
Ez igen szép. K.I.