Hűtődala
Weber Kristófnak
Egy hang sétálni ment
az éjben amely hideg
a tenger hullámzó zaja
vállán a gyermek éjszaka
akár a tegnapok minden
fala amely körülállja
önmagát amelyen nem
jut át a vissza hang maga
se annak a tompa vissza
hangja vagy akár a séta
hangja lenn a kockakő
úton ahogy koppanna
egy néma hang maga amely
a vissza hatásának a szava
a beszélgetésnek lába és
az aszfalt némasága
de előtte még felírta
a hűtő éji ajtajára hogy
Sétálni mentem. Cipője
azt kopogta lenn a csendben
vissza hogy Kőre írt darab
A pőre bőrre és a cipőre
